Radó Gyula és Bubryák István együttműködése már több évre tekint vissza, és televíziós munkájuk révén mindketten kötődnek Szegedhez. Ennek ellenére mégsem a dél-alföldi fővárosnak, hanem Tótkomlósnak, az egykori szlovák településnek – ma már város -- a XIX. század első felétől a XX. közepéig ívelő történelmi hangulatát idézik meg.
A történetet alapvetően a városhoz mélyen kötődő Závada Pál Arctalan árnyak című írásának megjelenése inspirálta, illetve másfelől megközelítve ifjabb Balogh István, aki a helyi emlékek egyik gyűjtője, és már Deák Krisztina Závada Pál-könyvének feldolgozása során is jelen volt. Radó Gyula Bubryák István és az Arctalan árnyakat is fényképező Sibalin György portréfilmet is készítettek róla, amelyet A tótkomlósi zsidók emléke címmel sugárzott a Magyar Televízió.
|
| "Nézni, hogy lesz lánykákból..." |
A magyarországi zsidó történelmi múlt felidézése nem áll távol az alkotóktól, korábbi munkáikban, amit többek közt a Löw család száz éve vagy A Kasztner-vonat című is jelez. Tótkomlós pedig azért volt fontos az alkotópárosnak, mert a szlovák környezetben zsidók és magyarok egymás teljes elfogadásával, megbecsülésével éltek együtt. Erről a XIX-XX. századi ma már szinte elképzelhetetlenül toleráns időszakban élt a fotográfus Weisz család. Weisz Sándor fotói alapján maradtak fenn a település szlovák, zsidó, magyar polgári elitjének és kevésbé befolyásos szereplőinek fotói, miközben eddig magáról a fényképészről csak egyetlen portrét sikerül fellelni – köszönhetően a helyi digitális fotóarchívumot működtető Dr. Kancsó Jánosnak is, a Tótkomlósi Városvédő Egyesület elnökének. Viszont Weisz Sándor árnyéka számos képen látható, és ez inspirálta Závada Pált, majd a filmeseket a sajátos múltidézésre.
A történet keretét Závada Pál az író adja, aki a pár éve megjelent Arctalan árnyak című írásának olvasásába kezd a Komló szálló romos épületében. A laptopjáról felolvasó szerző nemcsak hangjával, hanem az említett Weisz-fotókkal is felidézi Tótkomlós múltját, amiben megszólal Benedek István Gábor és Kovácsné Győri Ida. Előbbinek édesapja játszott fontos szerepet a helybéli polgárságban, és ugyancsak Weisz-fotók kapcsolják őket a történethez.
Radó Gyula azt ígéri, hogy a filmben feltárul az a folyamat, amely során a korszak merev, beállított figurái a fotózás szabályait kitaláló, alakító fényképészek munkájának köszönhetően nemcsak a társadalmi státuszukat, hanem a személyiségük egy-egy jellegzetességét is megmutatják.
|
| "... nő aztán meg néni." |
Az alkotók értelmezése szerint a laptop szerepeltetése a filmben gesztusértékű, a hagyományosan papírhoz, tintához vagy írógéphez kötött szerző immár a digitális technika eszközeivel dolgozik, és nem levelet írva üzen a múltnak.
A múltidézés tehát a XIX-XX. fordulóján élő polgárosodó zsidó, magyar lakók életével kezdődik, és a második világháború után ér véget, amikor kiderül, hogy világégés deportálásait és lakosságcseréit követően kik tudtak visszatérni Tótkomlósra.
A film összesen alig több mint négy millió forintból öt nap alatt forgott le. Az összegből 2,9 milliót az MMK állt, a fennmaradó részt a produkció saját eszközeivel (kamera, hangtechnika, számítógépes vágás) végzett munka jelenti. A Divix és a televíziók számára BETA formátumban elkészült tévéfilm bemutatójára március 19-én délelőtt 11.00-kor kerül sor A Rádai utcai Filmes házban.
Ugrás a Litera Závada Pállal készített interjújára
