Tarr Béla monumentális mozgóképes alkotása, a Werckmeister harmóniák már nemzetközi premierjén nagy figyelmet váltott ki. A 2000. évi cannes-i filmfesztiválon debütált, majd tavaly elnyerte a magyar filmszemle fődíját. Azóta számos külföldi mustrán aratott sikert, s a 2001. évi Berlinalén meghozta a rendező első közönségdíját is. Tavaly októberben, a hazai filmtörténetben szinte példátlan módon, bekerült a tengerentúli forgalmazásba. Eddig mintegy hatvan amerikai város hagyományos színházai tűzték műsorukra a művet, melyet a Modern Művészetek Múzeumában mutattak be a kritikusoknak. A Werckmeister harmóniákat a legtekintélyesebb sajtóorgánumok, így a New York Times, a Time Out és a Village Voice is rendkívül elismerő hangon méltatták. A közönség emellett retrospektív sorozaton ismerkedhetett meg Tarr Béla életművével, melyet többek közt New Yorkban, San Franciscóban, Chicagóban, Portlandben, Seattle-ben és Los Angelesben vetítettek.

A "titokzatos és költői" (New York Times), "mesterien sivár, érzékien monokróm és tagadhatatlanul gyönyörű" (Village Voice) Werckmeister harmóniák - a Jewish Week szerint az új évtized első mesterműve - tengerentúli sikertörténete most újabb fejezettel bővült. A New York kulturális közéletét meghatározó fórumnak számító Village Voice ítészei a 2000. év legjobb filmjei közé választották. A rangos mezőnyben - ahol olyan alkotások kaptak helyet, mint David Lynch Mulholland Drive-ja, Spielberg A.I.: Mesterséges értelem, Dzsafár Panahi A kör, Baz Luhrmann Moulin Rouge című mozija, valamint két nagyszerű francia film, a Kövér lány és A homok alatt - Tarr Béla munkáját az összetett szavazás alapján a 14. helyre sorolták.

A kritikusok közül Michael Atkinson és David Sterritt vita nélkül a legjobbnak tartja a Werckmeister harmóniákat, s az utóbbinál az operatőri teljesítmény terén is első helyezést kapott. J. Hoberman az "ezüstérmet" adományozta a műnek, külön megköszönve az Anthology Filmarchívumnak, hogy megszervezte a magyar remekmű amerikai bemutóját. Chris Fujiwara szintén a második helyre sorolta a filmet, míg a Krasznahorkai László Az ellenállás melankóliája című regényéből készült forgatókönyv "aranyérmes" lett.

Tarr Béla rendezői helyezése még előkelőbb, mint alkotásáé. A Village Voice szigorúságukról ismert kritikusai közül öten, Michael Atkinson, J. Hoberman, Robert Sklar, Chuck Stevens és David Sterritt a legjobb direktor címét ítélték neki oda, míg az összetett szavazásban a harmadik helyet szerezte meg. Előző moziját, a szokatlan hosszúságú és szintén nagy nemzetközi elismerést kiváltó Sátántangót tavaly a '90-es évek filmjei közé választották.

Susan Sontag írónő, az amerikai értelmiség egyik vezéralakja az Artforum művészeti magazin hasábjain méltatta az alkotást. Szerinte a hét óra minden egyes perce annyira megsemmisítő és magával ragadó, hogy élete hátralévő éveiben újra és újra szívesen megnézné. A Village Voice-ban is publikáló J. Hoberman pedig egyenesen úgy nyilatkozik, hogy ha egyetlen filmet kellene választani a világon, a Sátántangó lenne az. Ugyanitt, a 2000. évi filmtermés mustrájában, Kent Jones a második legkiemelkedőbbnek tartja a Werckmeister harmóniákat, melyet szenvedélyesnek, nagyszerűnek és őszintén látomásosnak nevez.