Jövő héttől forog a Rózsakiállítás

Újabb Örkény-mű a televízióban

„A Rózsakiállítást már legalább tíz  éve szeretném leforgatni. Még a Magyar Televízió drámai műhelyében készültem megvalósítani, de csak most realizálódott a terv. A film hű lesz az abszurdba hajló eredetihez. Annyira jól van megírva, hogy komolyabb változtatások nem, csak apró hangsúlyeltolódások lesznek benne.”

A Rózsakiállítás az azonos című Örkény István kisregényből készül. A jelenleg is zajló előkészületek után 11-től egy héten át forog a tévéjáték első etapja, majd a tervek szerint január 5-től külső helyszíneken folytatódnának a felvételek ugyancsak hét napon át. Az ORTT és az MMKA által közösen meghirdetett televíziós pályázatra készülő Rózsakiállítás gyártója a Hunnnia Stúdió, a producer Sándor Pál. A filmnek márciusig kell elkészülnie, az után kerülhet a Duna Televízió műsorára.

A történet cselekménye 1976-ban játszódik, amikor is egy haldokló nő és idős, félvak édesanyja mellé beköltözik egy háromfős család, amely az ápolásért cserébe örökli a lakást, valamint az egészet megörökítő tévéstáb. A kisregény és a film is egy haldoklóval való összezártság képtelenségét, az ott kialakuló képtelen helyzeteket, és reakciókat mutatja be.

Videó kamera kézről kézre Lopott képek

A félvak nagymamát Molnár Piroska alakítja, haldokló lányát Tóth Anita. Gáspár Tibor, Györgyi Anna és Gábori Dani jeleníti meg a beköltöző apát, anyát illetve fiút. Mundruczó Kornél pedig a lakásban forgató stáb rendezőjét játsza. Jordán Tamás a haldoklót ápoló orvos, Gazsó György a lakáskiutalást intéző párttitkár szerepében lesz látható. A film cselekményének idejére, 1976-ra nem csak a a díszletek, kosztümök  utalnak, hanem a háttérben működő televízióban látható műsorok is.

Véletlenül összefonódó sorsok: Én, te, ők

A regényadaptáció után Pacskovszky József egy saját történet elkészítését tervezi. A tőle nem szokatlan altmanos stílusban forog majd a most előkészületi állapotban lévő Én, te, ők. „Hamarosan forog a Rózsakiállítás, és ez után kerülhet sor a következő alkotásra, valamikor a következő nyáron szeretnénk elkezdeni.” A film az Eurimages közreműködésével valósulhat meg, a magyar mellett francia és német pénz és színészek bevonásával, több külföldi helyszínen.

A 36. Magyar Filmszemle legjobb forgatókönyvének járó díját nyerte az Ég veled!

Alapvetően három ember történetét, találkozását mutatja be a film. Az első figura egy 40 év körüli francia tolmácsnő, aki Strasburgban, az Európa Parlamentben dolgozik. Mellette egy harmincas magyar, orvosi műszerek fejlesztésével foglalkozó kutató kap fontos szerepet. Ő leginkább külföldre szeretne eljutni, annak reményében, hogy így majd jobb életet biztosíthat családjának. A harmadik „főszereplő” egy 60 éves amerikai művészettörténész-műkereskedő, aki Hamburgban tart fenn egy irodát. A hármas találkozása a francia nőnek köszönhető, vele ismerkedik meg véletlenül és keveredik szerelmi viszonyba a magyar férfi, aki azt is reméli, hogy így könnyebben juthat állashoz. Az amerikai férfi pedig úgy kerül a történetbe, hogy húsz évvel korábban a nő életében fontos szerepet játszott, és két évtized után ismét felbukkan. „E három ember viszonyát láthatjuk három különböző szempont, igazság alapján elmesélve.” A tolmácsnőt Irène Jacob (Három szín: Piros), az amerikai műkereskedőt Peter Coyote (Keserű méz) alakítaná, a magyar férfi szerepére egyelőre még keresik a megfelelő személyt.

Annak ellenére, hogy az összes figura a képzelet szülötte mégis sok olyan elem épült be a karakterekbe, amellyel nap mint nap találkozhatunk, akár a saját környezetünkben élőknél. Így a rendező saját élményei is szerepet kaptak a szereplők megalkotásakor.

Az Én, te, ők leghamarabb 2008-ra valósulhat meg, az alkotók készülnek az akkori szemlebemutatóra, valamint a külföldi forgalmazásra is. Ennek kapcsán szóba került a megfelelő időzítés, és a legutóbbi Szemlén bemutatkozott speciális, home made-technikával készült Lopott képek, amelynek még most is keresik a megfelelő premierdátumot - várhatóan az art mozik kínálatában találkozhatunk majd vele. Igaz, a film nem az a fajta, amely könnyen „elévülne”.