Kolorádó Kid

Korán érkezem a Magyar Televízió V. számú stúdiójába Vágvölgyi B. András filmje, a Kolorádó Kid forgatására; a kellékesek is éppen csak megelőztek, így legalább van időm körbenézni a matuzsálemi berendezések között. Magáról az épületről érdemes tudni, hogy valaha zsinagógának építették, majd az új idők, új szelei tévéstúdióvá formálták. A helynek van egy különös atmoszférája: hatalmas belmagasság, mégis olyan szűk és túlzsúfolt folyosók, hogy csak oldalazva tudunk közlekedni. Rögtön érezni, sok mindenre alkalmas lehet, csak éppen stúdiónak nem. Mindazonáltal jó pár produkció készülhetett már itt, minden helységet megtöltenek a régi tévés bútorok, kacatok, amiket kis jóindulattal kellékeknek vagy technikai felszerelésnek lehet nevezni. Nem sok minden változott itt az elmúlt harminc évben, sőt kissé hunyorogva, némi fantáziával akár azt is el tudom képzelni, hogy a Kolorádó Kid cselekményének idejébe, azaz az 50-es évek végére kerültem.

Miközben a kávézgató dolgozóktól annyi pletykát végighallgattam az MTV jelenlegi helyzetéről, hogy lassan oknyomozó riportot írhatnék a témáról, megérkezik Lukács Dávid operatőr, aki –  miután szóba elegyedtünk –  közli, hogy a film második forgatási szakaszának legkeményebb napjára érkeztem. Ekkor délután fél öt felé járhat, és kérdésemre, hogy meddig dolgoznak ma, aggodalmas tekintettel feleli: legalább hajnali ötig. Nem akarom a készülődés közben sokat faggatni, egyébként is egy kihallgatási jelenet felvételére készül a stáb, ilyenkor jobb nem sokat kérdezősködni. Közben befut Vagesz is, baseball-sapka, zakó és sál – ez a színpompás összeállítás rögtön egy csipetnyi Amerikát csempész a szocreál környezetbe, mintha csak Tarantinóék haverja jelent volna meg. Persze a rendező szándéka szerint maga a film is hasonló hatást fog kelteni.

Egy csipetnyi Amerika a szocreál környezetben Lukács Dávid operatőr, és Vagesz, a rendező

Vágvölgyi már több ízben beszélt a filmhu-nak a Kolorádó Kid-ről, ezért rögtön közlöm is vele, hogy bocs, most a többiekre vagyunk kíváncsiak. A korábbi riportokból arra emlékszem, hogy film noiros elemekből építkező műfaji alkotás a cél, amire persze rögtön felkapjuk a fejünket, hiszen ha van olyan műfaj, aminek szinte nyoma sincs a kortárs magyar filmpalettán, akkor ez az. Bár elhatároztam, Vagesz ma nem lesz interjúalany, azért nem állom meg, hogy ne kérdezzem meg: így az egész forgatás kétharmadánál, amikor már megelevenedtek a színészek, realizálódtak a helyszínek, tarthatónak érzi-e a film noiros elképzeléseket. Persze sejtettem, hogy igennel fog válaszolni, dicsérve az egész csapatot, de ezt olyan lelkesedéssel teszi, hogy lassan mindent elhiszek. Gyorsan meg is kérdezem a mai jelenet egyetlen statisztáját, az ügyészségi gépírónőt, hogy ő milyennek látja a forgatást. „Elég sok filmben szerepelek, nem a pénz miatt, hanem mert a statisztálás a hobbim. Játszottam többek között a Sorstalanság-ban és a Szabadság, szerelem-ben, de ez a film a forgatás alapján ígéretesebb; a történet mélysége szerintem csodálatos. Az is jó, hogy kicsi a stáb, és ezért mindenki magáénak érzi az egészet, már csak azért is, mert Vagesznek tényleg mindenre és mindenkire jut energiája.” Ő már egyenruhában beszélget velem, miközben beszivárgott a jelenetben szereplő többi színész is: Fullajtár Andrea, Nagy Zsolt, Dr. Máriás.

A folyosói beszélgetésekből hamar kiderül számomra, hol tart a Kolorádó Kid. Nyáron már leforgatták a film mintegy felét, többnyire külső helyszíneken, mint például a Lovi. Most tavasszal két hetet dolgoznak, ám még őszre is marad munka, ha addig sikerül további forrásokat találni a produkcióhoz, ami bizonyára nem az alkotók lelkesedésén fog múlni. A berendezők, díszletmunkások időközben elkészülnek a kihallgató-szoba előkészületeivel – már azon tanakodnak, melyik jelenethez melyik falat kell majd kivenni. A munkálatokat egy élő filmes legenda felügyeli, Banovich Tamás, aki - többek között - Jancsó Miklós állandó díszlettervezője a Szegénylegényektől kezdve. A kreatív munka tehát leginkább ő, valamint Lukács Dávid és Vágvölgyi B. András között oszlik meg. Ők azok, akik saját feladataikon túl is mindenfélét csinálnak a filmen; instruálnak, közösen keresik a beállításokat, figyelik a világítást, és így tovább. Banovich közben a régi időkről mesél, amikor az itt készülő jelenetekhez hasonlóakat még egy óra alatt le tudták forgatni, mert a stáb tagjainak több ideje volt: felkészülten érkeztek, egy próba után mindent fel lehetett venni. Nos, most egy kicsit minden hosszadalmasabb. Bár a színészek ismerik a szöveget, a frissen elkészült díszletben újra kell gondolni a szituációt, így aztán majd' egy óra csak a próbákkal röppen el. A jelenetben a főszereplőt, Kreuzert (Nagy Zsolt), a Fullajtár Andrea alakította ügyésznő vallatja, Dr. Máriás kihallgató-tisztje segítségével.

Nem a pénz miatt, hanem mert a statisztálás a hobbim A kihallgatószoba díszlete a forgatáson

Az első átállás alatt Fullajtár Andreát bírom szóra.

Filmhu: Mennyire sematikus ez az ügyésznői szerep? Egyértelműen gonosz karakter, vagy vannak árnyalatai?

Fullajtár Andrea: Ez egy abszolút sematikus szerep. Egy elhivatott kommunista ügyésznőt játszom, aki hagyományos sztálinista módszerekkel próbálja kiszedni Kreuzerből, amit akar. Egy igazi karrierista nő, akiben egy pillanatra sem merül fel, hogy esetleg nem neki van igaza; meg van győződve a fiú bűnösségéről, és a legsúlyosabb büntetést szeretné kiharcolni. Azonban ekkor már 1959-ben járunk, amikor azok a technikák nem feltétlenül működnek, amik az 50-es évek elején vagy az 57-es megtorlás idején még igen. Ezt ő is érzi, és annál megszállottabb módon küzd igazáért.

Filmhu: Milyen az ügyésznő kapcsolata Kreuzerrel?

F. A: Miután nem riad vissza semmilyen eszköztől, kihasználja azt is, hogy nőiességével hathat rá, hiszen tudja, a vádlott a vallatás idején már fél éve le van tartóztatva, tehát el volt zárva mindenfajta emberi kapcsolattól, nőt meg aztán főleg nem látott. A jelenetünkben – a szokásos ügyész-vádlott kapcsolaton túl – érezhető egy ilyen jellegű feszültség is a két szereplő között – legalábbis remélem, hogy Zsoltival érezhetővé tudjuk tenni.

Egy abszolút sematikus szerep Háttérben Fullajtár Andrea

F. A: Ma dolgozom a filmben először, de amit látok, az nagyon tetszik: Vagesz körültekintő rendező és a munkabírása mindannyiunkat motivál. A forgatókönyvet elolvastam, annak alapján azt mondhatom, nagy siker lehet a filmből, mert egészen máshonnan közelíti meg a forradalmat, mint bármelyik másik '56-os témájú film. Bízom benne, hogy meg is nézik majd az emberek. Bár ezt ebben a fázisban persze még nagyon nehéz megítélni. 

Andreát közben a gyártás elrabolja mellőlem, ugyanis éppen az ügyésznő sátáni közelijének felvételére készülnek. Viszont így Kreuzer alakítója, Nagy Zsolt éppen ráér pár kérdés erejéig.

Filmhu: Meséld el pár szóban, kicsoda Kreuzer!

Nagy Zsolt: Kreuzerre talán a jampi szó illik leginkább. Már a film legelején kiderül róla, hogy minden balhéban, seftelésben benne van. Az egész élete a nők és a pénz körül forog, ja és persze szenvedélyes szerencsejátékos. A lovin például úgy nyer, hogy légpuskával megsebesíti a másik esélyes lovat. Olyan figura, aki ha pénzszagot érez, a cél szentesíti nála az eszközt, ugyanakkor aranyból van a szíve, a barátainak soha nem tenne keresztbe. Ezért küldi teljesen padlóra, mikor kiderül számára, hogy a rendőrségen legjobb barátja nyomta fel – de persze onnét is felkel: a 20. század legendás nagy túlélőinek egyike.

Filmhu: Azok alapján, amiket elmondtál, Kreuzer igencsak hasonlít számomra Bereményi Géza Eldorádó-jának főhősére, Monori Sanyira...

N. Zs: Tényleg van hasonlóság, de az Eperjes Károly alakította figura azért sokkal nagyobb spíler Kreuzernél, aki fiatalabb is, nincs se családja, se rejtett aranytartalékai, sőt egyáltalán nem halmoz fel semmit, hanem egyszerűen egy vagány fickó: egyik napról a másikra élve hajszolja az élvezeteket.     

Filmhu: Ha ez így van, mi köze a forradalomhoz Kreuzernek?

N. Zs: Hát ő tényleg az a típus, aki csak belekeveredik... Október 23-án éppen szeretkezik a barátnőjével, amikor becsapódik egy csőbomba a szobájukba. Ekkor persze beindul a fantáziája, hogyan lehetne pénzt csinálni a váratlan ajándékból; puhatolózik, kinek lehetne hasznára, így keveredik az eseményekbe. Szóval egyáltalán nem egy forradalmárral van dolgunk, Kreuzer nem akarja megváltani a világot, csak túl akarja élni, amit túl kell.

Kreuzerre talán a jampi szó illik leginkább - Nagy Zsolt

Filmhu: Vagesz mindenhol elmondja, hogy a Kolorádó Kid-et film noirnak szánja. A te karakteredben, játékodban is visszaköszönnek a nagy film noir hősök, például Humphrey Bogart vagy Peter Lorre gesztusai?

N. Zs: Még a kezdet kezdetén volt róla szó, hogy stilizáltabb, modorosabb játékkal formálom meg Kreuzert, de aztán letettem erről, mert hiteltelen lett volna. Az egész film túlságosan realista ahhoz, hogy egy ilyet bevállaljunk, ráadásul a nézők sincsenek ehhez hozzászokva; tudják, hogy az 50-es években nagyjából hogyan viselkedtek az emberek, és azt szeretnék viszontlátni a vásznon. Ezért végül is egy természetes játékmódot igyekszem hozni, kicsit jampisan, feldúsítva az akkori pesti szlengekkel.

Filmhu:1956 mit jelent számodra? Szerinted mit csináltál volna, ha jelen vagy az eseményeknél?

N. Zs: Attól félek, az én gondolkodásom Kreuzeréhoz áll közel; én sem hiszek a világmegváltásban, viszont élni nagyon szeretek, szóval mindenekelőtt túl akartam volna élni az egészet. Persze sosem lehet tudni, mit hoz ki egy helyzet az emberből. Állítólag 56'-ban annyira magával ragadó volt a hangulat, hogy egyszerűen nem lehetett otthon maradni, mágnesként vonzotta magához a tömeg az embereket. El tudom képzelni tehát, hogy ha ott vagyok, én sem tudok ellenállni. A most forgatott ügyészségi-jelenet kapcsán jutott eszembe, hogy az egészet mennyire nehéz lehetett akkor is és utólag megítélni, mennyire könnyen lesz a forradalmárból gyilkos, és viszont. 

                                                        ***

Közben a sok átállással együtt elszalad az idő, már este kilenc felé járunk, ami meglátszik az egyre fáradtabb arcokon – a jelenetek is gyakran röhögésbe fulladnak a gyengülő koncentráció miatt. A stúdió folyosóján közben olyan füst gomolyog, amitől már a pesti talponállók közönsége is levegő után kapkodna – ördögi kör, ugyanis ezt csak dohányzással lehet elviselni, amitől egyre nagyobb füst lesz, és így tovább. Zsolt után Dr. Máriás kap pihenőt, és mielőtt belemerülne a könyvébe, gyorsan odalépek hozzá.

Filmhu: Elsősorban nem színészként ismerünk. Hogy kerültél a filmbe?

Dr. Máriás: Vagesszal régóta ismerjük egymást. Amikor beszélt a filmről máris sejtettem, mire gondol, és amikor a karaktereket kitalálta, a kihallgató tiszt szerepében állítólag rögtön rám gondolt. Ez a figura hivatott ugyanis ellensúlyozni az Andrea alakította ügyésznő szigorát, ugyanis közel sem annyira meggyőződéses, mint ő. Inkább azok közül az emberek közül való, akik a történelem sodrában élnek, és ugyan vállalják a mocskos dolgokat, de azokat cinizmussal, öniróniával hajtják végre. Nem egy ilyen Közép-Európa történetet ismerünk, elég ha csak a Svejket említem. Gondolom, az erre való fogékonyságot láthatta meg bennem a rendező, amikor kiválasztott.

Filmhu: Ha jól tudom, nem túl kellemes személyes élményekkel rendelkezel az egyenruhás szervekről… Ez segít megérteni a figurát, akit alakítasz?

Dr. M: Valóban, nem felejthetem el, hogy annak idején a rendőrség miatt kellett elhagynom az országot, vagy ha úgy tetszik, a hazámat. Ez egy nehezen elfelejthető és megbocsátható dolog, örök reflexként működik bennem azóta is. A személyes élmények mindenképpen gazdagítják azt az eszköztárat, amelyből összeállítom a figurát; igyekszem kellő empátiával és humorral közelíteni hozzá, és ebben segítségemre van, hogy a „másik oldalon” álltam, tehát van bizonyos rálátásom az ilyen alakokra.

A személyes élmények mindenképpen gazdagítják az eszköztárat Dr. Máriás

Filmhu: A Kolorádó Kidről általában mi a véleményed?

Dr. M: Ha olyan lesz, amilyennek Vagesz elképzeli, akkor nagyon fontos film válhat belőle. Ez végre egy olyan történet, ami nem a „hivatásos” forradalmárok vagy az államhatalom szempontjából mutatja be az 56’ utáni eseményeket, hanem úgy, ahogyan az átlagember megélhette azokat. Ebből az új szemszögből származhat a film frissessége, ami forgatókönyvön egyértelműen érezhető, hiszen nem az eddig is bennünk élő forradalom-képet teszi elénk sokadszorra, nem akar ideológiáknak megfelelni, hanem elmesél egy érdekes hősökkel teletűzdelt sztorit – ahhoz, hogy megértsük a múltunkat, mindenek előtt ilyenekre van szükségünk.

Filmhu: Hogy tetszik a filmezés? Lehetséges, hogy te is kedvet kapsz a rendezéshez, vagy netán újabb szerepekben láthatunk?

Dr. M: Ami a filmezést illeti, nem idegen számomra teljesen, ugyanis a 70-es 80-as években, New Yorkban több projektben részt vettem. Igaz, azok többnyire kísérleti mozgóképek voltak, és én általában a zenéjükért voltam felelős, szóval a Kolorádó Kid és a színjátszás valóban új élmény számomra. Jól érzem magam a stábban, de azért rólam tudni kell, hogy egyedül szeretek dolgozni, és a lehető legkisebb mértékben függeni másoktól – ezért áll közel hozzám az írás, a képzőművészet meg a zene. Látom, hogy a filmkészítés hatalmas szervezést, valamint kompromisszumok sorát igényeli, ezekhez pedig nem vagyok hozzászokva – persze soha nem lehet tudni, majd meglátjuk.

                                                        ***

A gyártásvezető ismét összetrombitálja a stábot, hogy folytassák a hajnalig tartó munkát. Senkinek nem kell kétszer szólni, zokszó nélkül mindenki elfoglalja a helyét, csak a filmhu riportere int búcsút a stábnak. A munkálatok ősszel folytatódnak, és ha minden jól megy a következő szemlén már találkozhatunk a Kolorádó Kid-del.

Kreuzer Béla lóverseny- és szerencsejáték-kedvelô rakodó 1959-ben csalárdmód jelentôs nyereményhez jut a "lovin", este a galerijével szórakozik, de a titkosrendôrség már a nyomában van. Élettársa, Iskiné információt ad a szórakozóhely mellékhelységében az őket megfigyelô nyomozónak; Kreuzert még az éjjel letartóztatják. Az elôzetesben derül ki: politikai ügyben, a forradalom alatt vállalt szerepéért. A cellában egy idôsebb férfi (Koltai) a társa, majd egy fiatal, Moszkvában, kommunista családban született fiút (Katkó) tesznek melléjük. Koltai csúnyán megveri Katkót, akirôl kiderül: 56. november 4-e után az oroszoknak tolmácsolt.

Koltai ezzel elnyeri Kreuzer bizalmát. Késôbb Katkót elviszik a cellából, Kreuzer és Koltai beszélgetéseibôl flashbackekben tekintünk vissza a forradalomra. Kreuzer és Iskiné a Rajk-temetésen találkoztak, elsöprô szexuális vonzódás, szerelem lett belôle, mely még az október 23-án kitörő forradalmat is háttérbe szorította egy ideig. Egy meglepô esemény után a Corvinba mennek, és csatlakoznak is az ôket ott érô élmények hatására a fegyveresekhez.

Kreuzer a páncélautós szakaszhoz kerül: a Külügyminisztérimhoz rendelik ôket, ahol futólag látja a helyszínen mûködô Koltait; harcjármûvükkel és egy görög származású társukkal Beloianiszba mennek egy, a görög polgárháborúból származó gépfegyverért és azzal a Sztálinváros melletti Pálhalmán fogolyszabadítást visznek végbe. November 4-e után harcol, majd részt vesz a Péterfy Sándor utcai kórházból szervezett fegyvertelen ellenállásban.

Kreuzer, német nyelvtudása okán Iván Kovács László parancsnokot segíti a fegyverszünet idején tartott sajtótájékoztatóján, ahol összebarátkozik egym angol újságíróval. (A film egészén végigvonul az angol, többször az ô szemszögébôl látjuk a forradalmat.) Az angol segítségét remélve november végén az egész baráti csapat elindul Ausztriába, de, miután nem találják meg az angolt, visszatérnek - egy kivétellel - Magyarországra. A kihalgatásokon, az angolhoz kapcsolódóan kémkedést próbálnak rábizonyítani, ez nem sikerül, noha barátai és élettársa ellene vallanak; így is tizenöt évre ítélik. A nagyszájú vagány menetközben befeléforduló, szûkszavú emberré válik, de a forradalom mellett végig kitart. 1974-ben szabadul, egy évre rá meghal. Árulás és elmaszatolás: ez volt a kádári Magyarország, és sajnos a megváltozott rendszer is erre az alapra épült.

Vágvölgyi B. András első nagyjátékfilmje egy '56-os popmozi.