A legjobb külföldi film kategóriáját 1956-ban hozták létre, de alig volt még példa arra, hogy ilyen nagyszámban kellett volna elutasítani a nevezéseket. 1983-ban kilenc, 1991-ben hét nevezett alkotás nem vehetett rész ki a jelölésért való harcban, ám azóta általában csak egy-két produkció kénytelen kimaradni.

Patrick Stockstill, az Amerikai Filmakadémia történésze a Variety-nek elmondta, hogy eddig a kizárások oka legtöbbször csupán annyi volt, hogy nem az Akadémia által megjelölt tizenkét hónapos időszakból származtak a filmek.

Ebben az évben ilyen jellegű kizárásra nincs is példa, egészen ritka és váratlan hibák okozták az egyes filmek vesztét. Négy filmet nyelvi okokból vétóztak meg: a nevezésnél az egyik legfőbb szabály az, hogy a dialógusoknak a nevező ország domináns nyelvét kell reprezentálniuk, valamint a legjobb külföldi film kategóriájába nevezhető alkotásoknak értelemszerűen nem-angol nyelvűeknek kell lenniük. Ám az csupán a vetítéseken derül ki az Akadémia számára is, hogy az adott film megfelel-e az általuk lefektetett szabályoknak. A többi produkció olyan szerencsétlen incidensek miatt került kizárásra, mint az elmulasztott határidő vagy rosszul kitöltött papírok.

Két nevezés még a hivatalos lista bejelentése előtt kizárásra került: Pantelis Voulgaris Brides című görögországi filmje nyelvi okokból lett kizárva, mert túl sok angol nyelvű dialógus volt a filmben. Az Európa Filmdíjak nagyját beseprő Haneke filmet, a Caché-t pedig nem fogadták el osztrák nevezésként, hiszen nem német nyelven szólalnak meg a szereplők, hanem franciául.

Nem németül szólalnak meg a szereplők, hanem franciául - Caché

Olaszországnak még volt ideje megváltoztatni a döntését: Cristina Comencini Don't Tell-jét indítják, mert az eredeti nevezést, Saverio Costanzo Private című filmjét elutasították a nagyrészt olasz szavaktól mentes arab és héber filmzene miatt.

A szingapúri rendező, Eric Khoo Be With Me című filmje számos fesztivál kedvence volt, ám a több szálon futó és három nyelven zajló sztorit az Akadémia bizottsága a hivatalos vetítés után angol nyelvűnek nyilvánította. Az angol mellett a mandarin és a kínai dialektus, a hokkien is szerepet kapott, sőt egyes szereplők jelbeszéddel kommunikálnak, ezért a film zenéjét vették alapul a döntésben.

Alfredo Anzola venezuelai történelmi kalandfilmje, az 1888 azon bukott el, hogy a nevezési papírok nem érkeztek meg időben a Filmakadémia irodáiba. Mohsen Makhmalbaf tadzsikisztáni filmjét a Sex & Philosophy-t, valamint Ernando Vargas boliviai drámáját, a Say Good Morning to Dad-et is azért utasították el, mert 35 mm-es kópia nem érkezett meg időben az Akadémiára.

Mijke de Jong Bluebird című drámája eredetileg a holland televízió megrendelésére készült, és le is vetítette a csatorna: az Akadémia túlságosan hasonlónak találta a nevezett és a már bemutatott változatot, ami szintén szabálysértésnek minősül.

Az eredetileg ötvennyolc nevezésből már csak ötvennégy film van versenyben, az időben beérkezett filmek esetében a nevező országoknak volt lehetőségük megváltoztatni eredeti, ám az Akadémia által el nem fogadott döntésüket, ahogyan az történt például Olaszország esetében.

A holland televízió már bemutatta egy másik változatát - Bluebird

A nevezési feltételeket valóban módosította az Akadémia, de úgy érzik, megfelelően kommunikálták a változtatásokat a nevező országok felé, sőt, a felkéréshez mellékletek egy nyomtatott példányt is az érvényben lévő szabályokról, és a folyamatosan frissített honlapjukon is elérhető minden információ. Az Akadémia dolgozói ezért azt hangsúlyozzák, hogy ha esetleg kérdések merülnek fel a Legjobb Külföldi Film kategóriába való nevezéskor, akkor haladéktalanul lépjenek kapcsolatba az Akadémiával.

Hazánk Koltai Lajos Sorstalanság című filmjét nevezte a Legjobb Külföldi Film díjáért vívott versenybe.