"Képzeld el, hogy begyűrűzik ide az ukrán válság és lemészárolják a családodat. Eladod a lakásodat ötezer euróért és gyalog elmész a horvát tengerpartra a dinári hegységen keresztül, ahol minden pénzedet elveszik a csempészek és áthajózol Afrikába. A partoknál kidobnak a hajóból mindenkit, mert félnek, hogy elkapják őket. Sikerül kiúsznod az Algír partoknál és irány a menekült tábor. Megtanulsz arabul írni, olvasni, majd levizsgázol, Algír alkotmányos alapismeretekből, Algír irodalomból, történelemből, művészettörténetből, meg még egy kis Afrikai uniós alapismeretekből. Ezek után nekiállsz Algírnak lenni és esetleg új családot alapítani. Néha a hírekben megnézed, hogy hogyan mészárolják itthon az embereket és a miheztartás véget, párszor elvernek, leköpnek, mert fehér vagy. Hát körülbelül ilyen a menekült élet." - mondja a rendező, amikor arról kérdeztük, hogy miért ebből a történetből csinál filmet.

Vranik17 600

(fotó: Valuska Gábor)

Vranik a forgatókönyvet Szabó Ivánnal közösen írta.  A filmben három embert sodor össze az élet a világ három részéről, akikkel egy baptistáktól bérelt menekült lakásban találkozunk: az ötvenes évei végén járó fekete-afrikai Wilsont (dr. Cake Baly Marcelo), aki Bissau-Guineaból menekül a polgárháború elől Magyarországra, Shirint (Arghavan Shekari), a fiatal perzsa lányt és Marit (Máhr Ágnes), a magyar-történelem szakos tanárnőt. A történetet mindhárom szereplő nagyon közel érzi magához, személyes ügyükként kezelik. A Wilsont alakító Marcelo tanulni jött Magyarországra, ahogy a filmben is Bissau-Guineából még a rendszerváltás előtt, azóta itt él, családot alapított, megtanult magyarul, állampolgár lett, és a BKV-nál dolgozik mérnökként. A szerepe szerint ő politikai menekült, akinek a legfőbb célja, hogy magyar állampolgár lehessen, ezért szeretné letenni az alkotmányos alapismeretek vizsgát, amely az állampolgárság egyik feltétele.

Vranik1 600

(fotó: Valuska Gábor)

Vranik az utcán szólította le Marcelot, utána rohant, amikor elment mellette a Hunyadi téren. „Hát jól meglepett, amikor leszólított. Azt mondta nekem, hogy figyelj, te leszel a filmem főszereplője. Így jöttünk össze.” - meséli Marcelo. Nem tart attól, hogy ne tudná a szövegét megtanulni, inkább azon aggódik, hogy elég jó lesz-e majd, hogy képes lesz-e eljátszani a karaktert. Soha nem szerepelt még filmben, de egy percig sem habozott, hogy vállalja-e, akár ingyen is eljött volna, mert el akarja mesélni, hogy bevándorlóként, fekete-afrikaiként mit élt itt meg, mi mindenen ment keresztül például a munkaerőpiacon. Marcelo szerint „lehetne segítőkészebb a társadalom”, de magánemberként ő már beilleszkedett, megküzdött a helyéért, mint mondja: „Itt vagyok és itt is maradok.”

Vranik4 600

(fotó: Valuska Gábor)

Hogy hogyan alakul Wilson sorsa a filmben, és sikerül-e állampolgárrá válnia, másik kérdés. Ebben segít neki Mari, a Máhr Ági által alakított tanárnő, aki a vizsgára készíti fel. Máhr Ági szerint nagyon aktuális a téma és bár személyes élménye, tapasztalata nincs menekültekkel, egyetért a film üzenetével. Érdekes, hogy a színésznő hasonló helyzetben volt az 1996-os Bolse Vitában, Fekete Ibolya filmjében, ahol szintén keresztül-kasul vándoroltak a szereplők Magyarországon, csak abban a filmben oroszok, angolok és amerikaiak szemén keresztül láthattuk meg magunkat.

Vranik14 600

(fotó: Valuska Gábor)

Az Állampolgárban Máhr Ágié a női főszerep, ő segíti Wilson felkészülését a vizsgára, ahol a Corvináktól az Alkotmányon át az EU és Magyarország viszonyáig kell ismeretekkel rendelkeznie a leendő magyar állampolgárnak: történelmi, vallási, kulturális és politikai kérdésekre kell felelnie, tudnia kell, hogy a fecske magyar madár, egy hungarikum, csakúgy mint a kolbász.  A színésznő hangsúlyozza, hogy a film nem a nyomorról és a szegénységről szól, ő például egy teljesen átlagos, hétköznapi tanárnőt alakít, akinek nem nagyon boldogtalan a házassága, csak nem nagyon jó, akinek az élete kiegyensúlyozott, felnőtt gyerekei vannak, de fekete tanítvány felborítja a rendet, és neki is meg kell tapasztalnia, hogy mit jelent a diszkrimináció.

Vranik5 600

(fotó: Valuska Gábor)

Arghavan Shekari alakítja Shirint, a fiatal perzsa menekült lányt, akinek az élete, a valódi élete nem annyira kiszolgáltatott, mint a karakteréé. A Teheránból származó lány négy éve él Magyarországon, hálát ad azért, hogy ide vetette a sors, barátai lettek, és már el sem tudja képzelni, hogy elmenjen Budapestről. Közel lakik a Dunához, és minden nap rácsodálkozik a város szépségére, „Itt érzem a művészetet a levegőben” - mondja.  Magyar férjével Indiában ismerkedett meg, ahol divattervezést tanult. Most egy óvodában tanít angolt meg jógát, és szeretne magyar állampolgár lenni, már beadta a papírjait. Neki is ez az első filmszerepe, és ő is nagyon közel érzi magához Shirin alakját, sok a hasonlóság a történetükben. Arghavan ismeri a menekült táborok világát is, mivel önkéntes tolmácsként eljár segíteni a menekülteknek, akinek a kiszolgáltatottsága mélyen megérinti. Shirin szerepében az izgatja, hogy szerinte bárkivel megeshet az, ami ezzel a lánnyal történik, magyarral és iránival egyaránt, attól függően, hogy hová keveredik.

A rendező a szerencsének tudja be, hogy talált egy iráni lányt, aki magyarul is tud egy kicsit.  Marcelot is az utcán szólította le, castingról szó sem volt az ő esetükben. Két és fél éve dolgoznak a filmterven Szabó Ivánnal, azóta beleásta magát a menekült témába, szakértőkkel konzultált, alapítványokhoz járt, menekült táborokba látogatott el. Vranik Rolandot is meglepte, hogy amikor menekülteket kezdett kérdezgetni arról, hogy mi a tapasztalatuk a külvilággal, a többségük toleránsnak, melegszívűnek, befogadónak írta le a magyarokat, és általában jó személyes élményekről számoltak be. Korábban úgy gondolta, hogy előítéletesek és xenofóbok vagyunk, ez a prekoncepciója azonban hamarosan megdőlt, mert, úgy tűnik számára, a valóság mást mutat. Vannak persze nehézségek, ellentmondások, különösen a bürokráciát illetően, de valószínűleg hasonló nehézségekbe ütközne egy afrikai bevándorló bárhol a világon. „A francia, vagy az európai menekült helyzethez képest, egyáltalán nem kirívó az, ami itt Magyarországon van. Ott a bevándorlás súlyosabb társadalmi probléma, mint nálunk. Nem is áll lángokban nálunk a fél külváros.”

Vranik10 600

(fotó: Valuska Gábor)

De azt is figyelembe kell venni, hogy olyan közegben született meg az Állampolgár, ahol statisztikailag kimutathatóan igen magas a pirézek elutasítottsága (a TÁRKI munkatársai által kitalált nép. – a szerk.), és minden érintett arról számol be, az Idegenrendészeti Hivatal munkatársai is, hogy sok ellentmondás van a törvénykezésben, a szabályozásban és a gyakorlatban, kaotikus az egész.

Ez azonban csak a háttér, a film közege, a rendezőt az Állampolgárban nem a menekült ügy, hanem a menekült ember érdekli:  „... hogy mi történik akkor, amikor valaki túljut a menekült tábor őrületén, és kikerül az életbe, hogyan tud gyökeret ereszteni, hogyan tud újra családot alapítani, megtanulni egy olyan nyelvet, mint a magyar, nekifutni az életnek ötvenévesen. Ezért is választottam menekülteket a szerepre, nem pedig színészeket. Az érdekel, hogy mi történik bennük, nem a sztereotípiák.”

A Popfilm produkciójában készülő film producere Fehér Károly, a forgatókönyvet Szabó Iván és Vranik Roland közösen jegyzi, az operatőr, Juhász Imre, a vágó, Kiss Wanda és Makk Lili, a dramaturg Kovács Kristóf, a látványtervező Bagyarik Endre. A Filmalap 290 millió forint gyártási támogatást ítélt a produkciónak, amelynek mozibemutatójára a tervek szerint 2016-ban kerülhet sor.