2005. 08. 12. Horeczky Krisztina
Tóth Ildikó – hét év szabadúszás, számos bátor szakmai döntés után – kivételes esztendőt mondhat magáénak. A Magyar Filmszemlén - Pacskovszky József Ég veled! című nagyjátékfilmjében nyújtott játékáért - elnyerte a legjobb epizódszínésznő díját. Beszélgetőtársam július-augusztusban újra forgat; Szabó István Rokonok-produkciójának női főszereplője, Lina.
Az önismeret teljes, vagy nagyarányú hiányából adódik, hogy igen sokan képtelenek az ilyen felismerésekre. Mindeközben a világ nyilvánvalóan elérhetetlen vágyakkal, álmokkal bombáz minket. A kétgyermekes, otthonülő családanya lesi a televízióban a házakat, autókat, mosogatógépeket, és azt, hogyan nézzen ki egy háziasszony. Amelynek eléréséhez a nap huszonnégy órája sem elegendő – még ha pénz volna is rá. Eszébe nem jut az embereknek, hogy azok, ott a televízióban, nem ők, és nem is az ő vágyaik. Hogy mindazt, amit látnak, el kellene feledni.
filmhu: Te hogyan állsz az álmok, vágyak megnyirbálásával?
T.I.: Mondok egy banális dolgot. Amikor gimis voltam, Oscar-díjas színésznő szerettem volna lenni (nevetés). Amikor kijöttem a főiskoláról, még akkor is voltak ilyen gondolataim. Aztán rájöttem, ha ehhez a vágyamhoz, álmomhoz ragaszkodom, nagyon boldogtalan leszek. A hely, ahol születtem, az ország, amelyben élek, ilyen álmokra predesztinált.
filmhu: „Mellesleg” hogy’ érzed magad a szerep- és díjözön közepette?
T.I.: Állandó lelkiismeret-furdalásom van, amikor el kell jöjjek otthonról. Egyéni átok. Ha Simon nagyobb lesz, talán kinövök ebből, bár édesanyám szerint a felelősségérzet egyre fokozódik majd bennem. Egyébként pedig az a helyzet, amivel kezdtük a beszélgetést: örülök annak, amivel megkínál az élet.
