Kapcsolódó anyagok

A történet jórészt a XVIII. századi Párizs félhomályos mellékutcáin játszódik, és Jean-Baptiste Grenouille életét követi nyomon. Az árván felnövő fiú különleges szaglóképességét felhasználva létrehozza a tökéletes parfümöt, terve megvalósításától gyilkosságok sem tántoríthatják el. A könyvből 15 millió példány fogyott, amely ezzel a teljesítménnyel évtizedek óta a legnépszerűbb német regénynek bizonyult, és természetesen számos filmrendező fantáziáját is megragadta.

Stanley Kubrick is egyike volt azon elismert direktoroknak, akik Süskind művét mozivászonra szerették volna adaptálni. Azonban Kubrick egy idő után kijelentette, a Parfüm megfilmesíthetetlen. A nagyágyúk közül Martin Scorsese, Ridley Scott és Tim Burton neve kapcsolódott még a projecthez. Végül azonban egy német rendező, Tom Tykwer foghatott neki a komoly kihívást jelentő feladatnak. A film szereplőgárdáját több húzónév is erősíti, Dustin Hoffman, Alan Rickman és az új fiatal tehetség, Ben Whishaw, aki Grenouille szerepében látható.

A Parfüm filmváltozata egyrészt máris hangos elismerésben részesült mint az év egyik legjobb alkotása, és 50 millió eurós költségvetésével Németország legdrágább produkciójának számít.

Dustin Hoffman és Ben Whishaw a Parfüm "keverése" közben

A könyv sikerének kulcs, hogy képes volt „láttatni” a szagokat, illatokat, Süskind bemutatja a halpiac bűzét és párizsi sikátorok penetráns szagát. Kérdés, hogy mindez megismételhető-e a vásznon?

A Parfüm producere Bernd Eichinger, aki az ellentmondásos, Hitlerről készült Bukás című filmet is jegyzi, kijelentette, a film arra vállalkozik, hogy az író részletek iránti fogékonyságával celluloidon tegye érzékelhetővé a szagokat. „Míg Süskind a tiszta, pontos szavakkal élt, addig mi a képek, a zajok és a zene erejét használtuk. Minden, amire szükségünk volt egy napfényben úszó pázsit, vagy akár egy magányos fa filmezéséhez a teljes optikai precizitás, ekkor a szagok is megszületnek.”

A német filmkritikusok ünneplik a színészi játékot, a kosztümöket, mégis számosan felvetik, hogy éppen a szagok megfilmesítése bűzlik. A Süddeutsche Zeitungban az olvasható, hogy a film nem ugyanolyan, mint a könyv és végül, mint „képi orgazmus”, megbukik. A Die Zeit szerint nevetséges moziról van szó, amelyet a „nagy orr-színház”-ként aposztrofál, hiszen nyilvánvaló, hogy a film a főszereplő orráról készült közeli felvételekkel, próbálja érzékeltetni a szagokat. Ezekből nem kevesebb, mint 27 szerepel a Parfümben.