Több mint 130 filmet készített
Az 1997-es Az élet szép után nyugdíjba vonult
A szívproblémákkal küszködő legendás operatőrt szerdán római otthonában találták holtan.

Delli Colli-nak vezető szerepe volt a 40-50-es évek neorealizmusának létrejöttében és kifejlődésében. Több mint 130 filmet fényképezett, köztük az Umberto Eco-regényből készült A rózsa nevét, a Volt egyszer egy Vadnyugatot, és a Jó, a Rossz és a Csúf-ot. Unokahúga szerint imádta a forgatásokat, ott volt az ő igazi otthona.

"Semmit sem tudtam a filmkészítésről"

1923-ban született Rómában, ahol apja egy filmlaboratórium munkatársa volt. Delli Colli az iskola után 1938-tól a római Cinecitta Stúdióban dolgozott, a fényképezés művészetét munka közben sajátította el. "Amikor odakerültem, megkérdezték, hogy a hangmérnökkel vagy inkább a kameramannal szeretnék dolgozni", mesélte később Delli Colli. "A kameramant választottam, holott egyáltalán nem tudtam, hogy az mit jelent. Semmit sem tudtam a filmkészítésről. Nem is gondoltam, hogy ez a néhány szó ennyire meghatározza majd az életemet."

A tanulásról is így nyilatkozott: "Megfigyeltem a szakembereket munka közben és lestem a tanácsaikat. Volt bennem egy természetes hajlam is ebbe az irányba, amit nem tudnék elmagyarázni, mert nem kézzelfogható dolog."

A Mamma Róma forgatásán 1962-ben
Ettore Garofolo, Anna Magnani, Pier Paolo
Pasolini és Tonino Delli Colli
Első filmjét 1943-ban készítette. Hamarosan az olcsó fekete-fehér technika nagy mestere lett: észlelte, hogy a második világháború utáni olasz neorealizmust a nyomor hívja életre. "Drámai, szomorú történeteink voltak a háború után. A filmek elsődleges karakterisztikáját az adta, hogy valóságos környezetben készültek, részben azért is, mert nem voltak saját tereink. A világítást is a helyszínen oldottuk meg, és gyakran az ablakon bejövő fény volt a fényképezés kiindulópontja." 

De gyorsan alkalmazkodott az újításokhoz is: miután az 50-es évek elején 5 filmre leszerződött Carlo Ponti-val és Dino De Laurentiis-szel, 1952-ben leforgatta az első színes olasz filmet (Toto a Colori). "Senki sem akarta bevállalni, nekem viszont azt mondták, nincs választásom, mert köt a szerződés." A színes technika újféle felszerelést, világítási módszert és előhívást kívánt. Ugyancsak át kellett gondolni a jelmezterveket, valamint az egész film látványvilágát és a történet koncepcióját.

"Kétségtelen, hogy a színes filmmel a mozi sokat nyert, de sokat is veszített. Fekete-fehérben egyedülálló atmoszférákat lehetett teremteni", emlékezett vissza a mester. 

"Ismerni kell a napot és tengert"

Delli Colli kamerájával képes volt alkalmazkodni a rendezők saját stílusához: Sergio Leone ragyogó tájképeit éppúgy létre tudta hozni, mint Fellini szürreális atmoszféráit. Leonéről így nyilatkozott: "Kínosan lelkiismeretes alkotó volt, mindenre odafigyelt, a legkisebb részletekig. Azt kérte, úgy vegyek fel hosszú snitteket, hogy a közönség a kép minden részletét jól megfigyelhesse. Minden szereplőn egyéni hajat és szakállat akart látni, és egyéni tekintetet. Ez az egyik oka, hogy háromórás filmjei gyorsan leperegnek a néző előtt."

Egyéni haj, szakáll, tekintet
Sergio Leone: Volt egyszer egy Vadnyugat

Pasolini 12 filmjét Delli Colli fényképezte: pl. A csórót, a Mamma Rómát, a Máté evangéliumát, a Dekameront, a Canterbury meséket, a Disznóólat és a Salo, avagy Sodoma 120 napját - 15 éven át voltak alkotótársak. Fellinivel a Ginger és Fred-ben dolgozott együtt, valamint az 1990-es A Hold hangja című filmjében.

"Fellinivel mesésen egyszerű volt a munka, csak ismerni kellett őt. Szokása volt, hogy az utolsó pillanatban mindent megváltoztasson. Sosem dolgozott jegyzetekből vagy forgatókönyvből. Mindent a helyszínen talált ki."

Minden ott van bennük
Polanski: Keserű méz
Delli Colli számos filmet készített Dino Risi-vel, aki a hatvanas években ért pályája csúcsára: tragikomédiáiban görbe tükröt tartott kortársainak. Roman Polanski a Keserű méz és A halál és lányka című filmjeiben forgatott Delli Collival, Marco Ferreri pedig A jövő a nő és A hétköznapi őrület meséi-ben.

"Ismerni kell a napot és tengert, a színeket és a kontrasztokat. Mi olaszok mesterei vagyunk ennek", nyilatkozta munkájáról egy interjúban. 

Hazájában négyszer kapta meg a rangos David di Donatello-díjat és hatszor a filmkritikusok elismerését. Idén Delli Colli-nak adták az Amerikai Operatőrök Társasága (ASC) Nemzetközi Életműdíját.

"Marcello Mastroianni mindig azt mondogatta, milyen szerecséje van, mert az övé a világ legjobb foglalkozása. Én is így érzek. Nagy alkotókkal találkozhattam, akik megengedték, hogy a képeken keresztül a legjobb tudásom szerint fejezzem ki magam. Ha azt kérdezik, hogyan csináltam technikailag a filmjeimet, mindig azt mondom, nézzék meg őket újra, minden ott van bennük. A film varázsát nem lehet szavakba önteni."