Elbert Márta a korszellem és társadalmi problémák következő generációnak való megörökítését nevezte meg célul, míg Almási Tamás szerint ez a televízió szerepe lenne, a dokumentumfilm ugyanis a valóság visszaadásával ellentétben inkább a valóság értelmezésének egyik módja. Stőhr Lóránt az egyszerű dokumentációjával szemben szintén az értelmezés keretébe állítaná a műfajt, és ebben a szakkollégium pályázatszűrő funkcióját hangsúlyozta. Megemlítette a pályáztatás nehézségeit, melyet úgy lehetne áthidalni, ha kétlépcsős rendszerben fogadnák a beérkezett filmötleteket, és azokat a második körben prezentációk formájában lehetne részletesebben bemutatni. A külföldön népszerű prezentációs rendszert és az úgynevezett pitcheket Báron Györggyel és László Sárával együtt a közönség soraiból sokan támadták, míg mások inkább előnyei mellett álltak ki, és a szakkollégium munkájának, a pályáztatás menetének megreformálása mellett foglaltak állást.
A vita csapásvonala ezután a dokumentumfilmezés alapvető strukturális kérdése felé irányult: a résztvevők főleg a társadalmi érzékenység és az aktuális közéleti témák fontossága, valamint a feldolgozás módjának jelentősége és a közönség igényeinek kiszolgálása közti ellentmondásról fejezték ki véleményüket. Szó esett a szakma atomizálódásáról és a műhelyszerű összefogás iránti igényről is. Mindenki egyetértett abban, hogy az idő szűkössége miatt a beszélgetést a jövőben feltétlenül folytatni kell.
Egy külföldről érkezett vendég, Dorota Roszkowska, a lengyel Dragon Forum elnevezésű dokumentumfilmes workshop egyik vezetője a jelenlévő filmeseket a nemzetközi projektben való részvételre buzdította, Füredi Zoltán pedig a Dialektus Fesztivál képviseletében egy ötnapos, angol nyelvű dokumentumfilmes workshopra hívta fel a figyelmet.
2010. február 6. (SZTI)
