Pozsgai Zsolt filmjei

Csontváry szabadságkeresése

Pozsgai Zsolt Szabadságharc Szebenben című munkája, május 31-én kerül először moziba, az Aranytíz Művelődési Központ Színháztermében. A film egy átlagos magyar játékfilm költségvetésének körülbelül harmadából, 80 millió forintból forgott le. A szerző saját korábbi színpadi művét vitte vászonra, a történet Csontváry Kosztka Tivadar életét veszi alapul. A filmbéli családban még a kiegyezés előtt megjelenik egy, az 1848-49-es szabadságharcban résztvevő, rebellis szellemű nagypapa, aki lázadó természetét végül unokáján keresztül egész családjába beoltja.

Fotó a Csendkút című filmből

A szabadságharcos nagypapa megjelenése zsarolhatóvá teszi a családfőt, annak felesége kényszerből a polgármester szertőjévé válik, hogy a családi titok továbbra is titok maradjon. A széteső családot az elszántan festővé válni akaró unoka menti meg, aki szembeszáll a polgármesterrel, ami szüleit is egy igazabb élet felé tereli. Végül Tivadar megszökik, „és elindul a nagyváros felé, hogy festő lehessen belőle. És hogy megtalálja, és szolgálja azt a szabadságot, amit Szebenben hiába keresett” - olvasható a szinopszisban.

A történet forradalmi jellege rokonítja a nemrég 260 milliós költségvetésből elkészült, 1956-os vonatkozású Csendkúttal, de sokkal erősebb kapcsolatot jelent a két alkotás között a magányos ember lázadása. A film megértéséhez nem szükséges ismerni az 56-os eseményeket. A Gérecz Attila életét bemutató tavaly leforgott alkotást idén ősszel fogja bemutatni a Budapest Film.

A Pécsi szál

Az ifjú Kosztka Szabadságharc Szebenben

Pozsgai következő terve egy kosztümös alkotása, A föld szeretője, amely Pécs egyik leghíresebb szülöttéről Zsolnay Vilmosról készülhet el. „Azokat a történeteket tartom jónak, amelyeket egy mondatban össze lehet foglalni. Ez a film egy olyan embert mutat be, akinek a halálát az a találmány okozza, amely őt egyben híressé is tette.” Így egyszerre harcol azért, amiben hisz, és küzd egyben saját pusztulása ellen. Zsolnay abba hal bele, hogy belélegzi a port, vagyis a földet, amelyből kerámiáinak alapanyagát kikeveri.

Az inasévektől kezdve Zsolnay pályáját, korábban regény formájában Dénes Gizella már bemutatta, a pécsi születésű Pozsgai Zsolt előtt pedig nem volt ismeretlen az életút. A film egyelőre terv formájában létezik és igyekszik majd bemutatni a korabeli Pécset is, amely 2010-ben Európa kulturális fővárosa lesz. Az egykoron Fünfkirchenként ismert város végül német segítséggel vált magyar szellemi központtá.

A nagypapa, akit titkolni kell Szabadságharc Szebenben

Az említett film és filmterv alapvetően a különböző történelmi korok mellett olyan felismerések bemutatására is törekszik, amelyek közösek lehetnek a 16 éves Csontváry és a mai ember életében. „A minden korban fellelhető örök értékek fontosak számomra, és egyben képesek szürreális jelleget is adni egy konkrét történelmi korszakban játszódó filmnek.”

Mindezek megjelenítéséhez Pozsgai Zsolt erőteljesen épít színészeire. A színész- és játékközpontú személet a rendező színházi hozadéka. Pozsgai úgy véli, hogy számos színpadi munka után nem ő fordult a film felé, hanem az fordult hozzá, és korábban filmes látásmóddal megvalósított darabjai is a mozgókép irányába mutattak. Szerinte történeteket a színész karakterére szabva érdemes megvalósítani, és nem fordítva. Véleménye szerint olyan erős színészállománnyal rendelkezünk, amelyet érdemes megfelelően felhasználni.

Magyarok mindenütt vannak

A játékfilmek mellett két másik dokumentumfilm is készül Pozsgai Zsolt rendezésében, ezek elsősorban „szeretetből születnek”, költségvetésük 3-4 millió forint, ami jellemző egy mai átlagos hazai dokumentumfilmre. Az egyik a Hun völgy, amelynek forgatásáról nemrég tértek vissza az alkotók, és amely Svájc egyik alpesi térségébe vezet, ahol az ott lakók a hunok leszármazottainak tartják magukat, és ezzel némiképp rokonnak is tekintik magukat a magyarokkal.

A film nem a XVIII-XIX. századi helyenként abszurd következtetésekkel operáló hazai ősmagyar kutatás módszerével mutatja be az ott lakókat, hanem sokkal inkább „a völgy hangulatának megragadása a cél, és rávilágítani, hogy nincsenek idegenek Európában, számos összekötő kapocs van a népek között, és megpróbálom azt kutatni, ami összeköt, és nem azt, amelyik elválaszt bennünket egymástól.”

Nemcsak a család becsülete a tét Szabadságharc Szebenben

Végül Pozsgai Zsolt vezetésével egy kis forgatócsoport hamarosan Okinawára utazik, hogy ott Bettenheim Dávid, egy kikeresztelkedett zsidó férfi, nyomába eredjen, aki elsőként fordította le a Bibliát Japán nyelvre, és életveszélyben próbált meg téríteni. Az ő elszántsága hasonló a többi történet szereplőjének motivációjához. „Az az indíttatás érdekel a történetében, ami rákényszerít valakit arra, hogy nyomot hagyjon maga után a világban.”

Pozsgai Zsolt a filmek mellett a színházhoz sem lett hűtlen, jelenleg Genfben rendez Liselotte és a május című színművét francia színészekkel, melynek az Avignoni Színházi Fesztivál keretében lesz a bemutatója július 6-án. Legújabb filmje, a Szabadságharc Szebenben pedig május 31-én látható az Aranytízben.

(* A Szabadságharc Szebenben című film fotóit Nádorfi Lajos készítette)