 Muhi András |
Úgy tűnik, az elmúlt 5 évben a nemzetközi terep is visszaigazolja törekvéseinket: sok A-kategóriás fesztiválon (Cannes, Velence, Oberhausen, Stuttgart, Berlin) voltunk jelen. És nem is arról van szó, hogy egy filmmel tarolunk a világban, hanem 8-10 olyan alkotónk van, akik nagyon komoly nemzetközi filmfesztiválokon szerepeltek (ha kisfilmmel is „csak”).
filmhu: Mit láttál a Szemlén, milyenek a magyar filmek, mik a legfontosabb tendenciák?
M.A.: Miután nagyon sok filmmel voltunk jelen a Szemlén, és inkább azokat kísértem figyelemmel, szégyenszemre nagyon kevés filmet láttam a sajátjainkon kívül. Annyit azért érzékelek, és kedvező folyamatnak látok, hogy megjelenik a közönségfilm, valamint mellette a szerzői filmeknek egy új hulláma. Kétségtelen, hogy a középgenerációból egy-két nagyobb teljesítmény szintén bármikor kijöhet. A kisfilmes mezőny nagyon színvonalas évet produkált, a dokumentumfilmben pedig az évek óta egyenletesen teljesítő rendezők mellett végre új neveket is meg kell tanulnunk.
filmhu: A napokban részt vettél a Mozgókép Közalapítvány reformbizottsági ülésén és a Filmszakmai Kerekasztal tanácskozásán is. Milyen tapasztalatokról tudnál beszámolni: hol tart a szakma az önszabályozás folyamatában, milyen vélemények, viták látszanak kirajzolódni?
M.A.: A filmtörvény nagyon érdekes helyzetet alakított ki. Egy keret jellegű jogszabályról van szó, amely csak a filmszakmára vonatkozó legfontosabb pontokat jelölte ki. Így például azt, hogy az MMK a filmszakma legfontosabb pénzosztó szerve. Ugyanakkor a Közalapítvány reformfolyamatát, belső struktúrájának kialakítását magára a szervezetre, illetve az alapítókra bízta.
Nem határozza meg például a törvény a műfajon belüli támogatási arányokat (azon túl, hogy a játékfilmekre kell fordítani a támogatások 51%-át). A nagyfilm mellett ezer más terület van: kisfilm, kísérleti film, dokumentum- és animációs film, vagy akár a terjesztés, az oktatás, a filmes lapok, archiválás stb. támogatása is ide tartozik. Arról is dönteni kell, hogy milyen szakkollégiumok legyenek, és ők milyen játékszabályok szerint ítéljenek. Ezek a kérdések mind az alapítókra maradtak - a gyakorlatban persze a holdudvarszerű szakmai vitákon és szakmai közbeszéden is átszűrve.
Július elsejéig a törvény szerint az MMK-ra vonatkozó összes reformnak meg kell történnie. Az én olvasatomban a filmtörvény jó, és óriási dolog, hogy megszületett. Megmaradtak azonban lényegi kérdések, melyekről ténylegesen beszélni kellene. Az elmúlt 3-4 hónap gyakorlatilag a Játékfilmes Szakkollégium problémájával telt el, miközben sokkal fontosabb kérdéseket kellett volna tárgyalni. Tehát ez az egy ügy annyi időt vitt el, mint amennyi az összes többire a továbbiakban a rendelkezésünkre áll.
filmhu: Miket tartasz a legfontosabb, tisztázandó problémáknak?
M.A.: Felsorolásszerűen a legfontosabbak: az alapítói kör újragondolása, a műfajok közötti elosztási arányok meghatározása, valamennyi Szakkollégium működési szabályainak újragondolása, a szelektív, a normatív és a koprodukciós támogatás arányainak meghatározása,...stb. A sor hosszan folytatható volna.
Az európai csatlakozás küszöbén, látva, hogy a játékfilm sokba kerül, nem lehet pusztán magyar pénzekből megoldani a finanszírozást - legalább is ebből az egyetlen forrásból nem. A televíziók ugyanis nincsenek jelen, az ORTT, ha támogat, az mindig jelentős mértékű, de nem menetrendszerű a magyar filmben. A magántőkében sem bízhatunk, hiszen a legsikeresebb közönségfilmek sem tudják visszahozni a befektetett pénzt, nem hogy még profitot is termeljenek.
A szakmának nagyon fontos érdeke lenne, hogy kitekintsen a közszolgálati televízió világára is, lobbizzon, és kérje ki magának, hogy az állami pénzeken üzemeltetett Magyar Televízió a gyártásban semmilyen módon nem vesz részt, sem pedig az állami pénzekből támogatott magyar filmek közönséghez való eljuttatásában.
A törvény ebből a szempontból is nagyon fontos: kimondja, hogy a magyar film a magyar kultúra része, ez egyféle garancia. Nagyon fontos a koproduceri alap működtetése, mert azon keresztül lehet kapcsolódni Európához. Ha valaki nyer a szelektív pályázaton 3-400 ezer eurót, az már beszélgetési alap tud lenni, ha az illető megjelenik vele az európai játékfilmpiacon. Ha talál koproducert, és visszajön Magyarországra, a koprodukciós alapból még kiegészítő támogatás tud szerezni. A magyar film ilyen értelemben tehát a nemzetközi vérkeringésben is részt tud venni.
filmhu: Az MMK Kuratóriumának elnöke, Grunwalsky Ferenc a filmhunak adott interjújában úgy nyilatkozott, hogy a Játékfilmes Szakkollégium döntési rendszerét az alkotókban felmerült igények szerint barátságosabbá, racionálisabbá, követhetőbbé kell tenni.
M.A.: Az én olvasatomban bizonyos szemléleti különbségekről szólt ez a vita. Volt egy olyan markáns, produceri szemléletű vélemény, amely azt szeretné, ha a szakkollégiumi tagok minél gyorsabban változnának. A pályán még ismertséggel és ismeretségekkel nem rendelkező fiatalok és függetlenek is hasonló álláspontot alakítottak ki.
Ezzel ellentétben a szakkollégiumot minél nagyobb létszámban és hosszabb időre megválasztani kívánó forma a magyar filmtörténetből származó rendezői szándékokat tükrözi. Ez teljesen érthető az ő szempontjukból: aki olyan korábbi pályázati rendszereken szocializálódott, amikor még szó sem volt producerekről, annak számára ez természetesebb. Érdeke, hogy minél hosszabban átláthassa, milyen ízlés szerint dönt egy szakkollégium, és ahhoz igazodva megpróbálhat a filmjére pénzt szerezni.
Produceri, független- és fiatalfilmes szempontból más a helyzet: szerintünk nem a szakkollégiumnak kellene döntő befolyással lenni a filmek alakulására. Nagyon fontos mozzanat ugyan, hogy mire adunk pénzt, de sem anyagi, sem művészi felelősség nem kell, hogy kapcsolódjon hozzá. A rendszert tovább finomítandó - inkább az lenne a jó, ha a szelektív támogatás mellett megjelenne a normatív is.
Fontos szemléletbeli különbség a rendezői és a produceri kar között, hogy mi legyen a szerepe a szakkollégiumnak. A rendezők részéről mindig elhangzik az igény, hogy a szakkollégium tagjai kövessék végig a filmeket, lehessen velük kommunikálni, legyen felelősségük. Egy producer, státuszából adódóan, mást képvisel: a szakkollégium csak mondja meg, hogy ennyi vagy annyi támogatás jár, és a továbbiakban nem kell vele beszélgetni, mert nem ez a feladata. A rendező a producerével egyeztessen és viszont. Ha leadnak egy tervet, akkor már legyenek készen, és az előkészítés során vonjanak be akár társírókat, dramaturgokat, konzultánsokat, a stábjukat, stb. mert művészi és anyagi értelemben is a producer és a rendező viszi a bőrét a vásárra. A kurátor ezt feladatkörénél fogva nem teheti. Ennek a két szemlélet közötti különbségnek az első kisülése volt a szakkollégiumról szóló vita, annak ellenére, hogy a napilapok szintjén ez nem így jelentkezett.
filmhu: Nálatok az Inforgban milyen úton jut egy filmterv az MMK-hoz, mennyire lehet ez modell mások számára is?
M.A.: Az Inforg Stúdióban tisztán produceri rendszer van, gyakorlatilag én döntök, az ötlettel jelentkező rendezővel folyamatosan konzultálva. Mindenkivel az első lépésétől kezdve együtt haladok. Nincs mit egymás szemére vetnünk a filmek megvalósulása esetén.
Műfaji-tematikai megkötés nélkül azon tervek mellé állok a Stúdióval, amiket európai minőségnek tartok. Mivel nálunk továbbra is főként kisfilmek születnek, szeretem, ha az alkotóba beleláthatom a nagyjátékfilm lehetőségét. Tehát kifejezetten építkezés folyik. Nálunk idáig Fliegauf Benedek és a Végh-Kálmánczhelyi páros jutott nagyjátékfilmhez. Ők mindvégig tudatosan építették a pályájukat. A nagyfilm küszöbén áll már Szaladják István, Buvári Tamás, Lakatos Róbert és Oláh Lehel is. Fliegauf Benedek sikerei új távlatokat nyitottak a stúdió előtt.
Hozzá kell tenni, hogy az Inforg Stúdió létrejöttében, és abban, hogy én magamat producernek nevezhetem, az MMK-nak múlhatatlan érdemei vannak. Ugyanis a pályáztatást producerhez kötötték, nem csak a nagy-, hanem a kisfilmeknél is. Az külön nagy segítség volt, hogy a 4K Szakkollégium meghívásos pályázatokon - tulajdonképpen szabad felhasználásra - megítélt összegeket számunkra (az Inforg mellett a Duna Műhelynek, a BBS-nek és a MAFSZ-nak, ilyen-olyan arányban, kicsit versenyeztetve is a stúdiókat). Az Inforg a kisfilmek sikereinek köszönheti, hogy itt tart jelenleg.
Az Inforg Stúdió persze nem lehet modell a középgeneráció és az afölötti alkotókra, mert ők nem egy producerrel tették meg az első lépéseiket, a korábbi gyakorlat alapján nem gondolják, hogy producerre szükségük van, vagy ha mégis, adminisztratív vagy technikai értelemben. Engem viszont éppen az érdekel, hogy esztétikai értelemben mi fog megszületni.
filmhu: Most mégis az a szakma feladata (vagy kihívása), hogy az általad mondott dátumig egy közös struktúrát találjon ki magának. A két szemléletmód, amit az imént említettél mennyire ellentétes egymással, mekkora esély van az egyetértés megteremtésére?
M.A.: Bár ott vagyok az alapítók és a Kerekasztal ülésein is, nem tudok erre választ adni. Csak azt mondhatom, hogy az én székemből mi látszik. Az MMK legutóbbi döntései az Inforg Stúdió érdekeinek nem felelnek meg. Nyilván nem várhatom el, hogy minden döntés az én szám íze szerint szülessen, de annak kell hangot adnom, amit én szeretnék, amit én képviselek. Nem vagyok tagja egyik produceri szövetségnek sem, de azt tapasztalom, hogy Sipos Áron és Miskolczi Péter, a két szövetség vezetője is hasonló módon gondolkozik az utolsó időszak eseményeiről. Általában a Madzaggal és a függetlenekkel (KVB, MAFSZ, Duna Műhely) is hasonló véleményen vagyunk.
Produceri filmgyártást képzelek el annak ellenére is, hogy tudom, virtuális a terep. Nem tudok magánpénzt, bankot behozni: én is az állam pénzére ácsingózok és pályázok. Mégis azt gondolom, hogy hamarosan megnyílnak a határok, és hátha egyszer lesznek más belföldi források is. Az adókedvezmény-rendszerrel talán mégis érdekessé válik a filmgyártás terepe a magántőke számára. 5 év múlva már esetleg anyagi értelemben is valósabb produceri tevékenységet lehet végezni. Ez a tendencia Európában és a világon máshol is.
filmhu: Melyek voltak azok a döntések az MMK-n belül, amellyel az Inforg részéről vagy produceri szempontból nem értettetek egyet?
M.A.: Az alapítók között egészen másról volt szó a műhely-pályázat kapcsán, mint ami a kiírásban végül szerepelt. Nem pusztán forgatókönyvírásról szóló pályázatot, hanem egy development-támogatást szerettünk volna, és főleg azt, hogy a producerek köré szerveződjön a dolog. Akár oly módon is, hogy a megalakuló rendezői műhelyek jelöljenek ki saját tagjaik közül producert. Nem ez történt.
A televízió-pályázat kiírásánál arról beszéltünk, hogy ne legyen megkötés a televíziók előzetes engedélye, illetve, hogy ne szűkítsék le irodalmi adaptációra a pályázatok körét. Ezt azonban nem sikerült elintézni, aminek következtében az összes fiatal, kisjátékfilmmel már bizonyított rendezőjelölt kiesett a támogathatók köréből. Az MTV-ben ugyanis nem hogy az elsőfilmes rendezőkről, de a középgenerációról sem tudnak. És persze nem lehet náluk eladni egy ismeretlen névvel ellátott filmtervet. Pedig a fiataloknak is jó lenne a részvétel: nem kellene rögtön egy egész estés nagyfilm terhét vállalniuk.
Nem lett kiírva elsőfilmes pályázat sem, mert benyelte a nagyfilmes kalap. Egy csomó tervet éppen azért nem adtunk be korábban, mert vártuk a megígért elsőfilmes pályázatot: arra lett volna jó, gondoltuk, hogy ne fussunk bele egy összecsapásba a nagy rendezőkkel. A Kerekasztal által ígért 120 milliós kisfilmes támogatásból végül 70 millió lett.
A Játékfilmes Szakkollégium körüli huzavona példátlan. A produceri-fiatal-független oldal azt javasolta, ne töltsük a szűkre szabott időt ezzel az egyetlen kérdéssel, mert ismétlem, a törvény előírásainak megfelelően 2004. július 1-ig valamennyi, az MMA működésére vonatkozó változásról határozni kell, egyébként meg ez a kérdés is csak a többivel összefüggésben oldható meg. A 100 pályamű kb. felét (!) támogató Szakkollégium tagjait elküldték, majd visszahívták, csak „szétültették” őket két csoportba és kaptak további három tagot, ma még ismeretlen játékszabállyal. Ezt a káoszt az MMA Kuratóriuma hónapokon keresztül végigasszisztálta.
A szervezet adós maradt a normatív szabályok kimunkálásával az európai szinten teljesítő szerzői filmek esetében.
filmhu: Mennyire fedi az alapítói kör ténylegesen azokat, akik a filmeket készítik? Többször lehetett hallani ugyanis, hogy az MMA megalapítása óta új szereplők jelentek meg a magyar filméletben. Mennyire tudják ők képviselni az érdekeiket?
M.A.: Ez folyamatos probléma. A szakma döntő többsége úgy éli meg, hogy az MMA alapítói nem fedik le a jelenlegi szakmát. A Kerekasztal legitimitása ezzel szemben valóban megkérdőjelezhetetlen volt, lefedte a szakmát, és a kormány is vele volt hajlandó tárgyalni a filmtörvény előkészítésénél.
Az alapítói kör egy jogi faktum: ha valaki már nem valós szereplője a magyar filméletnek, nem lehet kényszeríteni arra, hogy jogosultságát átadja élőbbnek ható szervezetnek. Én például úgy lehetek jelen az alapítói üléseken, hogy a BBS-t képviselem. A BBS-ben nagyvonalúan belátták, hogy nincsenek a korábbi súllyal jelen a filmgyártásban, így átadták a szavazati jogot nekem. Ugyanezt az összes, éppen nem a csúcson lévő szervezet megtehetné, de erre több példa nem akad.
A legutóbbi alkalommal, amikor a Játékfilmes Szakkollégium tagjainak újraválasztásáról szavaztak, a két produceri szövetség vezetője nem szavazhatott. A Madzag sem (mert meghívott vendégként voltak jelen, mivel nem alapítók). Én pedig nem értettem egyet az egésszel, így tartózkodtam a szavazástól. Ugyanakkor ez a négy szervezet az idei filmszemle játékfilmes termésének 75%-át adta. A ténylegesen szavazó, 12 szavazati jogosultsággal bíró szervezetek pedig összesen 1 játékfilmet tudtak kiállítani ezen a Szemlén. Arról van szó tehát, hogy akik az utóbbi időben a filmeket ténylegesen készítik, nem voltak befolyással a pályájuk alakulása szempontjából legfontosabb szakkollégium megválasztására.
Az elmúlt évben abból, amit a producerek képviseltek, semmi nem valósult meg. Miközben ’99 óta az MMK azon volt, hogy egy produceri rendszer kiépüljön, most egy nagyon komoly visszalépést érzékelek. Vezetői szinten folyamatosan biztosítanak róla, hogy ez nem lesz így, hogy a jövő a produceri rendszeré - de a tényleges döntések mostanában nem efelé mennek. Pedig nagyon fontos lenne, hogy az MMK, mint legfőbb pénzosztó szerv, a stratégia kitalálója és vezérlője, jól ítélje meg a valós folyamatokat. Érdemes lenne azokat az áramlatokat támogatni, ahonnan a jó filmek várhatók.
