Miklauzic Bence azon szerencsések egyike, aki a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Simó Sándor rendezői osztályába járhatott. Bár ambivalens érzések kötik az akkor még főiskolaként működő intézményhez és oktatási rendszeréhez, mégis hálás a rengeteg tapasztalatért és élményért, melyet az öt év során megszerezhetett. Bence saját maga is tanít az egyetemen, de elmondása szerint az akkori oktatás merőben eltért a jelenlegitől. Nem csak a mester és tanítvány kapcsolat volt kiélezettebb, hanem a szakmai tudásnál jelentősebb hangsúlyt kapott annak az üzenetnek a kialakítása, melyet majd a filmmel szeretnének üzenni a világ felé. A mostani rendezői osztályok hallgatói több mester nézőpontjával is megismerkedhetnek, míg a régi rendszerben a diákok leginkább csak a saját osztályvezetőjük tanítását tapasztalhatták meg.

mik3 600

Fotó: Kaszás Tamás

A Simó-osztály nem véletlenül vált azonban legendássá, hiszen diákjai közül többen a mai napig neves filmrendezők – köztük Török Ferenc, Pálfi György vagy éppen Hajdu Szabolcs. Sőt, Simó Sándor váratlan halála után az osztály egy produkciós céget is alapított, részben mesterük emlékére, részben pedig egy sajátságos támogatói rendszer kialakításának céljából. Habár az első években erősebb volt a kötelék a tagok között, azonban a mai napig működik és példaértékű a végzett diákok közötti szakmai munkamegosztás. Miklauzic Márton testvéréhez hasonlóan szintén a filmművészetin végzett, operatőr szakon, azonban az ő osztályából csupán három-négy ember között alakult ki erősebb kötelék, az sem hosszabb távon. A testvérpár szakmai együttműködése kuriózumnak számít a magyar filmes szakmában, hiszen Bence és Márton, ha teheti, együtt dolgozik. Habár különböző utakon indultak el, szinte a szakma két végletéről, mégis hamar összefonódtak útjaik. Bence gimnazista korában még operatőr szeretett volna lenni, aztán egy nap megleste a főiskolások filmszemléjét. Az akkor és ott ért benyomások később, a bölcsészkaron töltött kitérőtől eltekintve, egyenesen a rendezői szakma felé vezették. A négy évvel fiatalabb Márton pedig a filmgyártás oldaláról csöppent bele a szakmába.

mik600

Fotó: Kaszás Tamás

Első közös filmjük az Ébrenjárók elnyerte a 33. Magyar Filmszemle közönségdíját, illetve a fiatal forgatókönyvíróknak járó díjat. Miklauzic első nagyjátékfilmje hűen tükrözi, hogy az érzelmi ábrázolás, a színészekkel való munka és a különböző formai bravúrok a legfontosabbak számára a filmalkotás során. A legfontosabb üzenet, melyet szeretne átadni a filmjeivel, hogy nem vagyunk egyedül a gondolatainkkal. A legjelentősebb dolgok életünk során azok a találkozások, azok a pillanatok, amikor érezzük a másik figyelmét és megértését – és ezek nem nélkülözhetőek, ha a film mondanivalójáról van szó. Nem csupán az Ébrenjárók fogadtatása volt feledhetetlen élmény a testvérpár számára, hanem a forgatás sajátságos körülményei is. Gothár Péter rendőrként, Herskó János kedves öregúrként, Simó Sándor pedig a villanyszerelő brigád tagjaként tűnik fel a nagyjátékfilmben. Habár a főiskola tanárai szinte véletlenszerűen kapták meg az Ébrenjárók különböző epizódszerepeit, színészi tehetségüknek köszönhetően kiváló alakítást nyújtottak.

Ébrenjárók

A Filmklubban levetített Parkoló a testvérpár legújabb közös munkája. A januárban bemutatott nagyjátékfilmről azonban megoszlottak a kritikai vélemények, a film pedig azután meglepő gyorsasággal került le a mozik műsoráról. Bence több interjúban elmondta, hogy a Parkolót két gondolatmag mozgatja: az egyik a saját helyünk megtalálása az életünk során, a másik pedig annak a személyes világnak a védelme, melyet egy külső erő veszélyeztet. Míg a film forgatása másfél hónapot vett igénybe, az utómunka pedig közel félévet, addig a forgatókönyv megírása több évig tartott. A történet alapja egyébként Lengyel Ferenc és Miklauzic Bence közös ötleteléséből fakadt, hozzájuk később Hegedűs Bálint is csatlakozott, illetve a dialógusok kialakításával Szervét Tibor is részt vett a folyamatban.

mik2 600

Fotó: Kaszás Tamás

A beszélgetés során a filmforgatás körülményeire is fény derült. A harmincöt napos munka alatt több akadályba is ütköztek, amit aztán a stáb szoros együttműködésének köszönhetően hamar megoldottak. Habár a laikusok azt gondolnák, hogy az egy helyszínes forgatás nem okozhat nagyobb problémákat, mégis rengeteg közös ötletelés előzte meg azt. Az egyik legfontosabb a fényviszonyok felmérése volt, illetve az egyedüli helyszín változatos megjelenítése. A másfél hónapon túl még két napot vett igénybe a VFX-es jelenetek (macskás, galambos, irodás) felvétele és a speciális fotóháttér beépítése. A film utómunkáját a Budapest Animation végezte, a film vágója a Balázs Béla-díjas Czakó Judit volt. Minden nehézség ellenére azonban hihetetlenül empatikus, barátságos légkör alakult ki a stábon belül, ami a testvérpár közötti jó együttműködésnek, illetve a rendező és a színészek közötti felhőtlen kapcsolatnak volt köszönhető.

Parkoló - előzetes

„Az az igazság, hogy nem tudok tétlen maradni. A rendezés egy szakma, és azt a felét kell művelni, amire épp lehetőség adódik” – osztja meg véleményét Miklauzic Bence. A rendező saját elmondása szerint örül, ha dolgozhat, legyen szó bár egy nagyjátékfilm rendezéséről, vagy éppen egy televíziós sorozatról. Elárulta azt is: a Parkolót ért vegyes kritikák elgondolkodtatták, vajon érdemes-e ezen a vonalon továbbhaladni. Jelenleg egy igazán szűk réteg jár mozikba, a mai alkotónak pedig a közel tízezer fős közönség ízlésének megfelelő filmet készíteni, nem könnyű feladat. Pedig ahogyan a legtöbb magyar művészfilm, úgy a Parkoló is izgalmas témát vet fel. A valóság egy darabját vetíti a vászonra, igazán erős egyéni világgal, melytől nem elmenekülni kellene, hanem inkább venni a bátorságot, és végre szembenézni vele.