Rév Marcell: Azt érzem, hogy elveszik tőlem, amit csináltam

Ha jól tudom, 2010-ben voltál először Cannes-ban az Itt vagyokkal, ezután a Jupiter holdja és a A feleségem története is szerepelt a fesztiválon.

A Fehér istennel is voltam 2014-ben, azután a Jupiter holdjával, A feleségem története évében pedig nem voltam itt, mert az Eufóriát forgattam.

Akkor most negyedszer jársz Cannes-ban. Te szereted ezt a fesztivált, meg úgy általában, fesztiválokra járni?

Nem nagyon szeretek fesztiválokra járni. Magát a fesztivált szeretem és örülök ha itt van valami amit csináltam, de itt lenni nem szeretek. Őszintén szólva mindig stresszes. A bemutatókat alapvetően nem szeretem annyira. Soha nem úgy sül el, ahogyan szeretném, van benne valami frusztráló, nehéz érzelmileg és mindenhogy. Plusz én idegeskedős alkat vagyok, és mindig van valami: vagy technikai probléma, vagy nem úgy fogadják, ahogy szeretnénk.

Egyszer tök szívesen idejönnék csak filmeket nézni és tapsolni meg fújolni másoknak. Újságíróként valószínűleg király, de én filmkészítő vagyok, és nekem csak stressz. A rendezők talán jobban szeretik, ők azt érzik, hogy amit csináltak, azt felemelik valahova, méltó helyre kerül a filmjük, és ez tök fontos. Én azt érzem, hogy elveszik tőlem, amit csináltam.

Ezeken a cannes-i bemutatókon voltak rossz élményeid?

Mindegyiken, persze. Majdnem minden bemutatón, nem csak Cannes-ban. Mindig van valami baj. Most például csináltunk egy 35 mm-es printet az Idolból, egy hónapot dolgoztam rajta, nagyon szép kópia lett technikai értelemben, levetítettük Los Angelesben a Warner Brothers studióban, ahol van egy nagy mozi. Gyönyörűen működött, tök jól szólt, idejöttünk, levetítettük, tök jól nézett ki, de valamiért a hangja nem lett jó. Valószínűleg nem szoktak mostanában már 35-ről vetíteni, és az a gép, ami az optikai hangot átalakítja digitális jellé, rosszul volt beállítva, és szarul szólt. Úgyhogy DCP-ről kellett vetíteni. Ettől kicsit elkeseredtem. És persze ideges vagyok attól, hogy fogják fogadni.

Az idol

Amikor történik egy ilyen malőr, amit te nagy kudarcnak élsz meg, azt az egész produkció annak tartja?

Ez az én szívügyem volt, kettőnknek volt probléma Sammel (Sam Levinson, a rendező – a szerk.), ő döntött végül a DCP mellett, de én is így döntöttem volna a helyében. Csak fájt a szívem, de van ilyen. Amúgy meg tök szép DCP-nk van, más a seggét verné a földhöz egy ilyen minőségű DCP-vel, de a 35 mm szebb lett volna.

Az első cannes-i élményed, az Itt vagyok volt a legjobb?

Teljesen más világ volt nekünk az akkor. Távoli volt az egész, harmadévesek voltunk a még létezõ SZFE-n, egy kisbusszal jöttünk ki, nem is tudtuk, hova jövünk igazából, teljes sci-fi volt. De ez sem volt egyértelműen jó élmény, szerintem a vetítés nem úgy sikerült, ahogy kellett volna. Addigra már tök jó vetítései voltak a filmnek otthon, itt meg azt éreztem, hogy nem vették úgy. Ott is volt egy kis technikai probléma, azt már el sem mondom, mert valószínűleg apróságnak tűnik, de akkor is rohadt ideges voltam tőle.

Kérlek, mondd el!

Volt egy 35-ös kópiánk, és rossz kaput raktak be a vetítőgépbe, vagy hát nem tudom, hogy rosszat raktak-e be, de valami volt vele, és le volt vágva egy kicsit a tetejéből.

Mondjuk ez nem olyan kicsi dolog.

Nem biztos, hogy bárki észrevette volna, de engem nagyon idegesített. Persze azért jól éreztük magunkat, nagy élmény volt nyilván, de azért amikor mentünk haza, azt éreztem, hogy hű de jó, hogy vége van.

Ehhez képest a Fehér istennel és a Jupiter holdjával kijönni milyen élmény volt?

Az elsőre nem annyira emlékszem, de azt hiszem, az elég sima menet volt, meg meg is nyertük az Un Certain Regard-t. Jó vetítés volt, jó visszhangja volt a filmnek, a Jupiter holdját viszont nagyon lehúzták. Én akkor csak egy napra jöttem ide egy másik munkából, és hát csalódott voltam.

Fehér isten

De nem a vizualitást húzták le, nem külön a te munkádat.

Nem, de ilyenkor az ember az egész filmnek drukkol, nem azért, hogy őt személyesen megdicsérjék. Nem nagyon láttam még olyan filmet, ami messzire ment volna csak azért, mert szépen volt fényképezve.

Hogy érzed, Az Idol vizuális koncepciójáért te feleltél? Magadénak érzed?

Részben. Ennek a sorozatnak három operatőre van, a nagyját én csináltam, mondjuk a 70-80 százalékát én forgattam, de rajtunk kívül álló okok miatt nagyon zűrös körülmények között készült, és újra kellett forgatni. Egy másik rendező (Amy Seimetz) kezdte el egy másik forgatókönyvvel, de nem tetszett senkinek, ami elkészült, ezért újra kellett kezdeni nulláról, és itt kapcsolódtam be én. Nincs egy olyan rész, aminek csak én lettem volna az operatőre, de az öt részből – az elsőt kivéve – majdnem az összesnek a nagyját én fényképeztem.

Egy popzenész a főszereplője, akinek indult volna a turnéja. Én egy Apple TV-sorozatot (The Changeling) forgattam éppen, nem tudtam ott lenni, az első két hetet egy másik operatőr kezdte el. Már mielőtt elvállaltam volna Az Idolt, elvállaltam egy másik filmet is (Fingernails), így az utolsó két hetet sem én forgattam. Szóval én is feleltem érte, meg mások is.

Nagyon spontán módon (és kaotikusan) állt össze a vizuális világa, ami szerintem érződik is rajta. Vannak dolgok, amik miatt verem a fejem a falba, de persze vannak, amiket nagyon szeretek pont a hitelessége, fésületlensége miatt. Kellett hozzá egy nagy adag bátorság és az, hogy a Sammel össze vagyunk szokva, hogy ezt így, ennyi idõ alatt le tudjuk forgatni. És persze van benne sok szerencsés véletlen is. Egy csomó mindent tanultunk belőle.

Most volt egy sajtótájékoztató, amit meghallgattam és a Sam tök jól összefoglalta, miért volt fontos, hogy ilyen spontán körülmények között készült, és hogyan próbáltunk előnyt kovácsolni ebből, szerintem bizonyos szempontból sikerült is.

The Weeknd (Abęl Tesfaye), Lily-Rose Depp és Sam Levinson Az idol cannes-i premierjén

A stáb lecserélése a vizuális koncepciót is érintette, vagy csak a történetet?

Én egy kockát sem láttam abból, amit előttünk forgattak, de nem is akartam, hogy befolyásoljon. Technikailag is más volt, ha jól tudom, digitálisra forgott. Tiszta lappal kezdtünk, Sam át is írta, és semmilyen szempontból nem volt cél, hogy bármit folytassunk vagy átvegyünk.

Az Eufória vizuális világa, megoldásai mennyire befolyásolták ezt a munkát?

Szerintem semennyire, azon kívül, hogy ugyanazok az emberek csinálták nagyrészt, és nyilván vannak dolgok, amiket mi szeretünk. De nagyon más hozzáállással csináltuk ezt a sorozatot.

Miben más ez a hozzáállás?

Ez egy sokkal spontánabb fogalmazásmód, amibe belekényszerültünk, nem volt idő hónapokig elõkészíteni, töprengeni a részleteken. New Yorkból repültem át Torontóba vasárnap, aznap megnéztem a két fő helyszínt és hétfőn már forgattam. Ráadásul elkaptam valami betegséget és lázasan nyomtam le az első néhány napot. Aztán Sammel minden hétvégén folyamatosan dolgoztuk át az egész szerkezetet. Ő írta az új verziókat, én tettem fel az operatőri kérdéseimet, a teljes struktúrát átszerveztük, intenzív volt.

Én sajnos nem jutottam el a hétfői bemutatóra, miről maradtam le?

Bejönnek az emberek, végigvonulnak a vörös szőnyegen, aztán leülnek és megnézik a filmet. Aztán van egy zártkörű stábbuli.

Amikor elkíséred Cannes-ba a produkciót, neked milyen kötelezettségeid vannak?

Semmilyen. A technikai teszten részt veszek.

Amivel nem vagy elégedett.

Nem vagyok elégedett, de nem tudok mit csinálni. Ezen kívül semmilyen kötelezettségem nincs. Nyilván kötelességemnek érzem, hogy elmenjek a bemutatóra, meg aztán a stábbuliba, de ezen kívül nincs dolgom.

Kerestünk tegnap a bemutatóról készült fotókon, de nem találtunk.

Ott voltam a bemutatón, csak nem vonultam fel a színészekkel. A Warner Brothers szervezi, hogy ki vonul fel a vörös szőnyegen.

Itt vagy három napot a fesztiválon, te nézel filmeket ilyenkor?

Próbálok, de most úgy döntöttünk a feleségemmel, hogy nyaralunk inkább. Nagyon nehéz két jegyet szerezni, úgy, hogy mindketten be tudjunk ülni egy filmre, de lehet, hogy holnap reggel megnézzük a Wes Andersont. Nagyon sok ismerősöm van itt a világból, velük találkozom (az interjú után Marci Enyedi Ildikóval vacsorázott – a szerk.), ilyenkor lehet találkozni emberekkel, akiket rég láttam.

Már lehet olvasni kritikákat a sorozatról, gondolom eljutottak hozzád is visszajelzések.

Én direkt nem olvastam el semmit, Sammel találkoztam egy órája, ő azt mondta, okék a visszajelzések, van rossz és van jó. Ez egy botrányos körülmények között készült produkció, voltak cikkek, például a Rolling Stone magazinban, hogy micsoda káosz volt a forgatáson. Rossz sajtója volt, úgyhogy, remélem ez egy fairebb fogadtatás lesz, de nincsenek illúzióim.

A témát és a fogalmazásmódot tekintve is ez egy elég provokatív cucc, mi sem számítottunk arra, hogy egyöntetűen mindenkinek tetszeni fog. Fel voltam készülve rá, hogy szét fogják szedni az újságírók. Egyrészt egy sorozat Cannes-ban, ez nem egy jó alaphelyzet. Másrészt egy nagyon szexuális témájú sorozat Amerikában politikailag szintén elég necces. Szeretnek nem azzal foglalkozni, amiről a film szól.

Rév Marcell a 76. Cannes-i Filmfesztiválon / fotó: Kovács Kata

Meglepetés volt nektek, hogy meghívták Cannes-ba? Milyen érzés volt?

Ez mégis csak egy minőségi plecsni, hogy ott van a helye a filmek mellett. Ez tök jó érzés.

Az Eufória forgatása már elkezdődött?

Már elkezdtük volna, ha nem lenne az írósztrájk. És amíg nem tudjuk elkezdeni, addig reklámokat forgatok, meg esetleg európai filmeket, majd meglátjuk. Most szépen lassan minden leáll Amerikában, és ez ősz előtt szerintem nem fog megoldódni, de az is lehet, hogy eltart év végéig. Remélem nem, mert sokan élnek ebben a szakmában hétrõl hétre és nem mindenkinek vannak megtakarításaik, sajnos ezt is az órabérben dolgozó emberek szìvják meg. Meglátjuk.

Ott voltam a Freeszfe beszélgetésén télen, ahol azt mondtad, hogy idén megpróbálsz egy kicsit lelassítani, meg kevesebbet utazol. Meg akartam kérdezni, ez eddig hogy megy?

Ilyet mondtam már akkor? Akkor megpróbálok mostantól lelassítani!

Az idol június 5-től látható az HBO Maxon.