Történetét könyvben, dal formájában, színházi előadásban és dokumentumfilmen (Pipás Pista és társai, r.: Ember Judit) keresztül is feldolgozták már. Ezek - bár számos, egymásnak is ellentmondó legenda kering Pipás alakjáról - tematikailag egy irányba húznak: a nőből férfivá váló önjelölt igazságosztó alakját rajzolják meg, akinek tettei sokak szemében erkölcsi küldetésként értelmezhetők.
Goldberg Emília most szakít a sormintával, és a történet egy sokkal kevésbé részletezett, akciótól mentes szeletét bontja ki. A rendezőnő Pipás Pista (Török-Illyés Orsolya) börtönbe kerülése utáni egy évet meséli el: a bíróság halálra ítéli, egy református lelkész (Terhes Sándor) azonban lányát, Irmát (Stork Natasa) küldi hozzá, hogy megtérítse – abban a reményben, hogy a kegyelem elnyerése révén saját egyháza is hasznot húzhat az ügyből. Irma írni-olvasni tanítja Pipást, kapcsolatuk pedig fokozatosan szoros kötelékké alakul, miközben a fiatal nő egy Mózes nevű férfival (Fehér Balázs Benő) készül (kényszer)házasságra.
Pipást olyan sebek érték, és annyi gonosztettet követett el, hogy szinte a saját lelkét is elnyelte a sötétség. A börtöben megszólalni sem hajlandó eleinte. Irma egy traumatizált, szorongó természetű lány, akinek a lakás elhagyása is embert próbáló feladat. Képtelen mások támogatása nélkül sétálni az utcán; dermedt támolygását nézni olyan, mintha a testen kívüli élményének lennénk tanúi. „Elveszett bárányként” bolyong, tévelyeg, mígnem a sors össze nem hozza a „farkassal”. Ez a két kiüresedett tekintet találkozik, és telik meg élettel a 88 perces játékidő alatt. Stork Natasa és Török-Illyés Orsolya játékának legnagyobb érdeme, hogy ezt az ívet érzékenyen képesek felrajzolni.
Pipás Pista munkakerülése anekdotákból ismert: egy 1919-es történet szerint, az első gyilkosságát követően odaköltözött ahhoz az asszonyhoz, akitől a megbízást kapta. Egy év alatt azonban a férjét megölető nőnek elege lett a bérgyilkosból, aki amellett, hogy eladta a jószágokat, nem nagyon volt hajlandó dolgozni. Láthatjuk, hogy a börtönben ugyanaz a probléma ismétlődik. Irma megjelenése azonban nemcsak munkára, hanem szóra is bírja őt: „Az a nő, az ki volt?” - hangzik el Pipás „megkésett” nyitómondata, akár egy csecsemő első szavai, amelyek a szeretet és biztonság legfőbb tárgyára vontakoznak.
Pipás ébredésével párhuzamosan fut Irma felemelkedése: az együtt töltött idő hatására megszilárdul a talaj a talpa alatt, átvitt értelemben és szó szerint is képes lesz biztosabb lábakon állni. Stork Natasa karakterének sorsa különösen izgalmas: természeténél fogva számára a bezártság nem átok, hanem áldás. A börtönbe lépve ráadásul levetheti azokat a béklyókat is, amelyeket apja és jövendőbelije kovácsoltak. A cellában talál igazi szabadságra, ahol Pipás mellett még a keskeny, durva priccs is puhábbnak érződik, mint az otthoni, nagy polgári ágy.
A szerelmesek románca finoman, lózungoktól mentesen ábrázolódik. Kapcsolatuk tiltott, bűnös viszonynak minősül, így alapjáraton kisebb gesztusokban - egy-egy lopott tekintetben, puhatolózó, óvatos közeledésekben - bomlik ki. Goldberg Emília és Móray Gábor forgatókönyve a sóvárgással telített képzeletet is beemeli a narratívába: Pipást és Irmát többször is látjuk, amint egyedül kuporognak saját fekhelyükön, miközben lényüket legfeljebb a távolba meredő tekintetük köti össze. Ezeknek a pillanatoknak a kékes-zöldes, steril képi világ ágyaz meg. Máskor a beteljesülhetetlen vágy álomjeleneteket kelt életre a Tiszán csónakázó párról. Szilágyi Gábor operatőri munkája és Lelkes Botond zenéje nemcsak ezeket az epizódokat tölti meg varázslattal, de olykor a börtön szürke betonfalai közé is képes melegséget csempészni.
A címszereplőre érdemes részletesebben kitérni, hiszen a film legnagyobb hiányossága hozzá köthető: a figura nem válik annyira megbabonázóvá, mint amire a róla szóló legendák ismeretében joggal számíthatnánk. Az a csendesség és háttérbe húzódás, amely a film elején még akár kellemes meglepetésként is hathat, idővel inkább problematikussá válik: az áttörése, kiszakadása nem elég velőtrázó ahhoz, hogy igazán komplex karakterré érjen.
Vele szemben Irma karaktere jóval több izgalmat tartogat. Egyedüliként ő az, aki nem profitálni akar Pipásból, hanem képes meglátni benne a szépséget - először csak az újságból, majd belőle. Az apa számára a gyilkos jobb útra térése nem isteni áldás, sem a papi kötelesség teljesítése, hanem csupán egy újabb pont a reformátusok és a katolikusok közti hatalmi játszmában, amely révén az új templom nagyobb valószínűséggel kerülhet az ő egyházukhoz. Hasonlóképp az egyik fegyőr a szegedi Csillagbörtön diadalaként értékeli Pipás „páli fordulatát”. Őket kizárólag a saját jó hír megtartása vagy épp erősítése vezérli - érdekek vannak, erkölcs nincs. Ebből a fertőből emelkedik ki Irma, patyolattiszta fehér ruhájában. A film legszebb része képileg akkor valósul meg, amikor a láthatatlan csoda, amely körüllengi lényét, magasan szálló tollpihék és tiszavirágok formájában válik jelenik meg.
Pipás megtérése tehát a többség számára másodlagos tényező; sokkal inkább számít, hogy pontosan hol és kinek köszönhetően történt. A film leglényegesebb kérdése azonban talán az, hogy egyáltalán kihez vagy mihez tért meg. A megtérés nem korlátozódik pusztán a vallási értelmére, miközben a szó hétköznapi jelentése sem képes tökéletesen megragadni a helyzetet. Az igazság talán valahol a kettő között található: a föld mélyéről kiemelkedő bosszú angyala szembekerül a röpképtelen, szárnyaszegett égi küldöttel - a durva, de mégis éteri jelenés olyan természetfeletti káprázattal, amely nagyon is látható és valóságos. Találkozásuk, miközben egyszerűnek tűnik, valami végzeteset indít el. Olyan spirituális súlya van, amelynek át kellene szakítania a vásznat.
Pipás Pista karakterének érdektelensége azonban sajnos nem teszi ezt lehetővé. Török-Illyés Orsolya és Stork Natasa kettőse ugyan szép jelenetekkel gazdagítja a művet, de mégis fájóan nagy űrt hagy maga után Pipás hiánya - az a plusz réteg, amit „az asszonyoknak ostora”, „a tanyavilág hóhéra” adhatott volna, és ami kiemelhette volna a filmet a hasonló alkotások sorából.
A Pipás április 9-től látható a mozikban.
