A magyar filmet többen elmarasztalják mostanában, hogy nem reagálnak azon frissiben a magyar társadalom aktuális problémáira, addig az amerikai film és, főként, Ken Loachnak köszönhetően, a brit film rendszeresen "felolvas" nekünk a politikai rovatokból. Idén a Mostran Brian DePalma, Paul Haggis, Tony Gilroy és Ken Loach sajtószemléje gondoskodik róla, hogy a közönség napra kész legyen a kül- és belpolitika kényes kérdéseiben.
 |
| Erősen háborúellenes propaganda íze van a filmnek Redacted |
DePalma és Haggis iraki témához nyúltak, az előbbi áldokumentumfilmes, az utóbbi játékfilmes formában. Közös törekvésük, hogy az értelmetlen háború szülte kíméletlen közeget próbálják megmutatni, ami az ellenörzőpontokon kialakult és ahol a kölcsönös félreértések már számtalan ártatlan arab ember halálát okozták. Mindkét film központi problémája az Irakban állomásozó amerikai katonák helyzete, akikre a fizikai környezet és az állandó fenyegetettség miatt óriási nyomás nehezedik, ami, sajnos nem egyszer, extrém, a kívül állók szemével felfoghatatlan és mindenképpen megbocsájthatatlan viselkedést szül. A stressz okozta ’acting out’, vagyis amikor valaki önmagából kifordulva, a helyzetnek nem megfelelően, szinte megmagyarázhatatlan módon viselkedik) ismert fogalom a pszichológiában, ez azonban kiélezett helyzetekben beláthatatlan és tragikus események elindítója lehet.
Brian DePalma megtörtént eseményeken alapuló, dokumentumfilmnek álcázott nagyjátékfilmje egy amerikai katonák által megerőszakolt és meggyilkolt 15 éves iraki lány tragikus esetét járja körül. A Redacted bemutatja a katonák mindennapjait, ami ha mentséget nem is, de valamiféle magyarázatot kínál tettükre, de megszólal a meggyötört iraki apa is, aki kegyetlen, szemet szemért bosszút esküszik az amerikaiak ellen. Erősen háborúellenes propaganda íze van a filmnek, de mindenképpen a javára írható, hogy mindkét tábort egyaránt bemutatja, és nem is annyira felettük ítélkezik, mint inkább az egész háború értelmetlenségét hangsúlyozva, azoknak szánja az ostorcsapásokként ható képeket, akik ezért a kialakult helyzetért felelősek. Külön érdekessége a filmnek, és ez mindenképpen DePalma szakmai felkészültségét dicséri, hogy nem csak a nézőpontokat váltogatja, de a biztonsági kamerától a videókameráig, internetes felvételektől a televízióban bemutatott anyagig minden eszközt bevet, hogy a Redacted hitelesnek tűnjön, és a kívánt hatás véletlenül se maradjon el.
 |
| Ideje a hazáért való áldozathozatal övezte mítoszt újraértékelnünk In the Valley of Elah |
Szintén Irak a témája a Paul Haggis által írt és rendezett In the Valley of Elah című nagyjátékfilmnek, amelyben egy, a vietnámi háború poklát megjárt nyugalmazott katonatiszt nyomoz Irakból hazatért, majd váratlanul eltűnt fia után. Tommy Lee Jones kiválóan hozza a háborúban megedzett szigorú szabályok szerint élő, amerikai patrióta figuráját, akinek a világa alaposan megrendül fia elvesztésekor. Nemcsak annak halálát kell magában feldolgoznia, de azzal is szembesülnie kénytelen, milyen emberré tette a fiatal katonát a háború kegyetlensége. Nem csak a személyes veszteséget kell feldolgoznia, de a seregbe, az erkölcsbe és a haza szolgálatába vetett hitét is alaposan újra kell gondolnia. Az In the Valley of Elah egy megtört ember személyes drámája, ami nem csak arról beszél, hogy ideje a hazáért való áldozathozatal övezte mítoszt újraértékelnünk, de hála a nyomozásra épülő cselekménynek, mint thriller is jól megállja a helyét.
"Issue based film", (magyarul egy adott és sokszor valós problémát feldolgozó játékfilm), lehetne jellemezni röviden Tony Gilroy alkotását a Michael Clayton-t. Ennek alapján pedig sokaknak Steven Soderbergh filmje az Erin Brockovich juthat eszébe, amely valóban az egyik legismertebb példa. Már Soderbergh filmjével kapcsolatban is feltűnt, hogy az amerikai filmgyártás mesterien képes még a környezetszennyezésről is olyan könnyed eleganciával, a hollywoodi tömegfilm egész fegyvertárát bevetve beszélni, hogy az, a csupán kikapcsolódni vágyó néző, felhőtlen szórakozását sem "zavarja". Hasonló a szándék, bár nem a szórakozás, sokkal inkább a feszültségkeltés a célja Gilroy filmjének, és nem véletlenül említettem Steven Soderbergh nevét, ő ugyanis, a főszereplővel George Clooney-val együtt producerként bábáskodott a Michael Clayton felett. Ezúttal azonban, bár a klasszikus hollywoodi elbeszélésmód szabályait szigorúan betartva bontakozik ki a történet a "gonosz cégről", amely egy az egészségre káros, terméshozam növelő vegyi anyaggal kívánja megoldja a világ élelmezési problémáját, az eredmény messze nem olyan élvezetes, mint híres elődje. George Clooney (meggyőzőnek nem tűnik ugyan a szerepben) próbál kezdeti kétkedése leküzdése után, szembeszállni a nagyvállalattal és annak vezetőjével a keménynek tűnő, ám bizonytalan és neurotikus üzletasszonnyal, akit Tilda Swinton alakít.
 |
| A klasszikus hollywoodi elbeszélés a ’gonosz cégről’ Michael Clayton |
Ken Loach-ról köztudott, hogy következetesen kitart (ez alól ugyan a Felkavar a szél, némileg kivételt képez) a Free Cinema hagyományainak ápolása mellett és mindig valamely, elsősorban a brit belpolitikát érintő kérdést dolgoz fel. Állandó alkotótársával, a forgatókönyvíró Paul Laverty-vel most a Kelet-Európából, illetve a Közel-Keletről beözönlő illegálisan elhelyezkedni próbáló munkások problémáját veszik nagyító alá. A Loach-Laverty páros azonban ezúttal nem közülük választ főhőst, hanem azok közül, akik munkát ígérnek nekik, majd éjt-nappallá téve dolgoztatják őket, fizetni pedig ’elfelejtenek’ nekik. Ennek köszönhetően az It’s a Free World központi figurája Angie (Kierston Wareing), az egyedülálló fiatal anya lesz. Ő is elveszíti az állását, majd barátnőjével együtt önálló vállalkozásba kezd: emigránsoknak szerez munkát. Ezzel a húzással az alkotók nem csak az illegális bevándorlók problémáját tudják bemutatni, de azt is, miként teheti félre a lelkiismeretét és embertelenedhet el valaki a meggazdagodás reményében. Angie az ügyeskedő vállalkozó mintapéldánya, aki a semmiből viszi sokra, és mivel úgy érzi nincs vesztenivalója, semmitől nem riad vissza.
