A nemzetközi vonatjegy hamisítás körülményeit és résztvevőit bemutató dokumentumfilm Felszeghy Ádám első egész estés munkája, amelynek készítésébe belefogott (bár nem ez jelent meg először) és legelső animációs filmje, előtte rövidfilmeken dolgozott producerként. Felszeghy 2018-ban csatlakozott Umbrella Produkciós Irodához, ahol Kázmér Miklós producer és Csáki László képzőművész és animációs oktató már évek óta fejlesztették a Kék Pelikant. Csáki László eredetileg élőszereplős fikciós filmet képzelt el. „A rendező maga is utazott hamisított jegyekkel Párizsba a rendszerváltást követően, ez a személyes tapasztalat más fénytörésbe helyezte számára a csalást. A jegyhamisítás akkoriban mondhatni a szabadságharc egyik formája volt, egy lehetőség, hogy az ember eljusson az addig elzárt nyugati világba. Csáki megkereste az egykori jegyhamisítókat, hogy anyagot gyűjtsön a filmhez, de az interjúk során gyorsan kiderült, hogy ezek az emberek túl viccesek, a történeteik és hozzáállásuk túlságosan izgalmas ahhoz, hogy csak a kutatás részei legyenek. Ekkor döntötte el, hogy a Kék Pelikan dokumentumfilm lesz.”
Kék Pelikan / Forrás: JUNO11
A projekt rövid animációs dokumentumfilmként többszöri próbálkozás után sem nyert anyagi támogatást. Miután Felszeghy csatlakozott, az egész estés animációs filmet tűzték ki célul, amelyhez több sztorira volt szükségük a témában. A jegyhamisítókon kívül felkerestek más érintetteket: az akkori Index hasábjain egy felhívást tettek közzé, hogy aki csak utazott hamisított jeggyel, küldje el a történetét, és özönleni kezdtek a levelek a sorsfordító utazásokról, világraszóló élményekről. Megkerestek régi MÁV alkalmazottakat és a hatóságokat is, és felvették a kapcsolatot azzal a nyomozóval, aki annak idején zöldfülű rendőrként az ügy felderítésén dolgozott. Az összegyűjtött anyag - több, mint negyven órányi interjú - bőségesen elegendő volt egy egész estés filmhez, ekkor pályáztak az Inkubátor Programba, amelynek ők lettek az egyik nyertesei.
A dokumentumfilm fejlesztésében nagy kihívás volt a fő történetszál megtalálása, Felszeghy mégis a legjobb és legizgalmasabb közös munkafázisként emlékszik vissza rá. „Minden egyes sztorit röviden összefoglaltunk és indexkártyákra írtunk. Amikor a cetlik két teljes falat fedtek be, megpróbáltuk úgy elrendezi őket, hogy egy történetet adjanak ki, amely fordulatos, meglepő, de mégis informatív, hogy a néző azt érezze, ez fikciós film is lehetne. Rengeteg történetünk volt, teljesen különböző emberektől, más szemszögekből, sőt más korszakokból: a vonatjegyhamisítás több mint tíz évig virágzott. Végül az 1989 és 2001 közötti időszakot és a három hamisítót helyeztük a középpontba, akiktől a rendező is vásárolta annak idején a jegyet.”
Felszeghy javaslatára került a filmbe horrorjelenet is, Csáki pedig nyitott volt az ötletekre, hogy a film változatos és fordulatos legyen. A zeneválasztásban a korhűség volt a legfőbb szempont, arra törekedtek, hogy a történet idővonalához hitelesen illeszkedjenek évről évre a kilencvenes évek meghatározó zenéi. Így került drum and bass a házkutatási jelenetbe; ez a zenei irányzat Felszeghy elmondása szerint a korszakban nagy népszerűségnek örvendett Magyarországon.
Kék Pelikan / Forrás: JUNO11
Az animációs dokumentumfilm fiatal zsáner, világszerte kevés a referencia, ami nagy játékteret engedett a stílus kidolgozásában, az alkotók szabadon kísérleteztek a formai lehetőségekkel. „Az animációs dokumentumfilmek, mint a Chris, a svájci, a Menekülés vagy a Libanoni keringő szabadon kezelik a formanyelvet, a Chris, a svájci például félig animáció, félig élőszereplős anyag. A Kék Pelikan esetében egyértelmű volt a kezdetektől, hogy az egész film animáció lesz, mert szerettük volna biztosítani a protagonisták anonimitását. Hiába nem óriási bűncselekmény a jegyhamisítás, a főszereplők aggódtak a következmények miatt, ezért csak a hangjukat őriztük meg.”
2021-ben elkészült a film animatikja (a film egyszerűsített verziója, egyszerűbb rajzokkal és animációkkal, de közel végleges hangi világgal), amely után az animációknál jellemzően már alig változtatnak a vágáson, hanem rákanyarodnak az animáció fejlesztésére. A producer által 2018-ban megismert 22 perces rövidfilmnek szánt animatikot még Csáki László rendező tervezte, jellegzetes fekete-fehér krétarajz stílusában. A Filmalap javaslatára változtattak a koncepción, a film színes lett, illetve felvették Horesnyi Máté karaktertervezőt a csapatba, aki a hangfelvételek alapján tervezte meg a főszereplő karakterek végleges verzióját. A film frame-by-frame animációja ezután a koprodukciós partner Cinemon Entertainment animációs stúdióban készült el 2023-ban.
„A film egy részében Super8 felvételekkel elevenedik meg a kilencvenes évek hangulata. Ezek archív felvételeknek tűnnek ugyan, de nem azok, ezeket is a stábbal készítettük párhuzamosan az animációval. A retró tárgyakról készült Super8-as felvételek nemcsak, hogy megidézik a kilencvenes évek zamatát és vizuálisan színesítik a filmet, de anyagiak szempontjából is ideális döntésnek bizonyult, hiszen egy animált szekvenciához képest jóval kisebb a videók gyártási költsége.” A felvetett kérdésre, miszerint a felvételek egyikén a jegyhamisítók notesze látszódik, Felszeghy nem állította biztosan, hogy eredeti példány, azt azonban elmondta, hogy volt, hogy felmerült, ha egyszer megnyílik a közlekedési múzeum, a Kék Pelikan tárgyai képviselik majd a vonatjegy hamisítást tematizáló szekciót.
Felszeghy Ádám / Forrás: VFF
Az animáció véglegesítése után a hangutómunka fázis következett a film életútjában. Magyarországon jelenleg csak egyetlen zörejstúdió működik, amelyben a kilencvenes éveket felelevenítő hangeffekteket rögzíteni lehetett az animáció alá. Felszeghy és Csáki a költség- és időhatékonyság miatt maguk is részt vettek a zörejezés munkálataiban. A rendező a nosztalgiavonat teljességének szándékával eredeti hangon szerette volna megszólaltatni a filmben megjelenő kilencvenes évek tipikus autóit, ezért felkerestek egy szocialista járműveket bemutató múzeumot, és ott vették fel az ajtócsattanásától kezdve a kipufogó duruzsolásán át a fékhangokat is.
2023-ban Csáki László rendező már több 10 éve, Felszeghy Ádám pedig hat éve dolgozott a filmen, amely hosszú idő az ötlettől a megvalósulásig. A költségvetés nagyon alacsony volt, ezért sok kompromisszumra kényszerültek a megvalósítás során. A producer számos nemzetközi dokumentumfilmes workshopon járt a filmtervvel a fejlesztési időszakban, a rendező pedig be tudta vonni az animációkészítésbe az egyetemi hallgatóit. „Minden nehézséget megtapasztaltunk, amit csak lehetett, és úgy éltük túl, hogy a megvalósítható célokat tartottuk szem előtt a kompromisszumok helyett. Nem tudom, hogy észrevehető-e, de a film egyáltalán nem operál árnyékokkal. Tudtuk, hogy karcos lesz az animáció, de a történetmesélésre koncentráltunk, arra, hogy átadjuk az üzenetet.”
A Kék Pelikan annak ellenére, hogy műfaját tekintve igen speciális, mégis gyorsan népszerűvé vált a hazai és a nemzetközi közönség körében. A Tallinn Black Nights A-kategóriás filmfesztiválon debütált, azóta pedig több, mint harminc fesztiválon szerepelt. Lassan egy évvel a bemutató után még ma is látható bizonyos mozikban, illetve a Cinegon is elérhető. Hamarosan a film Közép-európai alternatív forgalmazása is várható. Felszeghy kiemelte, hogy bár arra számított, hogy a film elsősorban azokhoz szól majd, akik nosztalgiával emlékeznek a kilencvenes évekre, meglepő módon a Kék Pelikan nagy rajongótábort gyűjtött össze a Z generációban. „Aggódtam, hogy nehéz lesz dekódolni ezt a filmet, mert nagyon sok réteget és utalást tartalmaz vizuálisan és a hangi világa is nagyon telített, de úgy tűnik, hogy mégis csak rejt kincseket a Z generáció számára is. Az alacsony költségvetés miatt nem tudtunk hosszú snitteket megengedni, sok vágással, sok plánváltással kellett operálnunk. Lehet, hogy a Z generáció már ehhez a vizuális stílushoz szokott hozzá, a pozitív visszajelzések alapján tényleg megszólította őket a film.”
Felszeghy Ádám / Fotó: Robert Tappert, VFF
A film népszerűsítésére közönségtalálkozóval egybekötött vetítéseket szerveznek, amelyen a rendező, a producer, de akár maguk az érintettek is részt vesznek. Az egyik ilyen vetítés alkalmával például a hamisítás folyamatát próbálták reprodukálni, tintával, vegyszerekkel, gázrezsóval, ám nem jártak teljes szerencsével, a jegyekre írt célállomás csak elhalványult - a régi rutin folyamat kikopott a hamisító-szabadságharcos kezéből. A hamisítók nem semmisítették meg az összes bizonyítékot, sőt, szerencsére jó pár dolgot megőriztek szuvenírnek az utókor számára. Egyikük egy közönségtalálkozóra elvitte a régi útlevelét, amely telis-tele volt pecsétekkel - a vonatjegyeknek hála bejárhatta egész Európát.
„Bár általában nosztalgiavonaton száguldó bűnügyi történetként beszélünk a Kék Pelikanról, mert persze az is, de számomra ez a film leginkább a demokráciáról és a változásról szól. Most is nagy változásokat élünk meg Európában, különösen Közép-Európában, amelyek a demokráciát is érintik. Néha elfelejtjük, de a szabadságért, a demokráciáért tennünk kell. A filmben szereplő srácok talán nem voltak feddhetetlenek, de cselekedtek, aktívan tettek azért, hogy megváltoztassák a jövőjüket. Ebben az értelemben számomra ők igazi szabadságharcosok, még akkor is, ha olyasmit tettek, ami törvénybe ütközött. Ez az az üzenet, amely remélem tíz, húsz és ki tudja, hány évig érvényes marad.”
Tudósításunk a pozsonyi Visegrad Film Forumról folytatódik!
