„Egy elképesztően jó hangulatú és mély érzésű filmélmény volt számomra az Olli Mäki legboldogabb napja. A film egy amatőr bokszolóról szól, aki élete legfontosabb mérkőzésére készül, azaz készülne, de a tréning ideje alatt halálosan szerelmes lesz. A sportoló a komplett finn nemzeti bizalom súlya alatt hever, tekintve, hogy sikerével meghozná az áhított világbajnoki címet, csakhogy a főhős agyát elöntik a hormonok, így a biztos „szakmai bukás” felé veszi az irányt. Juho Kuosmanen rendező egy látszólag apró, drámai helyzetet bont ki végtelenül finom humorral és emberi bölcsességgel.
Megérintő volt Olli Mäki környezetének sajnálata és lesújtó bírálata a bokszoló látszólagos emberi kudarca felett, amit saját szűrőjén keresztül ítél oda magának. Ugyanakkor csodálatos felszabadulást hoz a címszereplő belső győzelme, ami függetlenné válik minden külső véleménytől és elvárástól, ezáltal valós boldogsággá válhat - életében talán először Olli valóban szerelmes lesz.
Egy másik film, amit nem rég sikerült pótolnom, a Dardenne fivérek Rosettája volt, ahol azonnal szerelmes lettem a főhősbe. Minden emberi hibájával, küzdelmével és magányával együtt lebilincselő a lány szenvedélye és élni akarása, mégis, próbálkozzon bárhol is, mindenhonnan elbocsájtják. A munka utáni hajsza az őrület határára szorítja a főhőst, holott ez már rég nem a megélhetésről, hanem arról az ösztönös emberi vágyról szól, ami visszaigazolja az ember alapvető létjogosultságát a világban.”
