Andrzej Wajda nem készíti el a Márványember (1977, Czlowiek z marmuru) és a Vasember (1981, Czlowiek z zelaza) folytatását, a rendszerváltás utáni lengyel történelemről szóló filmet, mert mint a Szolidaritás egykori híve, nem áll be azok sorába, akik ma sárral dobálják a szabad szakszervezeti mozgalmat.
A Rzeczpospolita szerdai számában terjedelmes interjút közöl a világhírű, Oscar-díjas lengyel filmrendezővel, akit több filmterv is foglalkoztat. Wajda szerint igazságtalan lenne ma a Szolidaritást mindazért hibáztatni, amit nem sikerült elérnie a rendszerváltás óta. Ezt a mozgalmat annak idején nem ezért hozták létre - mondja. Mára kiderült, hogy azok, akik egykor a szabadságért küzdöttek, voltaképpen saját érdekeik ellen léptek fel, hiszen az új társadalmi rendszer első áldozatai éppen az ő gyáraik lettek. Miattuk sem akarja bírálattal illetni, nevetség tárgyává tenni azt a mozgalmat, amely páratlan volt a világon, és amelynek maga is elkötelezett híve volt.
Wajda mindazonáltal nem akar elmenekülni a mai lengyel valóság elől, szeretne filmet forgatni - valamiféle modern Ígéret földjét - az új Lengyelországról, a politikusokról, üzletemberekről, irodaházakról. És azokról a fiatalokról, akik a mai munkanélküli világban önállóan kezdeményeznek, saját vállalkozásba fognak, megragadják a létező lehetőségeket.
Wajda mindig is szívesen nyúlt irodalmi alapanyaghoz, Zeromskihoz, Iwaszkiewiczhez, Reymonthoz, Wyspianskihoz és Mickiewiczhez, de - mint mondja - a kortárs lengyel irodalomban nem talál "szövetségest". A mai írók önmagukat állítják középpontba, a szavakkal bűvészkednek, nem keresik azt a nyelvet, amellyel a modern valóságot leírhatnák. Az eszmék hiánya - így Wajda - egész Európára jellemző. Az öreg földrész egyesülése lehetne talán az új általános eszme, de az unión belüliek önzése, akik a többieket nem akarják beengedni oda, megakadályozza ezt is.
A játékfilmek mellett más jellegű művek is változatlanul foglalkoztatják a kiváló lengyel rendezőt, aki az elmúlt években szívműtéten esett át, de ismét jó erőben van. Ilyen, szinte művészi kötelességének érzett terve például egy film Katynról, arról a helyről, ahol a második világháború idején a szovjetek lengyel katonatisztek tömegét végezték ki. És televíziós műfajra is gondol, szívesen feldolgozná például a kollaboráció témáját, amelyhez Lengyelországban eddig még senki sem nyúlt. De a színházra, amely "még nehezebb helyzetben van, mint a mozi", egyelőre nem gondol - mondta a háromnegyed százados születésnapját ünneplő Andrzej Wajda.

(MTI Online)