A 78-as Szent Johannája (2003)
Mundruczót először 2003-ban invitálták Cannes-ba, a meghívott film a 2000-es évek elején induló új raj filmesei által (és Jancsó Miklós konzulensi munkájával) összerakott Jött egy busz… című szkeccsfilmben szereplő munkája, A 78-as Szent Johannája volt. A már akkor tervezett egész estés operafilm előtanulmányaként is szolgáló kisfilm ekkor még nem versenyszekció, hanem a fesztivállal párhuzamosan zajló esemény, a Rendezők Kéthete műsorát gazdagította.
A közlekedési balesetek modellezésében résztvevő önkéntesekről szóló opera-kisjátékfilm három vetítése komoly sikereket hozott a rendezőnek, Mundruczó munkája több fesztiválmeghívást is kapott. Érdekesség, hogy szintén ebben a programban mutatkozott be évtizedekkel korábban a rendezőt pályafutása során nagyban inspiráló Rainer Werner Fassbinder.
Kis apokrif no. 2 (2004)
Egy évvel később Mundruczó (és elválaszthatatlan alkotótársa, Petrányi Viktória) diplomafilmje, a Kis apokrif no. 2 vehetett részt Cannesban, ráadásul már a Cinéfondation szekcióban, a fesztivál kezdő filmkészítők inspirálására és támogatására létrehozott versenyblokkjában.
A Duna-delta torkolatvidékén játszódó, bő 20 perces kisfilm a 78-as Szent Johannájához hasonlóan szintén előtanulmány: Mundruczónak akkoriban két nagyjátékfilmterve is volt, egyrészt a fentebb említett operafilm, másrészt a Delta, egy teljesen egyedi megközelítésű, (akkor) sci-fiként predesztinált mozi, amely a Duna deltatorkolatának világában játszódó hazatérés-történetet szeretett volna ábrázolni.
(Mint azt azóta tudjuk, ha viszontagságok árán is, de később létrejött a film.)
Johanna (2005)
A fentebb említett munkák ugyan nem jelentettek automatikus részvételt a 2005-ös mustrán, a program összeállítói viszont - minden bizonnyal az elmúlt két év pozitív visszhangjainak köszönhetően - mégis meghívták az akkorra elkészült egész estés operafilmet, a Johannát, ráadásul az Un Certain Regard, a fiatal, vagy kevésbé ismert filmrendezők munkáit tömörítő versenyszekció programjába.
Jeanne D’Arc klasszikus történetét egyrészt egy kortárs környezetben, másrészt operafilmként úgy elmesélni, hogy az hű maradjon az eredetihez, harmadrészt belekeverni a sztoriba egy jó adag szexualitást, olyan feladat (és ötlet), amibe csak kevesen kezdenének bele, mindenesetre a Johanna nagyot szólt Cannes-ban, a főszereplő Tóth Orsi teljesítményéről pedig még a Hollywood Reporter kritikusa is ezt írta: „Tóth Orsi emlékezetes alakítást nyújt Johanna szerepében, remekül ragadja meg a hősnő könyörtelen elszántságát a jó ügy szolgálatában. A film valódi felfedezés a Cannes-i Filmfesztiválon.”
Delta (2008)
A Johannnával tehát Mundruczó tovább gyűjtötte az elismerő sorokat és véleményeket, így egyáltalán nem volt meglepő, hogy a 2008-ra elkészült Delta már az Arany Pálmáért szálhatott harcba. A Pálmát ugyan még sem sikerült elhozni, jóllehet, Erdély Mátyás, a Saul fia operatőre által komponált képek hasítotttak a Riviérán.
A Delta forgatását ezzel együtt koromsötéten árnyékolta be a férfi főszereplőnek szánt Bertók Lajos tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halála, akinek a helyét - nagyjából egy ország meglepetésére - a hegedűvirtuóz, zéró filmes tapasztalattal rendelkező Lajkó Félix vette át. Lajkó kiváló partnere lett a filmben a húgát játszó Tóth Orsinak. A történeten, a rendezésen vagy a bemutatott világon túl elsősorban az ő párosuknak köszönhető a korábban egymást nem ismerő testvérek közötti kötődés mélységét feszegető, vagy a messziről jött ember fogadtatását nem túl pozitív fényben feltüntető történet sikere.
Szelíd teremtés – A Frankenstein terv (2010)
A soron következő film, a Mary Shelley totálisan szabad adaptációján nyugvó Frankeinstein, pontos címén a 2010-ben bemutatottt Szelíd teremtés - A Frankenstein terv itthon talán nem ütött akkorát, a Cannes-i versenyprogramba való meghívó viszont megérkezett, ráadásul az Arany Pálmáért folyó főveresenybe. A Szelíd teremtés film a filmben, az ábrázolt történeten keresztül képet kaphatunk egy (valószínűsíthetően Mundruczó) forgatás körülményeiről, miközben - Shelley eredtíjéhez hűen - egymást érik a tragikus események.
A rendező korábban ezt nyilatkozta a filmmel kapcsolatban: „A Frankenstein lényege egy olyan lázadás (a szörny lázad a puszta létével), mely kinyitja a gondosan lereteszelt zárakat és szembesít azzal, hogy normalitásunk nagyon esetleges és ingatag alapon dőlt csak el, tulajdonképpen a többség elvén. A szembesítés a „szörny” megjelenése, mely valódi és emberi és mindent kibillent a maga rendszeréből, mert létezésével hívja fel a figyelmet arra, hogy hogyan ítélkezünk. Mert minden pillanatban azzal kell szembesüljünk, hogy nem hozzá vagyunk hasonlóak, hanem mindenki máshoz.”
Fehér isten (2014)
Három évvel ezelőtt elérkeztünk a részvételt illetően hatodik, versenyfilmek szempontjából az ötödik, cannes-i meghvót kapó alkotáshoz, a Fehér istenhez, amely elég simán hozta el az Un Certain Regard (Egy bizonyos tekintet) kategória fődíját. A Fehér isten főszereplői tudniillik nem pusztán szavakkal kommunikáló emberek, mint a központi karakter Lili, hanem az ösztönös érzelmeket megjelenítő kutyák, akik közül a főszereplő, Hagen (Lili kutyája és lelki társa) talán nagyobbat produkált a vásznon egy, valamelyik színművészeti egyetemen végző diáknál.
A film egyik igazán lényeges üzenete megértéséhez idézzünk föl egy különösen fontos bekezdést Mundruczó eddigi legnagyobb sikerének kritikájából: „Mundruczó lesújtó képet fest a társadalomról: világunkat olyannak láttatja, amely nem tűri el a másságot, a szabálytalanságot, és büntetőadóval sújtja a devianciát. Hogy mi, magyarok a saját hétköznapi tapasztalainkból következő antiutópiát látunk, egyértelmű, de a Cannes-ból hozott elismerések (….) azt jelzik, hogy - akár csak Jancsó Miklós nemzetközi sikerei idején, Európa most is érti a magyar parabolát.”
Jupiter holdja (2017)
Izgulunk és drukkolunk az Arany Pálmáért versenybe szálló alkotásnak. Az idei versenyprogramba meghívást kapott film tavaly nyáron készített forgatási riportját itt olvashatjuk.
