A 33. Magyar Filmszemle dokumentumfilmes kategóriájának különdíjasa, Kármán Irén új filmet forgat. A dializáló gépen, álmaiból élő lány, Rozi története után a már jól bevált csapat a hörcsögvadászokra fókuszál. A Magyar trapperek háromnegyed része már celluloidon, a teljes filmet a Szemlére ígérik.

A stábról röviden: A Magyar trappereket az Aranyolló-díjas Kornis Anna vágja, Faragó József újságíró producer segíti világra, és Perger István, alias Öreg Pityuli felelős a hangért, aki már az Isten hozta őrnagy úrnál is tartotta a mikrofont. A film operatőre az a Schmuck Viktor, aki már a rendező első munkájában, az 1999-es Érzelgős utazás című "underwater" Szindbád történetben is közreműködött. A vízalatti operatőr és búvár vegetáriánus és végletes állatvédő is egyben, így Kármán Irén rajta tesztelte a főhős személyét: „Ha az operatőr legyőzve ellenszenvét és undorát emberi és képi kapcsolatot tud teremteni egy hörcsögvadásszal, akkor a film el tud készülni. Ha ez nem sikerül, és a képeken a naturális gyilkolászáson és visszataszító folyamatokon kívül semmi nem látszik, akkor nem tudunk filmet csinálni.”

Az alapötlet a padláson hevert, ugyanis egy vidéki padlást bérbe adtak hörcsögvadászoknak bőr szárítására. A kinyúvasztott kis rágcsálók ezrével függtek a kötélen, de a látvány véletlenül sem volt visszataszító, mert ezek a kis állatok összeszáradt formában inkább hasonlítottak valami összeaszalt halfélére, semmit prém alapanyagra. A pasas, aki a padlást használta, este érkezett, egy újabb autócsomagtartónyi nyúzott hörcsöggel. Vibráló tekintetű, értelmes ember volt, aki a prémvadászat mottóját három mondatban össze tudta foglalni. Szerinte a Jóisten a hörcsögöt nem azért teremtette, hogy felzabálja az emberek kukorica- és búzatermését, hanem hogy selymes szőréből finom, elegáns kabátbélést készítsenek. Aki persze ilyen profánul és szenvtelenül fogalmaz ezernyi állat kiírtása után, még ellenszenves is lehetne, de filmünk főszereplője -bármennyire is próbáltunk rajta fogást keresni állatvédelmi szemszögből- nem az. Mégpedig azért nem, mert a férfi, akit nyugodtan lehet nevén is nevezni, tehát: Miklós: megszállottan küzd a vegyszeres rágcsáló irtás ellen. Itt van ugyanis a hörcsögcsapda elásva! A parasztok irtanak, ez egyértelmű, mert ha nem tennék, csupasz száron egyetlen kukoricacső sem árválkodnak a betakarítás idejére. Ha ezt vegyszerrel végzik, az egész biológiai láncot mérgezik, hiszen a hörcsög az egyik fő tápláléka az Alföld ragadozó madarainak. Miklós maga is látott haláltusát vívott rétisast, de szerencsétlen kutyája is kimúlt otthon, amikor a csapdával már mérgezett állatot fogtak, a kutya pedig óvatlanul megnyalogatta a jószágot. Miklós mindent tud a hörcsögökről. Életükről, halálukról, szaporodásukról. És persze a prémjükről! Húsz éve mást sem csinál, csak hörcsögökre vadászik embereivel együtt. Ma már német üzleti kapcsolatai vannak. Igaz, idáig rögös volt az út, mert volt, hogy a hörcsögös területekért dorongokkal, szőlőkarókkal kellett megvívniuk. Miklós kemény gyerek, izmait is karbantartja, mert tudja, hogy egy-egy jobb területért bizony időnként még ma is meg kell harcolni. Mielőtt nem "hörcsög-ölt", előtte ORI engedélyes gitáros volt különböző kisvárosi presszókban. Amikor rájött, hogy csúszik a totális alkoholizmus felé, váltott...Ma az egész családja a hörcsögökből él. A vegyszeres bőrpuhításon kívül mindent maguk végeznek saját, műhelyekkel ellátott családi házukban. Azt mondja, ha újra kezdené, ismét prémvadász lenne, mert megszállotja annak, amit csinál.

A film Miklós életén keresztül bemutat egy maroknyi magyar trappert, akik nem kényszerből járják a határt, hanem tudatosan döntöttek a sorsukról és lettek ebben a furcsa, felfordult világban környezetvédő vadászok.