Az első rész (50.-től a 26. helyezettig) ide kattintva olvasható el.

25. Betonzaj (r.: Kovács István, 2015)

Koncentrált, hidegen izzó sportfilm, amelyben a kamera végig a kiutat jelentő nagy meccsre készülő bokszolón csüng. Akinek még egy rettenetesen nehéz döntést is meg kell hoznia. A koncepció elsősorban Sztarenki Dóra elkötelezett alakításának köszönhetően működik, a színésznő egyszerre képes átható fizikai és érzelmi jelenlétre; egyszerre lehet érezni a dühét és az izzadtságát. Meggyötört, mégis erőt sugárzó arcába nagyon könnyű belefeledkezni. A rendezés is hasonlóan erőteljes és szuggesztív, és a bokszmeccshez érve sem okoz csalódást: jó ritmusban zúdulnak az ütések a ringben táncoló sportolókra és addigra már szintén leizzadt nézőkre. (VD)


24. Valami kék
 (r.: Zomborácz Virág, 2011)

Hamisítatlan vidéki lagzit varázsol elénk az Utóélet rendezője: tocsogó sár, gulyásleves, pálinkagőz, lakodalmas szintizene, részeges, nyugdíjas násznép, unott vőlegény, boldogtalan ara és régi gimis barátnője, aki mostanra modern városi csajként tér vissza szülőfalujába. A lányok élete két irányba sodródott, Mari (Réti Adrienn) az unalom és egyhangúság elől ment fel a városba, amiért nem is lehet őt hibáztatni, Alízra (Téby Zita) pedig a takaros feleség és anya szerep vár, bár ő is inkább menekülne. Zomborácz Virág a rá jellemző finom, ironikus humorral, szűkszavúan vezényli le az estét, a lagzi végére azonban nincs már min nevetni, helyette csak az irigységtől fűtött bosszú és keserűség marad. Bennünk meg egy gyomorszorító érzés, ami sokáig nem múlik el. (PJ)


23. Ostrom
 (r.: Kovács István, 2018)

1994-ben, a szarajevói ostromot próbálja meg átvészelni egy asszony, aki az embertelen körülmények és folyamatos támadás ellenére kimerészkedik a lakásából, hogy vizet szerezzen. Azért is, hogy igyon, és hogy végre újra hajat mosson és egy estére magával törődjön, ne a kinti borzalmakkal. Kovács István bronz diák Oscar-díjat nyert kisfilmje rendkívül feszes és izgalmas háborús film, amiben az ostrom sajátosságából adódóan a lakás küszöbét átlépve rögtön a csatatéren vagyunk. De ami még különlegesebb, hogy a harc mellett egy olyan szemszöget is bemutat, amit kis- és nagyjátékfilmekben se gyakran látni: a háború közepén élő nők életét. Attól még mert nincs a kezükben fegyver, otthon, a négy fal közt is érheti őket legalább akkora lelki trauma, mint odakint a harctéren. A háború sújtotta város díszletét Rajk Lászlónak köszönhetjük. (PJ)


22. Paktum
 (r.: Nagypál Orsi, 2010)

Nóra, művésznevén ‘Prof’ sztriptíztáncosként dolgozza le a tartozását egy éjszakai bárban. Zolit, a félénk tinit a bátyja hozza el a helyre, hogy a saját elképzelése szerint végre férfit faragjon belőle. A nő és a fiú egy alagsori privát szobában kerülnek szembe egymással, és rögtön ráismernek a másikra, a ‘valódi’ életükből. Nagypál Orsi a London Film School diákjaként készítette el a vizsgafilmjét, de teljes egészében itthon forgatta le, ami jó döntés volt: a budapesti éjszakai élet sötét figurái és mondatai is valóságosak, a rideg helyszín tökéletes helyszín a két törékeny ember - Péterfy Bori és Mohai Tamás - találkozásához. (PJ)


21. Semmi bogár
 (r.: Visky Ábel, 2016)


Egy volt szerelmespár két év után összetalálkozik a 4-es 6-oson. Együtt leszállnak a Borároson, közben elered az eső, ők meg sétálnak és beszélgetnek. Mégis mi lehet ebben olyan varázslatos, hogy amióta láttuk, folyton az eszünkben van? Itt van ez a két ember (Mészáros Blanka és Vecsei H. Miklós), valaha szerették egymást, és ez látszik, a gesztusok, a bókok és csipkelődések mind erről árulkodnak. De valamiért mégis szakítottak, aminek a terhét máig cipelik magukkal, és ez is ott van közöttük az esernyő alatt. Egy pár van, akinek bármeddig el tudnánk hallgatni, ahogy hosszú órákon és kilométereken át beszélgetnek egymással, ez Céline és Jesse, Richard Linklater Mielőtt-trilógiájának szerelmesei. Rájuk emlékeztet ez a két fiatal, és ennél szebb bókot nem is lehetne mondani Visky Ábel hőseire. (PJ)


20. A birodalom utolsó napja
 (r.: Halász Júlia, Rubi Anna, 2017)

Társadalmi körkép arról, hogyan csapódik le az emberekben egy diktatúra bukása. Amíg nem láttuk A birodalom utolsó napjá-t, elképzelhetetlennek tartottuk, hogy egy ilyen komplex téma kibontására alkalmas lehet egy szerény költségvetésű rövidfilm. Így aztán nagy volt a meglepetés, amikor a szimbolikus, vicces vagy éppen megható jelenetek végére tényleg megszületett egy teljesnek ható tabló. A rendezőpáros ügyesen válogatta össze a hangulatokat és a villanásnyi, de sokatmondó élethelyzeteket: egy rendőrnő kibontja a haját, egy férfi előveszi a szekrényben rejtegetett ruháját, egy elhagyatott stadionban birkák vonulnak végig. Katarzis és zavarodottság fura keveréke, ezt adja a film, és valami ilyesmit érezhetnek az emberek a nagy változások idején. (VD)


19. A csatárnő bal lába életveszélyes
 (r.: Szilágyi Fanni, 2017)


Ha Szilágyi Fanni és Mán-Várhegyi Réka novellái találkoznak, abból mindig egy csodálatos kisfilm születik (A csatárnő mellett A kamaszkor vége és a Minden vonal is adaptáció). A stabil párkapcsolatban élő Julcsi csak egy gerinckímélő kókuszmatracra és egy kiskutyára vágyik, de igazából egy kisbabát se bánna már. Egyik éjjel azt álmodja, hogy ő Lionel Messi, és ez mindent átkódol benne és a párkapcsolatában is. Eddig elfojtott vágyait vajon mostantól világklasszis fociban fogja kiélni? Idáig sajnos már nem követi őt a történet, pedig még sokáig el tudnánk nézni, ahogy Szilágyi Fanni ironikus humorral és frissességgel bevezet minket a női lélek rejtelmeibe és vágyaiba. Stork Natasa egész lénye és dúdolászó belső monológja imádnivaló, bónusznak a stáblista alatt pedig még Gundel Takács Gábor is kommentálja az ifjú csatárnő technikás játékát. (PJ)


18. A kivégzés
 (r.: Szőcs Petra, 2014)

"Akarsz Ceaușescu-sat játszani?" - kérdezi a kislány a nagyapját, aki ingerülten elhajtja őt. Szőcs Petra kisfilmje a romániai diktátor és feleségének kivégzésén keresztül mutatja be a gyerekek mágikusnak tetsző, a felnőttek számára érthetetlen világát. A háttérben történelmi változások zajlanak, de ez mindössze azért érdekes a gyerekek számára, mert a kivégzésben meglátják egy morbid szerepjáték lehetőségét: újra és újra eljátsszák a pert és a sortüzet. Bensőséges dráma, amely egyedi pillanatképet ad történelmi időkről, és mivel kiváncsisággal és empátiával viszonyul fiatalkorú szereplőihez, ezért egészen közel férkőzik a gyermeki létezés titkához. (VD)

17. Boglárka (r.: Badits Ákos, 2015)


Ha van hiánypótló kisfilm ezen a listán, akkor az a Boglárka. Badits Ákos bátorságát dicséri, hogy az itthon igencsak elhanyagolt fantasy műfajhoz nyúlt, a végeredmény láttán pedig a tehetségét is méltathatjuk. Egy tipikus mesei történetvázzal játszott el: a jóképű lovag elindul a rengetegbe megküzdeni a sárkánnyal és visszaszerezni elrabolt jövendőbelijét. Azt hihetnénk, hogy innentől minden fordulat kitalálható lesz, ehhez képest újabb és újabb meglepetésekkel szolgál a kisfilm. A látszólag Guillermo del Toro-rajongó rendezőnek örvendetes módon nem szállt inába a bátorsága attól, hogy messze nem volt annyi pénze, amiből a fantáziavilágot tényleg fel lehetett volna építeni. Helyette a lényegre, a szabad szellemű, játékos és kiszámíthatatlanul áradó mesére koncentrált. (VD)


16. Lágy eső (r.: Nagy Dénes, 2013)

Budai gimnazistaként valósággal faltam Tar Sándor novelláit, mivel egy másik Magyarországra láttam rá általuk, egy lecsúszott, magára hagyott peremvidékre. Igazinak éreztem, magával ragadtak Tar világának nyers, sokszor csak az ösztöneik által hajtott szereplői. Ugyanez a régi érzés kerített hatalmába Nagy Dénes Tar-adaptációját nézve, ugyanúgy mélyen megindított a naturalizmus mögött megbúvó vad költőiség. A Lágy eső egy kamaszszerelem története, amelynek a hősei a legtöbbször képtelenek artikulálni az érzelmeiket. Elveszetten, dacosan, vágyakozva bámul a srác, vagy ha már tényleg nem bír magával, felgyújt valamit. A film durva világa beszippantott, és abban a pillanatban tényleg ez tűnt számomra a legőszintébb szerelmi vallomásnak. (VD)


15. Újratervezés (r.: Tóth Barnabás, 2013)

Az interneten a magyar kisfilmek között páratlan nagyságrendű, milliós nézettséget elérő Újratervezés meglepően minimalista alapokon nyugszik: egy nyugdíjas házaspár utazik kocsiban, a férj vezet, miközben az asszony folyamatosan anyósülésről navigál, a kamera pedig végig rájuk koncentrál. Pogány Judit önkéntes GPS-kedésével bosszantja a morcos Kovács Zsoltot, szeretetteljes, emberöltőnyi kapcsolatukról viszont úgy is megértünk mindent, hogy csak civódni látjuk őket. Bravúros, ahogy a film a ki nem mondott és a meg nem mutatott dolgokból építkezik, csupán apró utalásokkal jelezve azt is, hogy mi a célállomás. Nagyon könnyű a szívünkbe zárni ezt a kedves, idős párt, és annál nehezebb megállni könnyek nélkül a a befejezését, még sokadik alkalommal is. (HB)

14. Csicska (r.: Till Attila, 2011)

A cannes-i filmfesztivált is megjárt Csicska az fajta film, ami után nyakig mocskosnak érzed magad, mégis kihagyhatatlan. A mélyszegénysében élő, lerobbant vidéki tanyán tengődő család házirabszolgát tart. Ferikét Baloghék ötvenezer forintért vásárolták, fogva tartják, dolgoztatják és folyamatosan bántalmazzák. Thuróczy Szabolcs elképesztően visszataszító szadista családfőként, minden megmozdulásától összeugrik az ember gyomra, de az állati sorban tartott fiú (Szitás Balázs) arcára kiülő szenvedés és megtörtség is sokkoló. Feri fizikai és lelki kizsákmányolását főleg annak a tudatában nehéz végignézni, hogy a film valódi beszámolók alapján készült. Till Attila nyers alkotása kegyetlen társadalomrajz a vidéki nyomor legmélyéről, a csicskáztatásról, amely sokak számára maga a mindennapi, kilátástalan realitás. (HB)


13. Mindenki
 (r.: Deák Kristóf, 2016)

A rövidfilmes mezőny erősségét jelzi, hogy még egy Oscar-díj sem volt elég ahhoz, hogy az első helyre kerüljön a Mindenki. Teljesen megérdemelten vált közüggyé pár éve: a kóristalányok egymásért való kiállása egy olyan optimista és szívderítő üzenetet hordoz magában, amire nagyon is szükségünk van ebben a széthúzásra és passzivitásra hajlamos hazai közegben. Korántsem egyszernézős Deák Kristóf alkotása: sokadszorra is képes fellelkesíteni, illetve komplexitását bizonyítja, hogy nagyokat lehet róla vitázni. Sok, egymásnak gyakran ellentmondó értelmezés született róla, amelyek a magyar oktatási rendszer irányából, az egyén és a közösség viszonylatában, vagy éppen ideológiák összetűzéseként magyarázzák a Mindenki-t. (VD)


12. Szép alak
 (r.: Kis Hajni, 2016)

Ritkán mutatják be a reménytelen szerelmet olyan szépen és tisztán, mint Kis Hajni filmjében. Orsi egy visszahúzódó gimnáziumi takarítónő, aki beleszeret az egyik diáklányba, egy véletlennek köszönhetően még a telefonszámát is megszerzi. Semmi esély nincs rá, hogy valaha is bármilyen romantikus kapcsolat legyen köztük, mégis, amikor összeszedi a bátorságát és nyitni kezd a lány felé, lélegzetvisszafojtva figyelünk és féltjük minden lépését. A Szép alaknak sok erénye van – hiteles története, finom humora, remek atmoszférája (Nyoszoli Ákos operatőr képei) és csodás zenéje – de legnagyobb ereje a főszereplője, Egyed Brigitta alakításában van. Az amatőr színésznő minden pillanata hiteles, törékenysége és androgün kisugárzása pedig magával ragadó. (PJ)


11. A répa
 (r.: Lengyel Balázs, 2016)


Fekete humorral átitatott, nukleáris mese egy nagyra nőtt zöldségről és egy parasztcsaládról, akik mindent elkövetnek, hogy övék lehessen ez az egyedülálló természeti kincs. Szellemesen, brutálisan, egyetlen kimondott szó nélkül ábrázolja, mit tesz az emberrel, ha elhatalmasodik rajta a birtoklásvágy. A háttérben pedig felsejlik egy atomkatasztrófa rémképe. A lezárásra sem fogy ki az ötletekből, frappáns módon idézi meg a világ egyik legjobb sci-fijét, a Sztalker-t. Ha egyszer lesz a magyar filmnek múzeuma, mindenképpen ott van a helye a filmbéli, óriási répának. (VD)


10. Nyuszi és Őz (r.: Vácz Péter, 2013 )

A két jó barát, a feltaláló őz és lakótársa, a kedves kis nyuszilány egy napon két különböző világban találják egymást, egyikük háromdimenzióssá válik, míg másikuk a kétdimenziós síkban ragad. Ez a furcsa, új helyzet nagyon megnehezíti a korábbi gondtalan együttélésüket. Vajon sikerül átjárást találniuk a világok között, vagy végleg elszakadnak egymástól? Vácz Péter alkotása rendkívül kreatív játszadozás a térrel és a síkokkal, ami nagyszerűen vegyíti az eltérő animációs technikákat (hagyományos rajzfilm, papírkivágásos- és stop-motion animáció), hogy elmondjon egy örökérvényű történetet a barátságról és az egymás közötti különbségek elfogadásáról. Okos, csupaszív mese, ami gyerekszemmel és felnőtt fejjel is örömet okoz. (HB)


9. Földiek (r.: Freund Ádám, 2017)

Bukolikus hangulatú családi drámaként indul, de aztán kiderül, hogy Freund Ádám fantáziája túlontúl is zabolátlan ahhoz, hogy megmaradjon egyetlen zsáner keretei között. Kétszer is padlót fogtam a merész műfaji váltások miatt, aztán széles vigyorral vártam, mivel tud még elvarázsolni ez a sci-fihez és pszichedéliához is bátran nyúló kisfilm. Az első csúcspontjánál azt gondoltam, hogy Steven Spielberg rendezett volna ilyet, ha Mezőkövesdre születik, a második csúcspontnál pedig már nem gondoltam semmit, csak boldogan lebegtem az űrben. A szárnyalás közben szerencsére az emberi drámáról sem feledkezett meg a rendező, a fókusz mindvégig megmaradt az Ábel nevű kisfiún, aki hóbortos, álmodozó apja és szabálykövető anyja között őrlődik. (VD)


8. Symphony no. 42
 (r.: Bucsi Réka, 2014)

Egy róka az erdő közepén megfejt egy kolosszális, világmegváltó képletet, majd ott helyben fejbelövi magát. A képzőművész elefánt segítségért kiált, két jegesmedve békésen horgászik a folyóparton, a felhőkből narancs színű eső esik, a nő fűnyírás közben nekimegy a fuldokló delfinnek. Bucsi Réka fantasztikus univerzumában az emberek és állatok tulajdonságai összemosódnak, kapcsolatuk felborul, a természetben többé nem a megszokott törvények uralkodnak. Az Oscar szűkített listájára kisfilmje 47 szenzációs kis jelenet láncolatából áll, melyeknek abszurd humora és tragédiája egymás mellé helyezve és külön-külön is élvezetes, vizuálisan parádésak és azonnali újranézést követelnek. (PJ) 


7. A kamaszkor vége
(r.: Szilágyi Fanni, 2015)


Sokan próbálták már a gyermekkort lezáró pillanatot filmen megmutatni, a coming-of-age még mindig a legnépszerűbb kis- és nagyjátékfilmes műfajok közé tartozik. Viszont kevesen vannak, akik olyan pontosan ráéreznek a kamaszkor gyötrelmeire, mint ahogy Szilágyi Fanni (és persze Mán-Várhegyi Réka). A Friss hús-fődíjas kisfilmben az a nagyszerű, hogy tizenkét perc alatt tökéletesen összefoglalja, hogy miért is szörnyű dolog kamasznak lenni, mitől veszünk búcsút, amikor véget ér, és hogy nagyjából mi vár ránk a túloldalon. Shakira a tévében, zsírban tocsogó paprikás csirke, trágár betűtésztázás – Xénia és Tünde története a legapróbb részletekig hiteles és egészséges nosztalgiával teli, ahogy az első szexuális élményük is pont annyira banális, amennyire felkavaró. (PJ)

6. Enyhén sós (r.: Nagy Zoltán, 2016)

Az Enyhén sós valóságtól egy picit elemelt világában egyedül boldogulni akaró nőként állandó stressz és bosszúság az élet. Éjszaka a szomszédban szexelő pártól nem tud aludni, az utcán megbámulják és beszólnak neki, a munkában a főnök nyomul rá visszataszító módon. Egy picit túloz, de csak azért, hogy még jobban fájjon a valóság. Szamosi Zsófia ebben a kevésbé ismert szerepében is szenzációs, az Egy nap-hoz hasonlóan itt is a hétköznapok hősévé válik, miközben egyre jobban elhatalmasodik rajta a nagyvárosi magány, a monoton napi rutin és az önelégült, bunkó férfiak által okozott frusztráció. Iszonyú tömény, végig lendületes és vizuálisan lehengerlő film, amely egy egyszerre meghökkentő és szívszorító befejezéssel biztosítja be, hogy még sokáig ne hagyjon nyugodni az emléke. (VD)

5. Szimbiózis (r.: Andrasev Nadja, 2019)

Szimbiózis egy nagyvárosi nőről szól, aki az első szarkalábakat kezdi felfedezni arcán – ezzel párhuzamosan azt is, hogy férje már nem vonzódik hozzá. Kémkedni kezd a feltételezett riválisai után, így számos különböző női élet, eltérő vágy tárul fel előttünk, amiket valami közös mégis összeköt. Andrasev Nadja visszafogott színpalettát használó filmje ritkán tapasztalt őszinteséggel, ellenállhatatlan stílusban foglalkozik olyan emberi dolgokkal, amikkel mindannyiunknak együtt kell élnie - szexualitással, öregedéssel, féltékenységgel, kíváncsisággal és az ezekből adódó hiányérzettel. A dögös filmzene pedig azóta is itt lüktet a fülünkben. (HB)

4. LOVE (r.: Bucsi Réka, 2016)

Bucsi Réka kimeríthetetlen fantáziája második filmjében egy idegen bolygóra kalauzol, amelyen egy növényekkel borított meteor becsapódása váratlan folyamatokat indít el. Az addig sivár, szürke bolygó kivirágzik, furcsa lakói pedig mind párra találnak. Pszichedelikus ökoszisztéma szökken szárba, vicces figurákkal, fantasztikus kompozíciókkal és gyönyörű animációval mutatja be három fejezetben ezt a színes, álomszerű világot, amely a saját szabályai szerint működik - persze bármennyire kívánjuk, hogy ne így legyen, egyszer még a legszebb álmok is véget érnek, pont mint az a fránya szerelem. (HB)

3. Last Call (r.: Kis Hajni)

A 60 éves Anikó nem akar többé csupán Skype-nagyi lenni, elhatározza, hogy külföldre költözik lányához és unokájához. Csakhogy az utazási előtti nap még rengeteg elintéznivalót és kihivást tartogat számára – a nyelvizsga, az ajánlólevél megszerzése és a bürokratikus labirintus próbálja megtörni a lelkesedését. Zsurzs Kati csodás a nagy loholásban lévő nagymama szerepében, aki elszántan igyekszik venni az akadályokat. Kis Hajni keserédes kisfilmje tele van életszerű helyzetekkel és empátiával, és az sem véletlen, hogy tavaly nyár óta sorra gyűjti a fesztiváldíjakat a világ körül. (HB)

A Last call az HBO műsorán elérhető.


2. Külalak
(r.: Reisz Gábor, 2011)

Megnyugtató érzés, hogy vannak műalkotások, amelyek, ha egyszer régen megérintették az embert, akkor később is mindig beléjük lehet kapaszkodni, ugyanazzal a kitörő lelkesedéssel lehet róluk beszélni. A Külalak is ebbe a szűk csoportba tartozik. A VAN-nal berobbant Reisz Gábor nagy érzékenységgel és leheletfinom humorral követi végig egy kommunikációs tréner egzisztánciális válságát, amelyet egy gimnáziumban lejegyzett, majd évekkel később megtalált vers vált ki belőle. Lehet, hogy tévútra futott az élete? A nyomozásba kezdő férfi vicces, kínos vagy egyenesen lelombozó találkozásokba hajszolja bele magát, de egy pillanatra sem kérdés, hogy messzemenőkig együtt lehet vele érezni. Mindannyiunkat foglalkoztató kérdéseket vet fel ez a gyönyörűen fényképezett, a zeneválasztás terén is kiemelkedő film. Önvizsgálatra késztet, a végén egy szelíd mosollyal pedig még útba is igazít. (VD)

 

1. Rossz színész (r.: Márton Dániel, 2018)

Sok szép dícséretet el lehet mondani a magyar rövidfilmekről, erről szólt ez az összeállítás, de könnyedséggel, elsősorban a humorra építő koncepcióval csak nagyon ritkán találkoztunk bennük. Aztán jött a Rossz színész, amely szellemes, sokszor teljesen elborult poénjaival a legváratlanabb pillanatokban nevettetett meg minket. Márton Dániel filmje tulajdonképpen egy tragikomédia, amelyben egy szakításon frissen átesett, teszetosza színész (Nagy Norbert) botladozásait követhetjük végig. Nem elég, hogy Nagy Zsolt kedvéért dobta ki őt Mészáros Blanka, de aktuális forgatásán egy álomvilágban élő, arrogáns rendezővel hozta őt össze a sors, főszereplőtársa, az elérhetetlen sztárként viselkedő Döbrösi Laura pedig átnéz rajta.

Bájos portrét rajzol egy nem különösebben tehetséges, de annál szimpatikusabb színészról, bátran kifigurázza a modoros filmkészítőket, a filmkészítés folyamatát látványosan és empatikusan mutatja be, kádat húzó mélynövésű fickóval, megszerezhetetlennek tünő forgatókönyvvel nem fél az abszurditásig fokozni a humort, ügyesen mossa el a film és a valóság közti határvonalat. Mindezek kellettek ahhoz, hogy a legjobbnak kiáltsuk ki ezt a reménytelennek tünő szerelmi történetet. Bírnánk nagyon, ha a következő évtizedben Márton Dániel úgy osztaná el a kreatív energiáit, hogy a zenélés mellett - ő a Ricsárdgír frontembere - további filmeket is tudjon készíteni. (VD)

A toplista összeállításában Horváth Bálint, Pozsonyi Janka és Varga Dénes vett részt.

Az első rész (50.-től a 26. helyezettig) ide kattintva olvasható el.

címlapkép: LOVE, A csatárnő bal lába életveszélyes, A répa, Last Call