Az "élő" Hungarikum
Szabó István eddig egyetlen Oscar-díjas rendezőnk köszöntését 70. születésnapja (1938. február 18.) alkalmából számos emlék felidézésével kezdte Szinetár Miklós. A „kötelező körök" utáni beszélgetés során hallhattuk a filmkészítő Szabót, hogy a digitális kor beköszöntével miként vélekedik a mozgókép jövőjéről. Szinetár Miklós, televíziós és színházi rendező, az Operaház volt főigazgatója elsőként az operai átfedések (Találkozás Vénusszal) felidézése után összességében a Hungarikumnak nevezte a világszerte ismert magyar filmest.
Szinetár Miklós lényegében két kérdést tett fel Szabónak, aki a filmjeit átható mély humanizmus szellemében válaszolt. Az első kérdés arra vonatkozott, hogy Szabó István milyennek látja a magyar filmművészt jövőjét, a rendező a film ontológiája felől ugyancsak kérdéssel kezdte válaszát.
|
| Születésnapi beszélgetés és köszöntés |
Vajon a film az irodalom, a zene és a képzőművészet sajátos keveréke, vagy pedig képes kifejezni olyat, amelyet ezek nem? Szabó a filmben rejlő egyediséget az emberi arc ábrázolásában, bemutatásában látja. Az élő emberi arcon végbemenő változásokat egyetlen művészeti ág sem képes olyan módon visszaadni, mint a film, vagyis a mozgókép különlegességét az emberi érzések kifejezésének mozgásában látja.
Az ember nem pótolható
Véleménye szerint a nézők egy arcért, mennek moziba, és számukra ez az arc képviseli, mutatja be a nézők érzéseit. Szabó számára inkább az a kérdés, hogy a jövőben képes lesz-e a film mindezt visszaadni. Az alkotó maga is elismerte, hogy a digitális technika idegen neki, például nem vág filmet kompjúteren , de a hordozó lényegében mindegy is, vélekedett. Példaként az irodalmat hozta fel, ahol lényegi változást nem hozott, hogy a lúdtoll-lal írt szöveget a nyomtatott váltotta fel, illetve ma már az írók legtöbbje is egyre inkább PC-t használ. Mindez a szöveget magát nem érinti, és éppen ez a helyzet az emberi arccal is, ami szerinte továbbra is a nézőt „képviseli”, ezért a film jövője megkérdőjelezhetetlen.
A magyar filmmel kapcsolatban Szabó úgy vélekedett, hogy a film mint művészeti ág egyben piaci termék is, márpedig a hazai filmek piaca, összehasonlítva más országokéval igen kicsi. Ezért a filmnek, akár a kultúra más ágainak, mint például az operának állami támogatásban kell részesülnie, ami viszont a mindenkori kultúrpolitika függvénye.
A rendező leginkább attól tart, hogy piacunk kicsinysége miatt sok speciális tudású szakember válik pályaelhagyóvá, később pedig az ő pótlásuk, ha lehetséges egyáltalán, óriási befektetést igényel. Ugyanakkor biztató szerinte, hogy az etyekivel az élen számos hazai filmstúdió működik és az EU is elfogadta a némiképp átalakított filmes támogatási rendszerünket. Így a hazai szakembergárda továbbra is képes dolgozni, és tudása átöröklődhet a következő nemzedék tagjaira. Szabó szerint a hazai film jövője alapvetően nem a rendezőkön múlik - „Azokból számos akad, akik kávéházakban mesélik többnyire meg nem valósult terveiket” - hanem az említett filmes szakembereken.
Amit a tévékamera rögzít
Szinetár Miklós második kérdése a televíziózás jövőjét firtatta, amire Szabó a fentiekhez hasonló szellemben válaszolt. Visszatérve a lúdtoll-írógép-PC átalakulási folyamathoz azt emelte ki, hogy a megváltozott körülmények közt a televíziónak is meg kell találnia új szerepét. Kézenfekvő példát hozva a Westenben is látható számtalan hirdetést sugárzó tévékre hivatkozott - A mozgókép nemcsak művészeti forma, hanem egyben kommunikációs eszköz is. A televízió változik, és akár egész szobafalat betöltő technikai dologgá is alakulhat, és mert megvan, így érdemes használni!
|
| A függetlenség tánca a Buckingham palotában |
Véleménye szerint jelenleg az internet van legnagyobb hatással a televíziózásra, illetve számos alkalommal a helyére is lép. Azonban az információs társadalom sem tud azon változtatni, hogy a televíziós műsorok iránti érdeklődés felkeltéséhez, megtartásához szükség van a személyiségre, a médiumon átsugárzó arcokra.
A kamera erejével kapcsolatban pedig az egykori kanadai elnök Pierre Trudeau példáját hozta fel, aki az 1977-ben a Buckingham palotában a királynő köszöntése után tett egy piruettet, amit a kamerák véletlenül rögzítettek. Ez a piruett pedig olyan mélyen vált Kanada függetlenségének jelképévé, hogy Trudeau halálakor a koporsóját szállító vonat mellett állók ugyanezzel a mozdulattal búcsúztak tőle. Szabó szerint ha a kamera továbbra is képes ezeket a mozdulatokat elkapni és átadni, akkor a televíziónak is van jövője.
A Tér-Film-Zene Fesztivál a hétvégéig, augusztus 3-ig tart a Westend tetőteraszán, ahol Oscar-díjas rendezőnktől a Bizalom című filmet vetítik.
