Sundance: A szenzáció nyomában

A mínusz tíz fok alatti átlaghőmérséklet egyik legnagyobb előnye, hogy garantáltan bent tartja az embereket a mozikban. Ilyen időben még a síelők is hamarabb feladják, a sűrű pelyhekben hulló hó és jég borította járdák pedig olyan mértékben megnehezítik a közlekedést, hogy a városnézést nyugodtan elfelejthetjük (a karácsonyi kivilágításon és a városkát körülvevő hegyeken kívül egyébként sincs itt sok néznivaló.) Egyedül az állatvédő aktivisták hangos skandálásától zengő főutcán nyüzsögnek, helyesebben csúszkálnak le-fel a dolgukra igyekvő emberek. Főként a mindenre elszánt rajongók és az extrém sport sztárjait is megszégyenítő ügyességgel manőverező fotósok és tévéstábok üldözik az idén is nagy számban ideérkező hírességeket. A Golden Globe díjátadó elég sötétre balsikerült ünnepsége után sokan találgatták, vajon Park City is hasonló sorsra jut-e, de úgy tűnik a nagy nevek szívükön viselik a függetlenfilm sorsát (vagy csak képtelenek huzamosabb ideig meglenni a fotósok és az őket körülvevő felhajtás nélkül.)

"Az 'image' mindenek előtt és fölött" Roman Polanski: Wanted and Desired

Pedig a hírnév lehet átok is, amint azt Roman Polanski élete is példázza. Legalább is ez derül ki Marina Zenovich filmjéből a Roman Polanski: Wanted and Desired-ből. Némi fenntartással vártam az elfogultságtól korántsem mentes filmet, és e tekintetben nem is csalódtam. Az is kiderült azonban, Zenovich ezzel a Polanski iránti szinte tapintható elfogultságával próbálja a híres rendező ugyancsak megtépázott hírnevét rendbe tenni és lerántani a leplet arról, mennyire előítéletesen és elfogultan kezelték a bírák és a média a rendező híres botrányát, amelynek köszönhetően Polanski a mai napig nem térhet vissza Amerikába. Egyszerre mulattató és kétségbeejtő azt látni, hogy a törvény hivatalos képviselői mennyire igyekeznek megfelelni a média elvárásainak. Igyekezetük abszurd helyzetek egész sorát szülte, a tragédia csak az, hogy itt egy ember élete és meg/elítélése volt a tét. Amerikában azonban, ahogy azt a Bigger, Stronger, Faster című dokumentumfilm is mutatja az „image” mindenek előtt és fölött áll és ennek érdekében a cél szentesít minden eszközt, legyen az akár tiltott doppingszer is, hiszen ezen a vidéken nincs annál rosszabb, mint átlagosnak maradni.

"Eheti undorig a spenótot" Bigger, Stronger, Faster

Egy olyan országban, ahol a világmegmentő szuperhősök születnek és minden a teljesítményről, a szemmel látható és dollárban mérhető teljesítményről szól, nincs rosszabb, mint eltérni a ’normától’. Szuperhőssé válni azonban korántsem olyan egyszerű és sok gyereknek legalább akkora csalódás, hogy nincs Mikulás, mint az a felfedezés, hogy eheti undorig a spenótot mégsem lesz tőle olyan bicepsze, mint Popeynek. A csalódott gyerekeknek nem marad más, mint a jó öreg szteroid, amitől hamarabb válnak nagyobbá, erősebbé és gyorsabbá. Hiába a sportolói botránykrónikák sora, a mellékhatások szakértői vélemények és tragédiák, úgy tűnik az emberek többségét nem lehet elijeszteni az anabolikus szteroidoktól. A média és még inkább az egész amerikai társadalmat átható kiemelkedni vágyás erősebb minden józan érvnél, arról nem is beszélve, hogy mozihőseik (Stallonétól kezdve a mostanában leginkább Kalifornia kormányzásával foglalkozó Schwarzeneggerig) mindannyian éltek a szteroidokkal és nem úgy tűnik, mintha megbánták volna. Az ő szűnni nem akaró népszerűségük valamint a tisztának véletlenül sem mondható élsportolóik pedig óhatatlanul azt sugallja a gyerekeknek, hogy itt bizony nem elég a részvétel, a győzelem a fontos.

"Milyen leleményesek is tudnak lenni a férfiak" Where in the World is Osama bin Laden

Nagyítóval kell keresni manapság az olyan filmeket, amelyekben ne lenne legalább egy-két mondat utalás a szeptember 11.-i merényletre, vagy az azt követő politikai eseményekre. Morgan Spurlock (Supersize Me!) dokumentumfilmnek aposztrofált komédiája láttán azonban inkább csak az jut eszembe, milyen leleményesek is tudnak lenni a férfiak, ha a terhestorna és a várandóság nyűgjei alól kell magukat kihúzni. Spurlock Egyiptomtól Pakisztánig végigjárja az összes szóba jöhető helyet Osama bin Laden után kutatva miközben várandós felesége otthon szorgalmasan végzi a szülésre felkészítő gyakorlatokat. A Where in the World is Osama bin Laden olyan, mint egy Nintendo, plusz South Park, plusz Rocky, Rambo és Mission Impossible és még sorolhatnám mi mindennek az ötvözete. Ezzel a hatásvadász zsáner hibriddel Spurlock lazán kenterben veri a műfaj koronázatlan királyát, Michael Moore-t is. Utazása során a rendező bizony nem kerül közelebb egy lépéssel sem a világ elsőszámú közellenségéhez, de a légzőgyakorlatokat sikeresen szabotálja, mindeközben pedig olyan örökbecsű megállapításokra jut, mint például az izraeli-palesztin konfliktus elemzésekor a kamerába mondott végkövetkeztetése, hogy „itt bizony mindkét oldalon nagy bajok vannak.” Köszi, Morgan! Erre eddig még senki nem jött rá! Naiv amerikai turista mentalitása és időnként vérforraló, provokatívnak szánt, de inkább csak bunkónak mondható megjegyzései ellenére egy dolog miatt érdemes megnézni a filmet, nevezetesen azért, mi mindent lehet az embereknek "dokumentumfilm" néven beadni, és az itteni nézettségből ítélve még sokan beveszik majd Morgan Spurlock maszlagát.