Ma este nyolctól ismét vetít a Varga Filmklub a Fogadó a Millenárishoz épületében. Ezúttal az animáció úttörőjeként közismertté vált Winsor McCay, illetve az animációs költőként is emlegetett Norman McLaren filmjeiből válogattak egy csokorra valót.

Azok számára, akik ismerik a munkáit, Winsor McCay (1869-1934) a XX. századi képregény-rajzolás csúcsát képviseli. Fantasztikus képzelőereje, a részletek, perspektívák iránti magasfokú fogékonysága korának egyik legnépszerűbb illusztrátorává, és egyik legbefolyásosabb művészévé tette. Élő előadásaival, úgynevezett „lightening sketches” - villámgyors rajzaival - az amerikai interaktív színház „Vaudeville” közönségét is szórakoztatta. Filmjein keresztül a modern közönség egy másik aspektusát is felfedezheti az animáció úttörő mesterének.

Norman McLaren(1914-1987), a Skóciából érkezett kanadai képes volt kamera nélkül filmet készíteni, sőt hangszer nélkül zenét szerezni. Ezek után talán természetes, hogy zenét épp filmre rajzolva komponált, de volt, hogy magára a filmre festett, karcolt, hogy mozgó foltjai, pacái, vonalai zenére mozogjanak. A fényeket, a színeket, a mozgást és a hangot a lehető legszokatlanabb és leghatékonyabb módon kombinálta össze; a hatás eklektikus, és intellektuálisan kihívó. A mester játszik a néző elvárásaival: sosem lehet tudni, éppen mi következik.