Az engedélyt megszerezni ezúttal sem volt könnyű. A rendezőnek és New York-i stábjának egy ideig megvolt az oka az aggodalomra: a 16 hetes forgatás felét át kellett volna telepíteni Kanadába, miután hosszú éveken keresztül a híradók és az aktuális dokumentumfilmek kivételével egyáltalán nem engedtek senkit filmet forgatni a Big Apple-ben. Még Alfred Hitchcock-nak is fel kellett adnia ebbéli szándékát, amikor az Észak-Északnyugat című filmjét készítette 1959-ben. Az épületbelsőket végül stúdióban építették fel.
"Amikor elhatároztam, hogy megcsinálom ezt a filmet, az vezetett, hogy elhittem, be tudunk jutni az ENSZ-épületébe forgatni", mondja Pollack. "Ezt a helyszínt nem lehet meghamisítani."
Két hónappal a forgatás előtt azonban még nem volt meg az engedélyük. Végső kudarc esetén a díszleteket Kanadában építették volna fel, ami hét-nyolc hét veszteséget és rengeteg munkát jelentett volna. Pollack le volt verve, végül "méregbe gurult", és elhatározta, hogy összehoz egy találkozót az ENSZ-főtitkárral, Kofi Annan-nal. Nagy erőfeszítések után a találkozót sikerült megszervezni.
Kevin Misher, a film egyik producere szerint Pollack, aki egész életét a mozival töltötte, meg tudta győzni Kofi Annan-t, hogy habár készülő filmjük műfaja szerint thriller, végül mégis az ENSZ szellemiségét hordozza majd magán. A producer hozzátette, az engedélyt Sydney személyes közbenjárása nélkül nem sikerült volna megszerezni.
Az East River-re néző, 18 hektárnyi területű ENSZ-központ nemzetközi terület, és nem az USA-hoz tartozik. Itt magaslik az égbe a kb. 200 méter magas, 39 emeletes főtitkári épület (Secretariat Building), ahol a nemzetközi szolgálatok találhatók, míg a kupolás nagygyűlés épületében (General Assembly Building) van a korábbi ENSZ-főtitkárról elnevezett Dag Hammarskjold Könyvtár.
"Nincs még egy hely, ahol ilyen környezet lenne egy forgatáshoz", állítja Sydney Pollack. "A nagysága, a részletei, a korstílus - egyike azon rika épületeknek, amelyeket úgy terveztek meg, hogy érezteti az emberrel, milyen célból épült."
