Schwechtje Mihály: Egy olyan ember, aki egy kietlen külvárosi helyen bolyong lapos kalapban. Mindezt felülről nézzük. Aztán mikor elkezdtem írni, minden következett egymásból, és történet lett belőle. Amit aztán meg is értettem, és azóta már egy "Válság" trilógiát tervezek, aminek ez az első része lenne. Amikor A pingvin konstrukcióba belefogtam, erről fogalmam sem volt, csak hogy a kalapos férfi biztosan egy zsiráfgondozó nőbe szerelmes, akit Rezes Judit játszik. Aztán mikor benéztem a kalap alá Csankó Zoltán arcát láttam ott.
filmhu: Porcukor című filmed is egy állatkereskedésben játszódott. Mi a helyzet veled és az állatokkal?
Schwechtje Mihály: Véletlen az egybeesés, de amikor a győri állatkertben voltunk, akkor eszembe jutott, hogy tényleg, milyen fura, hogy megint bezárt állatokkal forgatok. A női főszereplő (Rezes Judit) karakteréből következett, hogy zsiráfgondozó legyen. A tudatalatti tartalmakról inkább egy pszichiátert kellene megkérdezni.
filmhu: Az Állatkert forgatás mennyire nehezítette meg a munkát?
Schwechtje Mihály: Ez volt a legkönnyebb napunk, mert ez összesen csak egy jelenet, míg a másik két napon fel kellett vennünk a film háromnegyedét. Két zsiráf van Győrben, Fábió és Rudi. Fábió zárkózott alkat, Rudi viszont született színművész. Könnyű dolgunk volt vele. Jucival hamar megtalálták a közös hangot. A legnehezebb feladat az volt, hogy beleegyen egy virágcsokorba. Kérette magát, de aztán rendezői nyomást gyakoroltam rá, úgyhogy közeliben már én tartottam a csokrot. Ekkor kétszer is beleharapott a virágokba. Utána kicsit elvonult duzzogni - gondolom a virágnak rossz íze volt - de aztán barátságban váltunk el.
filmhu: Iszonyú furcsa kísértetvárosban forgattatok - mi ez a helyszín, hogyan találtátok és milyen szerepet kap a történetben?
Schwechtje Mihály: A történet egyik központi helyszíne ez a kísértetváros. Szabadi úrhoz ugyanis egy napon beállít két ügynök, hogy elmondja, bontásra kerül az a régi romos, gangos ház, amiben él, és kap egy lakóparkban egy új lakást. Ezt az épülőfélben lévő lakóparkot látogatja meg szerelmével. Törökbálinton találtunk rá a helyszínre. Az autópályáról láttam meg, és felírtam a kilométerkő számát, ahol megláttam. Aztán utána jártunk, hogy mi ez, és hogy vajon van-e esély rá, hogy bejussunk forgatni. Ez egy félbemaradt építkezés, ami évek óta áll így.
filmhu: Hogyan állt össze a film költségvetése, ki adott erre pénzt?
Schwechtje Mihály: A tavalyi NKA pályázaton nyertünk az Új Budapest Filmstúdióval 3 millió forintot. Ezt a szokásos önrész egészítette ki. Ennyiből gazdálkodtunk.
filmhu: Ez a mostani kisjátékfilmes viszonylatban, amikor a sokan nulla forintból csinálnak filmet, ez elég kényelmes költségvetésnek tűnik. Az volt?
Schwechtje Mihály: Az a baj, hogy sokan már természetesnek tekintik, hogy nulla forintból kell forgatni a filmeket, miközben egy kisfilmen is legalább húsz fős stáb dolgozik. Ha húsz embernek a fizetését összeadja az ember, az már eleve közelít a költségvetés feléhez. Ekkor még semmit sem költöttünk kameratechnikára, lámpákra, kameramozgatókra és látványra. A 3 millió forint nagyon kevés pénz. Ahhoz, hogy a filmet le tudjuk forgatni, szívességek sorát kellett kérnünk a munkatársaktól. Gyakorlatilag mindenki nagyon durván áron alul dolgozott, de sokan ingyen. A kamerát és a lámpákat ingyen kaptuk a Visionteam-től. Őszintén szólva ennyi pénzből normális körülmények között el sem szabad kezdeni egy forgatást, de közben meg az ember azt mondja, hogy a közül választhatok, hogy lesz-e film vagy nem lesz film. Filmet forgatni ugyanúgy munka, mint pénztárosnak lenni a boltban. A színész abból él, hogy játszik, az operatőr abból, hogy forgat, a rendező pedig abból, hogy rendez. Az, hogy Magyarországon a kisjátékfilm olyan helyzetbe került, hogy 3 millió forint soknak tűnik, elkeserítő. 2006-ban Az alma című kisjátékfilmemet 10 millió forint + 20 %-ból forgattuk. Már akkor küzdelmes volt annyi pénzből leforgatni azt a filmet, és akkor azt mondták a stúdiónál, hogy kb. 6 millió forintunk hiányzik. A Hideg berekre már csak 7 millió forint volt, és mostanra ott tartunk, hogy 3 millió forint a maximális támogatás. Miközben minden drágább lett a 2006-os árakhoz képest. Azt kell megérteni, hogy a nulla pénzből forgatott film azoknak, akik ebbe belevágnak nagyon sokba kerül, mert ha mindenki ingyen dolgozik, akkor is muszáj rákölteni a filmre. Minden esetre az nem egy normális ország, ahol az a norma, hogy ingyen dolgozzanak az emberek, és úgy tekintenek a filmre, mintha az az alkotók úri passziója volna.
filmhu: Hogyan állt össze stáb, milyen szempontok alapján válogattad ki a munkatársaidat?
Schwechtje Mihály: Nagyon stabil csapattal dolgozom évek óta. Herbai Máté az operatőr, Makk Lili a vágó, Kiss Tibor (Quimby) a zene, és Madácsi Imre keveri a hangot. Ez a csapat volt már a Hideg berekben és az Ünnepben is. A látványtervezőnk teljesen új, Verebes Zoli, akit Stork Csaba szomorú halála miatt hívtunk a stábba. A film producere Kántor László, akivel a Hideg berekben dolgoztunk együtt.
filmhu: Minden kisfilmestől meg szoktam kérdezni, hogy ő milyen hosszútávú lehetőségeket lát a magyarországi rövidfilmezésben?
Schwechtje Mihály: Én máshonnan közelítem meg ezt a kérdést. A nagyjátékfilm a cél, de ezeket az álmainkat a Filmalap megtorpedózta, hiába volt a Hőséggel már két külföldi koproducerünk is, több helyen díjazták a forgatókönyvet, tavaly a Sundance fesztiválon a legjobb 12 közé kerültünk a filmtervvel - mégis elutasítottak. Ezt csak úgy lehet túlélni, ha csak azért is forgatunk.
