Csényi Kati Kamera Hungária-díjas televíziós szakember, a Viasat3 és a Viasat6 korábbi tartalomfejlesztési igazgatója, a Megasztár főszerkesztője, a CydFilms producere, alapító-tulajdonosa. Kreatív produceri munkái közé tartozik többek között a Bár és a Készhelyzet, de nemzetközi játékfilmek és rövidfilmek producereként is ismert alkotó.
Azt nyilatkoztad a Nem én vagyok kapcsán, hogy hiszel a sokszínűség értékteremtő erejében. Miért fontos számodra a multikulturalitás?
Egy városi közösség számomra akkor jó és élhető hely, ha a különböző gyökerű emberek sokfélesége találkozik, rálátnak egymás kultúrájára és ezek között lehetségessé válik az átjárás. Szerintem a multikulturalitás előreviszi a nagyvárosokat, a sokszínűség jó ritmust ad a társadalomnak. A kínai diaszpóra Magyarországon, és azt hiszem mindenhol a világon, jellemzően elszeparált, izolált közösség. Keveset látunk és ismerünk belőlük, holott egy olyan fantasztikusan színes, nagyon komplex kultúráról beszélünk, amelyben Krisztus előtt háromezer évvel már írtak.
Zhang Ge, a Nem én vagyok rendezője által volt szerencsém részt venni néhány a kínai hagyományokhoz kötődő programon, és egy kicsit mélyebben belelátni a viszonylag zárt mikrotársadalomba. Őszintén elmondhatom, hogy nagyon kellemes társaság! Iszonyú jó humorú embereket ismertem meg, akik, bár rengeteget dolgoznak, mégis nagyon sokat nevetnek. Mindenképpen fontosnak tartottam, hogy megmutassunk egy kis szeletet ebből a világból, hogy kik ők, hogy hogyan gondolkodnak, hogyan élnek. A Nem én vagyok ebből a szempontból abszolút hiteles.
A filmben szereplő üzlethelyiséget a rendező alakította át és építette meg öt hónap alatt egy meglévő kínai tulajdonú boltból, majd a díszlettervezővel rendezték be olyanra, amilyen egy kínai ruhakereskedő család autentikus élettere. A filmben megjelenített szellemvilágban a főszereplők igazi kínai operajelmezeket és autentikus operasminket viselnek. És bár én személyesen nem vettem részt hasonlóban, de úgy tudom, hogy a démonűző szertartás is úgy zajlik a mai napig, ahogyan a filmben láthatjuk.
Nem én vagyok / Fotó: Budapest Film
A pályád során a mozgóképes médium számos területén dolgoztál vezető pozícióban. Hogyan jutottál el a játékfilmekhez?
A televízióban kezdtem a pályámat, az utolsó állásom a Viasat programigazgatói pozíciója volt. 14 éve alapítottam egy gyártó céget, amellyel tévéműsorokat is készítettünk, de jelenleg főként hazai és külföldi reklámokkal foglalkozunk, illetve van egy LED stúdiónk, amely virtuális forgatásoknak ad teret. Emellett producere voltam több kisfilmnek is, a Nem én vagyok pedig a második nagyjátékfilmem. Úgy tapasztalom, hogy a játékfilmforgatás sok mindenben hasonlít a nagyobb televíziós produkciókhoz. A vezetésem alatt készült az első három Megasztár, amelyen egy nagy 120 fős stáb dolgozott. Elképesztő ereje van annak, amikor ennyi ember ugyanazért a célért dolgozik. Az pedig egész egyszerűen csodálatos dolog, ha mindez az energia egy jó tévéműsorért vagy egy izgalmas filmért adódik össze.
Hogyan írnád le a producer szerepét a filmkészítésben?
Egy producernek nem kell mindenhez értenie, ez nem is lehetséges. Egy producernek szerintem az a feladata, hogy a legjobb embereket találja meg bizonyos pozíciókba, és tudja, hogy ehhez a különböző zsánereknél hova kell nyúlnia. Valamint az, hogy megteremtse a megfelelő körülményeket és a jó levegőt az alkotói folyamathoz. És bár, hogy Steven Spielberget idézzem szabadon, a celluloid, azaz a filmkészítés a világ legdrágább hobbija, én ezzel foglalkoztam egész életemben. Számomra ez nem munka, hanem életforma.
Hogyan ismerkedtetek meg a film rendezőjével, Zhang Ge-vel?
Zhang Ge-t a családomhoz közel álló barátok által ismertem meg évekkel ezelőtt. Ezután nem sokkal csatlakozott az egyik médiával foglalkozó cégemhez, azóta együtt dolgozunk. Mondhatni családtaggá vált. Nem mellesleg kiderült róla, hogy nagyon tehetséges alkotó ember, aki filmeket akar készíteni, így ebben is együttműködünk. A Mei-mirage című rövidfilmje sok fesztiválon szerepelt rendkívül sikeresen (66. Országos Függetlenfilm Fesztivál és Konferencia – MAFSZ - Fődíj, Zsigmond Vilmos Nemzetközi Filmfesztivál – Legjobb operatőr díj, Stockholm Independent Film Festival – Legjobb rendező díj), a közös munkáink sorában ezután következett a Nem én vagyok.
Zhang Ge, Csényi Kati és Bántó Csaba a 45. Magyar Filmszemlén / Fotó: Magyar Filmszemle
Mikor kapcsolódtál be a Nem én vagyok megvalósításába?
A kezdetektől benne vagyok a projektben. Az első szinopszist négy éve írta Zhang Ge, azt követően kezdtek dolgozni a forgatókönyvön Magai Miklóssal. Pályáztunk az NFI-hez, de persze elutasítottak minket, ezért végül magánfinanszírozásból hoztuk össze a költségvetést.
Amikor független filmről beszélünk, az elegánsan azt jelenti, hogy nagyon kevés pénzből és annál több szívességből készítesz valamit. Így a stáb is személyes kapcsolatok és ajánlások alapján állt össze, és csodálatos munkát végeztek. A harminchárom napos forgatás lebonyolítása elsősorban a gyártási csapat érdeme, élükön Szász Borival. Említettem, hogy filmproducerként a megfelelő körülmények megteremtése az egyik legfontosabb feladat, azaz, hogy mindenki a saját területére tudjon koncentrálni: a rendező ne bajlódjon gyártási problémákkal, a gyártás pedig ne foglalkozzon produceri ügyekkel, a catering főzzön, és még sorolhatnám. A Nem én vagyok esetében ez másképpen alakult, mindenkinek segítenie kellett a másiknak. Mégis nagyon jó hangulatú, szeretetteli, csuda szexi egy forgatás volt, rengeteg munkával és vidámsággal.
Mennyire folytál bele a kreatív munkafolyamatokba?
Bizonyos mértékben részt vettem a könyv fejlesztésében, mint producer, de végig tudva a helyemet. Véleményeztem, olykor megjegyzéseket fűztem hozzá, amelyekben vagy igazat adtak, vagy nem. Összességében úgy voltam vele, hogy ennek a filmnek van két igen tehetséges írója és egy rendezője, tehát nem hiszem, hogy engem megillet a vétójog. Szerintem én is abban vagyok jó, amit csinálok és ők is. Ettől függetlenül sokat beszélgettünk, vitatkoztunk egy-két döntés előtt, mert logisztikai vagy költségvetési problémák miatt sajnos szükség volt fájdalmas kompromisszumokra.
Például a forgatókönyvben szerepelt egy grandiózusabb autófelgyújtás, amelynek kapcsán érdekes módon megfordultak a klasszikus szerepek. Általában a producer szokott drága jeleneteket kihúzatni és a rendező küzd értük. Ebben az esetben Zhang Ge döntött úgy, hogy ezt el tudja engedni, és én próbáltam meggyőzni arról, hogy ez nagyon fontos és nem lehet kihagyni. Ő nyert. A filmcím kérdése szintén vitás kérdés volt köztünk a rendezővel, de ebben is én maradtam alul. Az eredeti cím Yiwu lett volna, ami kínaiul köteléket jelent. Az angol cím, amivel egy-két fesztiválnál próbálkoztunk, a My Turn volt. A magyar piacra én a Köteléket jobban szerettem, de végül a Nem én vagyok mellett döntöttünk. Nem a kedvencem ez a cím, és ezért egy darabig vitatkoztam, aztán visszahúzódtam.
És valójában ez így van rendjén. A kreatív döntések meghozatala a rendező feladata, amit én megpróbálok a végsőkig tiszteletben tartani. Ha egy üzleti vállalkozásról lenne szó, nem így állnék hozzá. A Nem én vagyok is szerelemprojekt, nem tipikus közönségfilm, de természetesen fontos, hogy sokan lássák.
Li Chade Lang és Zhang Ge a forgatáson / Fotó: Csáki Levente
Egy alkalommal volt szerencsém részt venni az olaszországi Far East Film Festivalon, ahol kizárólag távol-keleti filmeket vetítenek. Nagy dózisban fogyasztva egyértelműen feltűnt, hogy a távol-keleti történetvezetés eltér az európai-angolszász sztenderdektől. Érzékeltél hasonlót a Nem én vagyok fejlesztése során?
Abszolút. Ez egyébként elsősorban rendezői kérdés, nem az én szakterületem, de számomra is érzékelhető a különbség. Zhang Ge-tól tudom, hogy a távol-keleti szerzői filmek dramaturgiájában nem feltétlenül a karakterek fejlődése áll a középpontban. Ezek nagyon sűrű, nagyon dinamikus, teljesen más ritmikájú és energiájú alkotások, mint amilyenekhez Európában hozzászoktunk. Zhang Ge-hoz a koreai filmművészet közelebb áll, mint a kínai, így a Nem én vagyok vonalvezetése is inkább a koreai művekéhez hasonlít. Különösen érdekesnek tartom, hogy négy évvel ezelőtt, amikor a film megíródott, ez a zsáner még sokkal idegenebbnek hatott, mint ma. Ennek az az oka, hogy egyszer csak berobbant a Minden, mindenhol, mindenkor, a Parazita, és még sok más film, amelyek a távol-keleti kultúra közegében ezt a bizonyos kaotikus történetmesélést használják. A televíziózásban is megfigyeltem már hasonlót: hirtelen nagyon hasonló műsorok lesznek sikeresek szerte a világon. Úgy érzem, ez nem azt jelenti, hogy az alkotók lenyúlják egymás ötleteit, hanem valamilyen megmagyarázhatatlan módon ugyanazok a témák érkeznek meg többekhez. Izgalmas lenne mélyebben foglalkozni ezzel a jelenséggel, hogy milyen időszakokban milyen zsánerek válnak népszerűvé, és miért.
Legendák keringenek arról, milyen izgalmas volt a Nem én vagyok forgatása a kínai piacon, hiszen nyílt titok, hogy ez a hely a saját belső törvényei szerint működik. Producerként érezted bármikor, hogy meg van kötve a kezed, vagy hogy máshogy kell eljárnod, mint rendesen?
Amikor az ember először besétál a Ganz telepre egyeztetni, nem árt, ha van mellette egy kínai, aki be tudja vinni a vonalak mögé. Li Xin Shi Dávid, a film koproducere volt az elsődleges kapcsolattartónk, de a rendező is rengeteget segített abban, hogy eligazodjunk a kínai viszonyok között. Nem volt egyszerű feladata, folyamatosan három nyelvet váltogatva, magyarul, angolul és kínaiul dolgozott. Zhang Ge szerezte meg az üzlethelyiséget, amely a fő helyszínünk volt. Ez a Ganz telepen helyezkedik el, a kínai piacon belül. A bérléssel az üzlet használata mellett arra is engedélyt kaptunk, hogy külső felvételeket készítsünk a piac területén.
Azonban, hogy úgy mondjam, ebben a közösségben a megállapodás kevésbé szerződésérzékeny munkafolyamat, egyszerűen nem tartják olyan fontosnak a papírozást. Sokkal inkább működik a betyárbecsület és a kézfogásos megegyezés. Az első forgatási napon azt a jelenetet vettük fel, amelyben Lang, a főszereplő testvérpár fiú tagja női ruhában szalad a piacon. Mondanom sem kell, összesereglettek az ottaniak, mert a látottak alapján megijedtek a film tartalmától. Ezután egyszerűen kitiltották a produkciót a közterületekiről. Sajnos emiatt elestünk a betervezett külső felvételek nagy részétől, de szerencsére a Monori Center mellénk állt és végül ott tudtuk leforgatni a kinti jeleneteket. A Monori Center csodás élmény volt: mindenki kedvesen fogadott minket, finomságokkal etették a stábot és ingyen beálltak statisztálni is.
Nem én vagyok / Fotó: Budapest Film
A film egyik nagy erénye, hogy csupa autentikus arc jelenik meg a vásznon. Mesélj a castingról!
A kínai mellékszerepekhez castingoltunk ügynökségen keresztül, a vezető színészeket a rendező találta meg magánúton. A film főszereplőjével, Cui Sissyvel nagyon jó barátok, Sissy játszott a Mei-mirageban is. Li Chade, aki Langot alakítja a filmben, egy váratlan ajánlás miatt került képbe, és csodálatos találat volt. A rendező tizenkét hónapon át minden héten próbált a színészekkel Nina Kov koreográfus és nyelvi coach segítségével, akivel többek között azon dolgoztak, hogy a színészek elsajátítsák egymás gesztusait. Li Chade-nak a film kedvéért alapszinten meg kellett tanulnia magyarul, ami komoly kihívás, ha elképzeljük, hogy milyen lenne nekünk elsajátítani rövid idő alatt a mandarin nyelvet. Egyszóval elképesztő teljesítményt nyújtott.
Már volt néhány vetítés, sőt, a Monori Centerben kínai közönség is látta a filmet. Milyen visszajelzéseket kaptatok eddig a nézőktől?
A kínaiak nagyon szeretik, csak pozitív tapasztalataink vannak. A teljes magyarországi közönséget tekintve még csak most indul a mozis forgalmazás, és őszintén nem tudom megtippelni, hogy milyen lesz a fogadtatás. Eddig leginkább a barátok és hozzátartozók látták a filmet - ami viszonylag sok embert jelent, de ők mégis más érzésekkel kapcsolódnak ehhez a produkcióhoz. Az viszont már most is látszik, hogy ez egy megosztó film lesz. Kétféle reakciót tapasztaltam: imádják vagy utálják, köztes kategória nem igazán fordult elő.
Úgy látom, hogy ez a fiatalok filmje lesz, ami nagyon boldoggá tesz. A húsz-harminc éveseknél betalál a Nem én vagyok formanyelve, stílusa, ritmusa, és a multikulturalitásra is sokkal nyitottabb ez a generáció. Talán a médiafogyasztásuk miatt mások a sztenderdjeik. Rugalmasabb befogadók, akiket nem zavar például a nyelvi káosz, a kínai és a tört magyar folyamatos váltakozása.
A Nem én vagyok alkotói a film díszbemutatóján / Fotó: Nem én vagyok Facebook-oldal
Merre vezet Magyarországról a film útja? Más országok kínai kisebbségének is terveztek a kőbányai piacon megvalósult vetítéshez hasonlót?
Nagyon remélem, hogy megvalósulhat ilyen. Magyar forgalmazónk már van, és nemsokára utazunk egy A-kategóriás német fesztiválra, ami segítség lehet a nemzetközi disztribútor megtalálásában, ha jól szerepel a film. Az igazán nagy kérdés az, hogy eljut Kínába vagy sem, hiszen ott a filmforgalmazás terén jóval szigorúbb a rendszer, mint Európában. Nagyon valószínű, hogy állami forgalmazókon keresztül nem kerül be a kínai mozikba. A drog és az alkohol, de leginkább a homoszexualitás megjelenítése nem támogatott tartalom Kínában az állam részéről. Ennek ellenére remélem, hogy art-fesztiválokon vagy streaming csatornákon keresztül valahogy mégis eljut a távol-keletre a Nem én vagyok.
Ha holnap újabb kínai vagy más kisebbségből érkező alkotók kopogtatnának nálad a tervükkel, vállalnád a producer szerepét?
Persze! Filmet csinálni boldogság, bármikor nyitott vagyok. Zhang Ge már írja a következő nagyjátékfilmjét Magai Miklóssal, úgyhogy meglátjuk, hogy mit hoz a jövő. Reméljük, csupa jót. Ha rajtunk múlna, akkor minden évben forgatnánk, ez nem kérdés.
A Nem én vagyok 2026. május 21-én került a hazai mozikba, a Budapest Film forgalmazásában.
