Szimler Bálint: Őszintén szólva nem sok minden. Nekem elég rosszul jött a jelenlegi, most talán megoldani látszó anyagi válság a szakmában, mert jó lett volna az Itt vagyok után azonnal forgatni egy újabb kisjátékfilmet, vagy valamit. Lassan végzek a főiskolán és ki kéne találnom, mivel is szeretnék a későbbiekben foglalkozni, és hogy miből tudnék megélni. Talán kellene valami olyat is csinálnom, ami egyáltalán nem érdekel, kipróbálni azt is, vagy hogy milyen lehet egy mások által írt forgatókönyvet megrendezni. Jó gyakorlat és tapasztalatszerzés lenne. Egyébként eddig egy forgatókönyves megkeresésem volt, de az elég távol állt tőlem minden szempontból.
Itt vagyok (nyitójelenet) from Varga Ferenc on Vimeo.
Jelenleg egy zenés-internetes projekten dolgozom. Egy olyan honlapot tervezünk elindítani, ami blogszerűen működne, és egy koncepció alapján havonta csinálna egy videót különböző magyar zenekarokkal. A lényeg hogy élőben játszanak, és ezt vesszük fel valamilyen vizuális ötlettel. Kicsit hasonló, mint a La Blogotheque nevű website-é, de az alapkoncepció más. Sokkal jobban kitaláljuk előre amit felveszünk, de hasonló könnyedséggel ötletelünk. Nálunk nem csak indie zenekarok lesznek, hanem különböző stílusú zenekarokat pl. a Subscribe-tól Harcsa Veronikáig egy egységes vizuális koncepció fogná össze. Az ötletet az adta, hogy a Marci (Rév Marcell, az Itt vagyok operatőre) csinált a Volkova Sistersnek egy hasonló videót, és azt gondoltuk csináljunk másokkal is. Egy-két videó már készen van, de szeretnénk még egy párat, mielőtt elindítanánk az oldalt.
filmhu: Cannes kapcsán említetted korábbi interjúkban, hogy az európai fesztiválok nagy lehetőséget jelenthetnek számodra és rajtad múlik, hogyan használod ki ezeket. Adott-e akár Cannes, akár a többi fesztivál valamiféle „hátszelet”?
Szimler Bálint: Ezt akkor tudnám igazán megválaszolni, ha lenne egy kész forgatókönyvem, amivel elő tudnék állni, és azt tudnám mondani, „tessék, itt van, itt vagyok megint, és mellesleg voltam Cannes-ban”. Cannes-ra nem volt jellemző ez a kapcsolatépítés, ez egy eléggé emberidegen környezet, ha nem valamilyen konkrét céllal mész oda, akkor csak úgy véletlenszerűen nem fogsz összeakadni emberekkel. Kisebb fesztiválokon más volt a helyzet, azokon családiasabb volt a hangulat, jobban lehet ismerkedni. Ezeken kaptam is névjegykártyákat meg meghívásokat projektfejlesztő workshopokba. Mivel egyelőre viszont nincsen kész forgatókönyvem, ezért ezekre nem is nagyon tudnék elmenni.
filmhu: Korábban szó volt az Itt vagyok nagyjátékfilmmé való bővítéséről. Ezzel mi a helyzet?
Szimler Bálint: Időközben sok minden történt, változtak a dolgok és azt éreztem, hogy valahogy erejét vesztette az egész, leült, vagy inkább lezárult egy korszak. Viktor (a főszereplő – Vida Viktor) életében is sok minden megváltozott. A film kapcsán elég nagy hype alakult ki körülötte, és míg eddig sokak számára egy ’furapók’ volt, most már elég sokan felismerik és tudják, hogy ő a srác az Itt vagyok-ból, és annál még sokkal több. Ez pedig alapjában megváltoztatta kicsit az ő jelenlétét a társadalmi életben. Másként reagálnak rá az emberek. Sokkal magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb lett. Persze nem szeretnék az ő nevében beszélni, én kívülről így látom. Mindenesetre az ötlet polcra került.
filmhu: Milyennek látod az új központi filmes alap programját? Szerinted milyen hatással lesz ez rád/rátok, fiatal filmesekre?
Szimler Bálint: Nyilván nehéz ezt egyelőre megmondani. Nem igazán tartom ideálisnak azt az elképzelést, hogy évi 8-10 film kapjon csak támogatást, én szerintem ilyen nincsen máshol Európában. Egy szerzői filmes rendszert akarnak átpofozni piaci alapú filmkészítésre, de minek. Nekem, aki elég nehezen működök hivatalos keretekben, és nem hagyományosan vett értelemben ülök le forgatókönyvet írni, azt gondolom, nehéz lesz bármivel is pályáznom. Vagy pl. a Mundruczó Kornél aki a forgatáson szinte újraírja a filmjeit. A hivatalosan vett forgatókönyv hiánya az MMKA-nál nem jelentett ekkora gondot, szóval elképzelhető, hogy ilyen szempontból be fog szűkülni a játékterünk. Emellett azt gondolom, hogy egy európai országban, ahol egyre súlyosabb szerepet kéne, hogy kapjon a koprodukció, sokkal jobban ki kellene használni a pályázati és egyéb lehetőségeket, viszont ehhez kellene a magyar alaptőke is, lehetőleg minél több filmnek.
filmhu: Vannak konkrét kis-vagy nagyjátékfilm terveid?
Szimler Bálint: Igen. Bár az Itt vagyok-ot lezártam magamban, de azt a világot, és azokat a témákat, amiről szól, azt nem, úgyhogy előjönnek amikor a nagyjátékfilmemen gondolkozom. Gondolok itt az underground-utópiára, a konvenciók betartására- nem betartására, hogy ki a „normális” ember és az ehhez tartozó kérdéskörökre. A főszereplő karakterét nagyjából kitaláltam, de azon kapom magam, hogy az egész egyre jobban hasonlít az Itt vagyok-ra, és ez egy kicsit megijeszt. Nem biztos, hogy meg kellene, mert nem azért csinálom így, mert azt szeretném, hogy ugyanolyan siker legyen, hanem azért, mert alapvetően ez a világ érdekel. A film konfliktusa egészen más lenne, mint Viktor esetében volt, de azért sok minden rímelne az Itt vagyok-ra. Erről viszont még nem szeretnék beszélni, mert az egész film csak a fejemben van még, így elég képlékeny. Van két kisjátékfilm-ötletem, és egy kísérleti film elképzelésem, ez utóbbit szeretném minél hamarabb megvalósítani. Nyáron szeretnék forgatni.
filmhu: Szeretnél Magyarországon maradni és itthon forgatni, vagy szerencsét próbálnál külföldön is?
Szimler Bálint: Elég sokat járok külföldre, el tudom képzelni, hogy máshol éljek egy darabig, akár Svédországban, vagy New Yorkban, akárhol. Viszont az van, hogy amikor ott vagyok, egész másfajta filmes ötletek jutnak eszembe, pusztán abból kiindulva, hogy más szociális környezetben vagyok, és más dolgokat találok érdekesnek, mint itthon. Az első nagyjátékfilmes ötletem nagyon ide, Magyarországra szól, és erről szól, ami itt van Budapesten. Jó lenne, ha azt itt tudnám leforgatni, aztán meg utazgatnék és járnám a világot egy darabig.
Az interjú eredeti, angol nyelvű változata a Daazo által a Cannes-i Filmfesztiválra készített, World of Shorts kiadványban jelent meg.
