(fotó: Valuska Gábor)
Vranik a forgatókönyvet Szabó Ivánnal közösen írta. A filmben három embert sodor össze az élet a világ három részéről, akikkel egy baptistáktól bérelt menekült lakásban találkozunk: az ötvenes évei végén járó fekete-afrikai Wilsont (dr. Cake Baly Marcelo), aki Bissau-Guineaból menekül a polgárháború elől Magyarországra, Shirint (Arghavan Shekari), a fiatal perzsa lányt és Marit (Máhr Ágnes), a magyar-történelem szakos tanárnőt. A történetet mindhárom szereplő nagyon közel érzi magához, személyes ügyükként kezelik. A Wilsont alakító Marcelo tanulni jött Magyarországra, ahogy a filmben is Bissau-Guineából még a rendszerváltás előtt, azóta itt él, családot alapított, megtanult magyarul, állampolgár lett, és a BKV-nál dolgozik mérnökként. A szerepe szerint ő politikai menekült, akinek a legfőbb célja, hogy magyar állampolgár lehessen, ezért szeretné letenni az alkotmányos alapismeretek vizsgát, amely az állampolgárság egyik feltétele.
(fotó: Valuska Gábor)
Vranik az utcán szólította le Marcelot, utána rohant, amikor elment mellette a Hunyadi téren. „Hát jól meglepett, amikor leszólított. Azt mondta nekem, hogy figyelj, te leszel a filmem főszereplője. Így jöttünk össze.” - meséli Marcelo. Nem tart attól, hogy ne tudná a szövegét megtanulni, inkább azon aggódik, hogy elég jó lesz-e majd, hogy képes lesz-e eljátszani a karaktert. Soha nem szerepelt még filmben, de egy percig sem habozott, hogy vállalja-e, akár ingyen is eljött volna, mert el akarja mesélni, hogy bevándorlóként, fekete-afrikaiként mit élt itt meg, mi mindenen ment keresztül például a munkaerőpiacon. Marcelo szerint „lehetne segítőkészebb a társadalom”, de magánemberként ő már beilleszkedett, megküzdött a helyéért, mint mondja: „Itt vagyok és itt is maradok.”
(fotó: Valuska Gábor)
Hogy hogyan alakul Wilson sorsa a filmben, és sikerül-e állampolgárrá válnia, másik kérdés. Ebben segít neki Mari, a Máhr Ági által alakított tanárnő, aki a vizsgára készíti fel. Máhr Ági szerint nagyon aktuális a téma és bár személyes élménye, tapasztalata nincs menekültekkel, egyetért a film üzenetével. Érdekes, hogy a színésznő hasonló helyzetben volt az 1996-os Bolse Vitában, Fekete Ibolya filmjében, ahol szintén keresztül-kasul vándoroltak a szereplők Magyarországon, csak abban a filmben oroszok, angolok és amerikaiak szemén keresztül láthattuk meg magunkat.
(fotó: Valuska Gábor)
Az Állampolgárban Máhr Ágié a női főszerep, ő segíti Wilson felkészülését a vizsgára, ahol a Corvináktól az Alkotmányon át az EU és Magyarország viszonyáig kell ismeretekkel rendelkeznie a leendő magyar állampolgárnak: történelmi, vallási, kulturális és politikai kérdésekre kell felelnie, tudnia kell, hogy a fecske magyar madár, egy hungarikum, csakúgy mint a kolbász. A színésznő hangsúlyozza, hogy a film nem a nyomorról és a szegénységről szól, ő például egy teljesen átlagos, hétköznapi tanárnőt alakít, akinek nem nagyon boldogtalan a házassága, csak nem nagyon jó, akinek az élete kiegyensúlyozott, felnőtt gyerekei vannak, de fekete tanítvány felborítja a rendet, és neki is meg kell tapasztalnia, hogy mit jelent a diszkrimináció.
(fotó: Valuska Gábor)
Arghavan Shekari alakítja Shirint, a fiatal perzsa menekült lányt, akinek az élete, a valódi élete nem annyira kiszolgáltatott, mint a karakteréé. A Teheránból származó lány négy éve él Magyarországon, hálát ad azért, hogy ide vetette a sors, barátai lettek, és már el sem tudja képzelni, hogy elmenjen Budapestről. Közel lakik a Dunához, és minden nap rácsodálkozik a város szépségére, „Itt érzem a művészetet a levegőben” - mondja. Magyar férjével Indiában ismerkedett meg, ahol divattervezést tanult. Most egy óvodában tanít angolt meg jógát, és szeretne magyar állampolgár lenni, már beadta a papírjait. Neki is ez az első filmszerepe, és ő is nagyon közel érzi magához Shirin alakját, sok a hasonlóság a történetükben. Arghavan ismeri a menekült táborok világát is, mivel önkéntes tolmácsként eljár segíteni a menekülteknek, akinek a kiszolgáltatottsága mélyen megérinti. Shirin szerepében az izgatja, hogy szerinte bárkivel megeshet az, ami ezzel a lánnyal történik, magyarral és iránival egyaránt, attól függően, hogy hová keveredik.
A rendező a szerencsének tudja be, hogy talált egy iráni lányt, aki magyarul is tud egy kicsit. Marcelot is az utcán szólította le, castingról szó sem volt az ő esetükben. Két és fél éve dolgoznak a filmterven Szabó Ivánnal, azóta beleásta magát a menekült témába, szakértőkkel konzultált, alapítványokhoz járt, menekült táborokba látogatott el. Vranik Rolandot is meglepte, hogy amikor menekülteket kezdett kérdezgetni arról, hogy mi a tapasztalatuk a külvilággal, a többségük toleránsnak, melegszívűnek, befogadónak írta le a magyarokat, és általában jó személyes élményekről számoltak be. Korábban úgy gondolta, hogy előítéletesek és xenofóbok vagyunk, ez a prekoncepciója azonban hamarosan megdőlt, mert, úgy tűnik számára, a valóság mást mutat. Vannak persze nehézségek, ellentmondások, különösen a bürokráciát illetően, de valószínűleg hasonló nehézségekbe ütközne egy afrikai bevándorló bárhol a világon. „A francia, vagy az európai menekült helyzethez képest, egyáltalán nem kirívó az, ami itt Magyarországon van. Ott a bevándorlás súlyosabb társadalmi probléma, mint nálunk. Nem is áll lángokban nálunk a fél külváros.”
(fotó: Valuska Gábor)
De azt is figyelembe kell venni, hogy olyan közegben született meg az Állampolgár, ahol statisztikailag kimutathatóan igen magas a pirézek elutasítottsága (a TÁRKI munkatársai által kitalált nép. – a szerk.), és minden érintett arról számol be, az Idegenrendészeti Hivatal munkatársai is, hogy sok ellentmondás van a törvénykezésben, a szabályozásban és a gyakorlatban, kaotikus az egész.
Ez azonban csak a háttér, a film közege, a rendezőt az Állampolgárban nem a menekült ügy, hanem a menekült ember érdekli: „... hogy mi történik akkor, amikor valaki túljut a menekült tábor őrületén, és kikerül az életbe, hogyan tud gyökeret ereszteni, hogyan tud újra családot alapítani, megtanulni egy olyan nyelvet, mint a magyar, nekifutni az életnek ötvenévesen. Ezért is választottam menekülteket a szerepre, nem pedig színészeket. Az érdekel, hogy mi történik bennük, nem a sztereotípiák.”
A Popfilm produkciójában készülő film producere Fehér Károly, a forgatókönyvet Szabó Iván és Vranik Roland közösen jegyzi, az operatőr, Juhász Imre, a vágó, Kiss Wanda és Makk Lili, a dramaturg Kovács Kristóf, a látványtervező Bagyarik Endre. A Filmalap 290 millió forint gyártási támogatást ítélt a produkciónak, amelynek mozibemutatójára a tervek szerint 2016-ban kerülhet sor.
