Gervainak, aki az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában végez tudományos célú kutatást, több árulkodó jel alapján sikerült azonosítani "Képesit", mégpedig Szabó István Oscar-díjas filmrendező személyében.  "Azt kutatom, hogyan befolyásolta, segítette a Kádár-korszakban az úgynevezett kultúrpolitika döntéseit, lépéseit a titkosszolgálatok háttérmunkája. Ennek során találtam rá az M-19593-as munkadossziéra", írja a szerző a hetilapban megjelent Egy ügynök azonosítása című terjedelmes beszámolójában.

Részlet a Mephistóból
Gervai András a filmhunak elmondta: előző, A tanúk című könyvében is a kádári kultúrpolitikát kutatta, mégpedig a filmcenzúra témakörében. A könyv befejezése után határozta el, hogy – immár más megközelítésből – folytatja a vizsgálódást. Október végén kapott kutatási engedélyt a Levéltárban, ahol viszonylag hamar, 2-3 hét után kezébe került a „Képesi-anyag”. A szerző elmondta, 3 hétig úgy dolgozott az anyaggal, hogy nem tudta, kit takarhat a fedőnév. Különösen az volt megtévesztő, hogy Szabó maga is szerepelt az anyagban. Gervai csak később tudta meg, hogy az ügynökök konspirációs céllal vagy exhibicionizmusból sokszor beleírták magukat is a jelentésekbe.

Gervai hozzátette: eredetileg eszébe sem jutott beazonosítani bárkit, így Szabót sem. Az államvédelmi struktúra és az apparátus működése érdekelte vizsgálódásaiban. Munkáját ennek szellemében folytatja a továbbiakban is, egy másik érdekes dossziéval, ami állítása szerint nem fog ilyen jellegű botrányt kavarni.

Jelentések – „Képesi” tevékenysége

"Képesi", akit "terhelő adatok alapján" szervezett be a III/III-as, a Színház- és Filmművészeti Főiskola életéről tett jelentéseket, a gyanús megnyilvánulásokról és kijelentésekről, különösen az 1956 őszén indult Máriássy-osztály filmrendező hallgatóival kapcsolatban. Az eltelt időszakban - ami éppen a forradalom utáni megtorlás éveire esett, - összesen 48 jelentés született. A megfigyeltek között volt többek között Jancsó Miklós, Mécs Károly, Törőcsik Mari, Bárdy György, Básti Lajos, Gábor Pál, Lugossy László, Kézdi-Kovács Zsolt. Gervai azt nem tudta kideríteni, hogy "Képesi-ügynököt" mivel zsarolták meg, beszervezési (B) dossziéjáról a levéltárban ugyanis azt közölték, hogy elveszett.

Gervai "Képesi" jelentéseiről így ír az ÉS-ben: "Igyekszik alapos munkát végezni. Sok információt gyűjt össze, alaposan becserkészi áldozatait. Néha úgy érezzük, mintha valamifajta gyerekes árulkodási vágy is vezetné." A cikk szerint az ügynök tevékenységére csak néha jellemző, hogy ügyfeleinek negatív szerepét kisebbíteni igyekezne, vagy bagatellizálná kínos kijelentéseiket. "Képesi" jelentéseiben összesen 72 szereplőről számol be: a főiskola tanárairól, hallgatókról, film- és színházrendezőkről, valamint néhány civilről.

Jancsó Miklósról például így ír az ügynök: "A filmgyárban valamiféle egyöntetű hangulat van ellene - természetes, hogy nem sikerül neki semmi, nem felnőtt ember, nem tud összehozni, nem tudja, mit akar. Senki sem veszi komolyan... Már a megjelenése is komikus. A negyvenéves, felnőtt ember úgy öltözik, olyan frizurát hord, mint egy anarchista kamasz. Személyi kapcsolatai sem tisztázottak. Mészáros Márta filmrendezővel él együtt, Mészárosról ugyanaz a véleményem, mint Jancsóról."

Ralph Fiennes A napfény ízében
Jancsó Miklós ugyanakkor tegnap még elképzelhetetlennek tartotta, hogy kollégája az állambiztonságnak dolgozott volna. Az Indexnek nyilatkozó filmrendező szerint csak névazonosságról lehet szó, hiszen Szabót 1961 óta ismeri és soha, semmilyen jel nem utalt arra, hogy besúgó lett volna. A Magyar Hírlap pedig Kézdi-Kovács Zsoltot kérdezte az üggyel kapcsolatban. Kézdi-Kovács, aki csoporttársa volt Szabónak a Főiskolán, a lap munkatársától megdöbbenve értesült a kollégájával kapcsolatos ügynökvádról. Annyit mondott, nem volt tudomása Szabó beszervezéséről, soha nem is vetődött fel ennek a gyanúja. Az újság kérdésére elmondta, semmit nem változtat kapcsolatukon, ha beigazolódik az ügynökmúlt.

Megmenteni egy forradalmár életét – Szabó István a Népszabadságnak

A külföldön tartózkodó Szabó Istvánt azóta a Népszabadság munkatársának sikerült utolérnie. A filmrendező nyilatkozata szerint: ügynöki munkájával tudta megmenteni egy forradalmár életét. "Hálás vagyok a sorsnak, és utólag büszke lehetek a történtekre. Életem legbátrabb, legvakmerőbb cselekedete volt az állambiztonsági munka. Hiszen ezzel mentettük meg egyik évfolyamtársunkat az 1956-os forradalom után a leleplezéstől és a biztos akasztástól" - nyilatkozta a Népszabadságnak Szabó.

"Két évfolyamtársam kérésére vállaltam a feladatot. Hitelesnek kellett lenni, hogy az illető - aki fegyveresen részt vett a Köztársaság téri pártház elfoglalásában - alibije is hiteles legyen. Ezért összevissza mondtam mindent, ami elterelte a figyelmet arról, akit védenünk kellett. A történet dokumentálható eredeti '56-os híradófelvételeken." Mint mondta, örül annak, hogy végre elmondhatja (talán filmen is) a történetét; "gyógyszer lesz sokaknak, és világosabb képet mutat az 1957-től 1960-ig terjedő időszakról". Szabót bevallása szerint a saját védelme nem érdekli, "különösen így, hogy a történetet a filmszemle megnyitójára időzítették".

Gervai András a Népszabadság kérdésére azt állította, szó sincs időzítésről: az ősszel kapta meg a dokumentumokat az állambiztonsági szaklevéltárból, s a múlt héten készült el a cikkel. "Komoly dilemmát okozott, hogy megírjam-e. Ám úgy vélem, kutatóként nem mérlegelhetek. Nem Szabó István személyéről szól ez a történet, hanem a múlttal való szembenézésről" - fogalmazott Gervai a Népszabadságnak. A filmhunak a szerző elmondta: tiszteli Szabó István életművét, és komoly mérlegelés elé állította, hogy ilyen titok birtokába jutott. Ugyanakkor úgy gondolta, nem tehet különbséget „jó és rossz” ügynökök között. Ezért is döntöttek úgy az ÉS szerkesztőségével, hogy a közelgő Filmszemle ellenére sem akarnak várni a közléssel.

Jó vagy rossz? (Szembesítés)
A szerző a jelentések többségét egyébként semmitmondónak, komolytalannak, sőt abszurdnak ítéli. A tartó tisztek kommentárjai szerint azonban számos információ érdekesnek, értékesnek, hasznosnak bizonyult, mármint a potenciális ellenségek kiszűrése, illetve további beszervezések szempontjából. Több jelentésen olvasható például: "Róla kartont készítünk, és prioráljuk" (vagyis további adatgyűjtést rendelnek el).

Történészek szerint ugyanakkor hihetetlen Szabó István verziója, olvasható a hirszerzo.hu legfrissebb, ma délutáni cikkében. A Köztársaság téri eseményekben résztvevőket aligha lehetett holmi jelentgetéssel megkímélni. A hatóságok kíméletlenül jártak el a pártház ostromában résztvevőkkel szemben; ha egy lincselő vagy akár „csak” harcoló bekerült a hatóságok látókörébe, élete veszélyben forgott. Ezt kivédeni aligha lehetett – mondta a Hírszerzőnek Eörsi László. A témát jól ismerő történész, számos könyv szerzője szerint gyakorlatilag kizárt, hogy egy 19 éves fiú jelentései mentsenek meg valakit az akasztástól, ahogy azt Szabó állítja. Eörsi szerint megmenekülni legfeljebb egy magas rangú elvtárs közbenjárására lehetett, bár kutatásaiban nem bukkant ilyenre.

A Szemle a filmekkel foglalkozik – a Rokonok a nyitófilm

Janisch Attila, a kedden kezdődő Filmszemle szervezőbizottságának elnöke a Népszavától értesült az ÉS cikkéről. Tegnap a  rendező a Népszavának elmondta, a cikk nem befolyásolja a fesztivál programját, vagyis változatlanul Szabó új alkotásának a Rokonoknak a premierjével nyit a mustra. Janisch szerint a szemle kizárólag a filmekkel kíván foglalkozni és nem az alkotók és közreműködők múltjával, vagy magánéletével. Az ügynökügyről megjegyezte, hogy a különböző orgánumok által egyenként tálalt történetek mögött komoly emberi drámák rejtőzhetnek, és ezekben nagyon nehéz lenne és nem is lehet ítélkezni.