A rendező elmondása szerint egy „hatalmas és gyönyörű” lakásban laknak együtt hatan Párizs 9. kerületében, nem messze a Moulin Rogue-tól. Folyamatosan lesznek találkozók szakmabeliekkel, producerekkel, és a végén a jövő évi cannes-i filmfesztiválon mutatják be a fejlesztett filmtervet egy nyilvános pitch fórumon.
Pannónia dicsérete
Korábban Iványi Marcell, Mundruczó Kornél, Nemes Jeles László és Faur Anna kapott meghívást a rangos ösztöndíjprogramba, legutóbb Reisz Gábornak nyílt lehetősége arra, hogy Párizsban fejlesszen forgatókönyvet, ebből született meg a Rossz versek.
Nagy Borbála első nagyjátékfilmjét, a Nincs itt semmi látnivalót a dráma és a szatíra keverékeként képzeli el, realista stílusban elmesélve. Egy újságcikk adta hozzá az ötletet: egy iskolában hitleres mém készül, amely viccet csinál a tanári karból. A diákcsíny lavinát indít el a közösségben. Az igazgatónő, akit a mém Hitlerrel hasonlít össze, önvizsgálat helyett túlkapással reagál és egészen a bíróságig viszi az ügyet. A filmterv a legutóbbi Inkubátor Programban is versenyben volt, de végül nem került be a legjöbb ötbe, azaz nem támogatták a megvalósítását.
Nagy a berlini filmakadémia (DFFB) hallgatója, tavaly beválogatták a Berlinale Talents nevű tehetséggondozó programba. Legutóbbi munkája, a Pannónia dicsérete legjobb élőszereplős kisfilm díját kapta meg a Friss Hús Budapest Nemzetközi Rövidfilmfesztiválon, tavaly novemberben a German Short Film Awardon a legjobb rövidfilmnek választották.
Túléltük, ember lett belőlünk, úgyhogy van remény - Interjú Nagy Borbálával
A Németországban élő rendező közállapotokra reflektáló filmjei nagy hiányt töltenek be itthon. Elmesélte nekünk, miért érezte magát kezdetben elveszve a berlini filmakadémián, miért csinált viccet a hungarikumokból, hogyan lesz csoda varjúkból és fúvószenekarból, milyen volt a déli határzár mellett forgatni, és azt is elárulta, hol érzi magát otthon. Egyszer talán ő fogja elkészíteni A tanúhoz mérhető politikai szatírát a mai Magyarországról.
