Díjátadó ceremónia / Fotó: Szarajevó Filmfesztivál
A coming-of-age népszerű műfajában nem sok újat mutatott, de azért kellemes szórakozást nyújtott a francia Rachel Lang rendezésében készült Baden Baden – főleg mert a fesztivál programjában sokkal inkább a fajsúlyos drámák, és sötét hangulat domináltak. A film főhőse a 26 éves Ana, aki bérelt luxusautóval meglógva hazatér a szülővárosába. A csellengő lány egész nyáron át a helyét keresi, de nem nagyon találja: összejön az exével, karaokézni jár, munkakeresés helyett pedig zuhanyt szerel, miközben körülötte mindenki gyereket nevel, vagy nemzetközi sikereket ér el. Ana sorsa univerzális és könnyen átélhető az azonos korosztályban lévő úttalan fiataloknak – bőven elég csak Frances Ha szerencsétlen kitörési kísérleteire vagy A régi környék egy helyben megragadt, érzelmi mélypontra került szereplőire gondolni – mind túlvannak már a tinédzserkoron, de a kapunyitási pánik őket is utóléri. A Baden Baden Anája is egy közülük, és bár ő kevésbé emlékezetes módon, de egyszeri nézésre mindenképpen belopja magát a szívünkbe.
Rachid Djaidani: Tour De France
A fesztivál zárófilmje ezzel szemben elég kínosra sikerült: Rachid Djaidani Tour de France című filmjét egy óriási, csúcs-kategóriás szabadtéri vetítőn néztük, de a gyenge és logikátlan történeten az izgatott tömeg és a tökéletes helyszín sem segített. Far Hook, a fiatal és feltörekvő rapper szerez magának néhány ellenséget, mire a menedzsere azt javasolja neki, hogy a Marseille-ben tartott nagy koncertje előtt kísérje el az ő apját egy autós kirándulásra. Az idős, rasszista hajlamokkal megáldott férfi, és a nagyszájú, városi rapper kapcsolata innentől kezdve hozza a papírformát: a kezdeti ellentét a közös kalandok miatt kölcsönös bizalommá alakul át, ami egy banális és kiszámítható fináléba fut ki. A vetítés után a főhős egy élő performansszal is készült, ami bár megmozgatta a szarajevói közönséget, tulajdonképpen csak ürügyként szolgált az új klipjének a premierjére. Az élmény mindentől függetlenül emlékezetes maradt, és a film logikai útvesztőinek megfejtésén végülis jól szórakoztunk.
Gazdag Gyula a talentek között / Nézz még több saját fotót a fesztiválról!
Idén 5. alkalommal volt a Talent Szarajevó egyik mentora Gazdag Gyula, akivel csak a sűrű hét végén tudtunk leülni beszélgetni egy keveset. A Sípoló macskakő, a Bástyasétány 74’ és a Társasutazás című filmek rendezője több mint 23 éven keresztül volt a kaliforniai UCLA egyetem professzora, a nyugdíjba vonulása óta pedig egyfolytában járja a világot, különböző rendezői vagy forgatókönyvírói műhelyeket tartva a fiatal filmeseknek. Szarajevóba is így került 5 évvel ezelőtt, ahol másodjára szervezték meg a Film Stage Studio-t – egy műhelyt ahol a rendezők, színészek, írók és filmkritikusok is együtt dolgozhatnak. A tavalyi próbaév után sok mindenen változtattak, és idén is összeülnek majd átbeszélni, hogy min lehetne változtatni, szerinte legalább 10 év kell ahhoz, hogy precízen beinduljon egy ilyen műhely.
A program legfontosabb összetevője, hogy a résztvevők hasonló régiókból érkeznek, de nagyon különböző szakmai képzés áll a hátuk mögött – vannak akik már több filmet csináltak, és van aki még egyet sem. Amit a UCLA-n eltöltött 23 év alatt megtanult, hogy minden rendező más fajta egyéniség, más a tehetségének a természete, ezért különböző tanítási módszereket igényelnek. Annak a logikáját és módszerét kellett kidolgoznia, hogy hogyan tud mindenkinek az egyéniségére kiszabott programot kitalálni. Már több mint 10 éve nem tanított Budapesten, de szerinte itthon is működne egy hasonló kaliberű, intenzív, nemzetközi workshop.
Gazdag Gyula mellett Breier Ádám filmrendező
Szerinte nagyon fontos, hogy nemzetközi legyen egy ilyen műhely, mert mindenkinek úgy kell gondolkodnia az adott pillanatban, hogy bármi amit csinál vagy gondol, egy nyelvi szűrőn megy keresztül – ez nem csak nyelvtanulási szempontból nagyszerű, hanem az ember gondolatait is átformálja. A gondolatok és ötletek egy teszten mennek keresztül, amiből kiderül, hogy mennyire működik a mondanivalójuk a saját nyelvükön kívül. Az egyetemről való távozása óta semmivel sem dolgozik kevesebbet: a Sundance intézetben a Director’s lab művészeti vezetője, a közeljövőben forgatókönyvírói műhelyt tart majd Csehországban, Lengyelországban, és Olaszországban is, az elmúlt évben pedig egy új-zélandi rendezőt mentorált, a forgatókönyv írásától, a castingon át, egészen az első vágat megtekintéséig. Elmondása szerint ő többet tanult az egészből, mint a rendező, és sajnálta amikor véget értek a munkálatok, mert nagyon élvezte a közös munkát.
Saját anyagon sajnos nincs ideje dolgozni, mert a sok workshopra mindig alaposan fel kell készülnie, el kell olvasnia a filmterveket és meg kell terveznie a gyakorlat menetét. Éppen ezért nem is tudja nagyon követni, hogy miket mutatnak be itthon, csak azután tud örömből filmet nézni, miután megnézte amit muszáj. Ha viszont hallja, hogy valaki valamilyen izgalmas és új filmen dolgozik, azt mindenképpen megnézi: az utolsó magyar film amit látott a Saul fia volt, amihez több irányból is személyes szálak fűzik. Röhrig Gézával együtt dolgozott a főiskolán, Erdély Mátyásnak ajánlólevelet adott amikor az AFI-ba (American Film Institute) jelentkezett, Rajk Lászlóval jó barátságban van, Nemes Lászlót pedig már születése óta ismeri. Nagyon drukkolt a filmnek, amit itt látott először Szarajevóban egy évvel ezelőtt, majd 35 mm-es kópiáról újra megnézte Megkönnyebbült amikor látta, hogy milyen jól sikerült, szerinte különleges módon beszippantja az embert, de mégsem érezzük úgy, hogy a film megrágott és kiköpött volna a végén, inkább mi is a részesei leszünk a történetnek.
Címlapfotó: Baden Baden (r. Rachel Lang)
