25. Final Cut - Hölgyeim és Uraim (r.: Pálfi György)



Elbűvölő film a mozi szeretetéről, amely egyetlen leforgatott saját snitt nélkül is képes érzékeltetni a mozi mágikus hatását. Nem számít, hogy az ember elhívatott cinefil vagy alkalmi filmfogyasztó, széles mosolyt ragaszt az arcára a Final Cut, amelyben a Sztalker, a Sztárom a párom és a Ford Fairlane kalandjai meghökkentő és felszabadító közelségbe kerül egymáshoz. Pálfiék négyszázötven filmből vágták össze a sajátjukat, amely egy férfi és nő találkozását, majd kapcsolatuk alakulását meséli el. Az évtized során egy másik, remekül sikerült magyar found footage alkotás is elkészült, az Üres lovak-ban két legendás rendező szelleme vitatkozik egymással, és közben hipnotikus álomzuhatagként pereg a szemünk előtt a 20. század filmtermése. (VD)


24. Kincsem (r.: Herendi Gábor)

Ha most pusztán csak nézettség szempontjából rangsorolnánk, akkor a Kincsem lenne listánkon az évtized legmeghatározóbb magyar filmje. A 19. század végén játszódó romantikus kalandfilm az igényesen elkészített blockbusterek hazai mintapéldánya, amiben a látvány, a tempó és a humor is a helyén van. Legnagyobb húzása, hogy a híres versenyló történetét tulajdonosa, a nőcsábász kalandoroknak ábrázolt Blaskovich Ernő szempontjából meséli el. Nagy Ervin brillírozik a rábízott szerepben, legalább olyan hevesen szurkoltunk neki, hogy végre meglágyítsa a jeges osztrák bárónőként megjelenő Petrik Andrea szívét, mint hogy Kincsem elsőként érjen be a mindent eldöntő futamon. (HB)


23. Félvilág (r.: Szász Attila)

Az évtized egyik nagy tanulsága, hogy tehetséggel és akarattal át lehet hidalni a tévé- és a mozifilm közötti pénzügyi szakadékot. A Félvilág jótékony ködbe burkolta a 20. század eleji hátteret, a lényeg úgyis a három színésznő, Kovács Patrícia, Gryllus Dorka és Döbrösi Laura karriercsúcsokat beállító színészi játéka volt, amivel egyrészt szemléltették a korabeli Budapest úri világának álszentségét, a nők érvényesülésének korlátait, másrészt egy erotikától fűtött, hazugságokkal, vágyakkal és elfojtásokkal teli sakkjátszma részesévé tették a nézőt. Mágnás Elza utolsó napjaiból Köbli Norbert írt fordulatos forgatókönyvet. (VD)


22. Napszállta (r.: Nemes Jeles László)

Az Oscar-díjas Saul fia rendezője a második filmjében sem változtatott a stílusán, ismét az események forgatagába dobta bele a nézőt, viszont néhány évtizeddel visszatekerte az időt kerekét. Szédítő mozgalmasság, lehengerlő látványvilág és az információk kényszeres visszatartása jellemzi Nemes Jeles László időutazását az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó békebeli évébe. Jakab Juli csökönyös, enigmatikus, de ezzel együtt érdekfeszítő útitársnak bizonyul. Vele együtt eredhetünk a titok nyomába, amit ugyan megfejteni nem lehet, de cserébe a film által felvetett nyugtalanító kérdésekkel még sokáig viaskodhatunk. (VD)


21. Jupiter holdja (r.: Mundruczó Kornél)



A repülés képességével rejtélyes módon felruházott szír fiúról és a hitehagyott magyar orvosról szóló sci-fi-dráma Mundruczó talán legnézőbarátabb munkája, egyben a legidőszerűbb is – a menekültválság derákán érkezett, és a repülés rögvalóságba ültetett szimbolikájával képes volt újszerűen, szó szerint elemelt szemszögből megmutatni az egész kontinenst megrázó krízist. Rév Marcell kitűnő operatőri munkája és a lenyűgöző speciális effektek feledhetetlenné teszik a képeket, amiken Jéger Zsombor nyakatekert szögekben emelkedik Budapest fölé. (HB)


20. Szabadesés (r.: Pálfi György)



A Taxidermia után nyolc évvel, Pálfi György egy szürreális lakóközösségről készített szkeccsfilmet egy koreai fesztivál tehetséggondozó programjában, amivel Karlovy Varyban három díjat, köztük a fődíjat és legjobb rendezés díját is elnyerte. Ebben a társasházban minden lakás egy külön kis univerzum, melyek a benne lakó személyek legfőbb szorongásainak és félelmeinek kivetülései. A tisztaságmániás pár folpackba csomagolva szerelmeskedik, a félénk kóristalány anyaszült meztelenül próbál szocializálódni, az orvosi rendelőben közben fordított abortuszra készülnek. A hét szobában növekvő nyomasztást sokszor oldja fel humorban, a történetek változatossága pedig Pohárnok Gergely operatőrnek is lehetőséget ad, hogy keverje a képi megoldásokat, és minden emeleten valami újjal lepjen meg minket. (PJ)


19. Örök tél (r.: Szász Attila)



A Gulágra hurcolt honfitársaink emléke előtt tisztelgő tévéfilm több mint egy hiánypótló alkotás a 20. század játékfilmen eddig feldolgozatlan, sötét korszakáról. Az erős színészi alakítások, élükön a nemzetközi Emmy-díjjal elismert Gera Marinával, Csányi Sándorral és Döbrösi Laurával, a hiteles karakterdráma, és az embertelen körülményeket reálisan leképező látvány miatt bátran a legjobb magyar történelmi filmek közé soroljuk. Itthon is megérdemelte volna a moziforgalmazást. (HB)


18. Akik maradtak (r.: Tóth Barnabás)

Ott veszi fel a fonalat, ahol a legtöbb holokauszttal foglalkozó film véget ér. Hogyan lehet feldolgozni a traumát? A túlélők számára lehetséges a visszatérés egy normálisnak nevezett életbe? Szelíd, a belső folyamatokra koncentráló dráma, amely a visszafogottsága mellett is nagy hatással tud lenni az emberre. Sőt, egyenesen megolvasztja az ember szívét az árván maradt lány és a nőgyógyász fura érzelmi kapcsolata, köszönhetően az érzékeny rendezésnek, a végig fenntartott melankolikus hangulatnak és a két főszereplő, Szőke Abigél és Hajduk Károly kiváló színészi játékának. (VD)


17. Köntörfalak (r.: Dyga Zsombor)

Dyga Zsombor fogott három kiváló színészt, összezárta őket egy luxuslakásba, és egy csavaros történettel, ami egyszerre krimi, dráma és finom vígjáték, elkészítette a Köntörfalak-at (ami nem mellesleg az egyik legfrappánsabb magyar filmcím az elmúlt tíz évből – jól hangzik, emlékezetes, hibátlan). Dyga nem bízta a véletlenre, tudta, hogy egy ilyen zárt film csak úgy működhet, ha a (hónapokon keresztül próbált) párbeszédek hajszál pontosak, kellően gúnyos humorral és drámai csavarokkal vannak teletűzdelve, és olyan színészek adják őket elő, akiknek elég egy közös tér és néhány jól megírt karakter, és életre kel a történet. Tompos Kátya, Elek Ferenc és Rába Roland nagyszerűen teljesíti ez a feladatot. (PJ)


16. Isteni műszak (r.: Bodzsár Márk)

2013-ban a Vajna-korszak első, teljes egészében házon belül készült filmjeként az egekig emelt várakozásoknak nem tudott megfelelni, most viszont már egyértelműen látszódnak az érdemei: lelkesen tocsog a vérben, meghökkent és a fekete humora is betalál. Bodzsár ügyesen kapcsolta össze filmes rajongását a rendszerváltás utáni, kaotikus és törvényenkívüli Magyarország bemutatásával: Quentin Tarantinót és Sergio Leonét idézve és istent játszva járja a budapesti éjszakát a három mentős. Keresztes Tamás maga a két lábon járó életveszély, Rába Roland cinizmusánál csak az orvosi tudása a nagyobb, Ötvös Andrásnak pedig őszintén lehet szurkolni, hogy ne süllyedjen el teljesen a nihilben. (VD)


15. Az ember tragédiája (r.: Jankovics Marcell)



“Be van fejezve a nagy mű, igen” - nem véletlenül idézzük az Úr szavait, Az ember tragédiája az animáció világában egyedülálló, minden tekintetben grandiózus vállalkozás, aminek befejezésére sokat kellett várni, de nagyon is megérte. Jankovics Marcell több mint húsz éven keresztül munkálkodott Madách színművének hű feldolgozásán, amely így a kézi és a digitális technika közötti korszakváltást is megörökíti. Az eredmény egy háromórás játékidőt megközelítő, mesteri stíluskavalkád, eposzi utazás az emberi történelemben. Tizenöt színe közül bármelyik felér egy művészettörténeti kurzussal. (HB)


14. Rossz versek (r.: Reisz Gábor)



Vitathatatlanul sok a hasonlóság a Rossz versek és alkotójának kultikussá vált bemutatkozása, a VAN között, Reisz Gábor mégis ki tudott lépni saját árnyékából. A szakításon túlesett Mertner Tamás eddigi életét keresztül-kasul átszövő film jóval ambiciózusabb, miközben könnyedén zsonglőrködik az eltérő idősíkokkal, a főszereplő különböző énjeivel, a generációs szorongásokkal és ismerős helyzetekkel. És akkor még nem is szóltunk az ötletgazdag emlékképekről, amik minden mozirajongó szívét megdobogtatják – ezek a profi stílusgyakorlatok ugyanolyan lazán idézik meg a film noirt, mint a Szomszédok-at vagy a Coen-fivérek világát. (HB)


13. 1945 (r.: Török Ferenc)



A legjobb thrillereket megszégyenítően adagolja a feszültséget Török Ferenc filmdrámája, amelyben két hallgatag, koporsót cipelő zsidó férfi puszta feltűnése is elég hozzá, hogy teljesen szétfoszoljon egy bűnös titkot rejtegető falu társadalmi szövete. A történelmi bűntudatról szóló alkotás elemi erejét megsokszorozza a feszes, majdnem valóságos időkezelés, Ragályi Elemér érzékletes, fekete-fehér képei, Rajk László látványvilága, és az eddigi filmes szerepeitől teljesen eltérő, kapzsi és dölyfös kiskirályként látható Rudolf Péter letaglózó játéka. (HB)


12. Csak a szél (r.: Fliegauf Bence)



Egy évvel Tarr Béla után, a berlini filmfesztivál zsűrijének nagydíját, az Ezüst Medvét hozta haza Fliegauf Bence filmje is, amelyben hátborzongató közelségből mutatja be a 2008 és 2009 között lezajló romagyilkosságok körülményeit. Egy vidéki család szomszédságában bekövetkezik a tragédia. Ők lehajtott fejjel próbálják tovább élni az életüket, az anya dolgozik, a nagylány iskolába jár, a kisfiú a közeli erdőben csavarog. Lovasi Zoltán operatőr minimalista beállításain olyan közel merészkedik hozzájuk, amennyire csak lehet: szűk arcközeliket, lehajtott tarkójukat nézve minket is leválaszt a környezetről, minden külső behatástól, gúnyolódó iskolatárstól vagy elsuhanó autótól összerezzenünk. Amatőr szereplői tökéletesen átadják magukat a kamera jelenlétének, az arcukra kiülő félelem igazi, a baljós hangulat pedig megállíthatatanul halad egy újabb tragédia irányába. (PJ)


11. Ernelláék Farkaséknál (r.: Hajdu Szabolcs)



Négy szülő, két gyerek, egy lakás, egy nap és számtalan visszafojtott és kirobbanó konfliktus. Hajdu Szabolcs a Filmalapos támogatási rendszert megkerülve, a saját otthonában, családja, barátai és operatőr-tanítványai körében forgatta le kamaradrámáját, ami bármelyik budapesti család környezetében játszódhatna (a lakásvetítések és vándor-előadásoknak köszönhetően ez lényegében meg is történt). A színdarabból filmmé avanzsáló történet a rendező saját, negyvenes generációjának látlelete és védőbeszéde egyben, a parázs viták főként a gyereknevelésről, elhidegülésről, pénzügyi gondokról vagy a kivándorlásról, vagyis olyan dolgokról szólnak, amiket minden hasonló cipőben járó család nagyon jól ismer. Karlovy Varyban a legjobb film és férfi főszereplő díját is elnyerték, ebből is látszik, hogy olyan hangot sikerült megütniük, ami nem csak a magyar, hanem a nemzetközi füleknek is ismerősen csengett. (PJ)


10. A martfűi rém (r.: Sopsits Árpád)



Az előző évtized egyik meghatározó filmes trendje volt, hogy addig elhanyagolt, tőlünk nyugatabbra viszont évtizedek óta nagy sikereket arató zsánereket próbáltak meghonosítani. Sopsits sorozatgyilkosos thrillere összetettségével és erős atmoszférájával emelkedett ki ebből a vonulatból. Hatásosan tartotta fenn a feszültséget az évekig elhúzódó, egy embert igaztalanul rács mögé juttató nyomozás elmesélése közben, mellette pedig gyomorforgató közelségbe hozta a nézőhöz az aberrált gyilkost. A nyomozók és az elkövető szemszögének bemutatása mellett arra is maradt ereje, hogy a rendszert kritizálja, amely vélt felsőbbrendűségét többek között azzal a nyilvánvaló hazugsággal indokolta, hogy a szocializmusban nincsenek sorozatgyilkosok. (VD)


9. Az állampolgár (r.: Vranik Roland)



Vranik Roland filmje egy menekültről szól, de nem az Európán átvonuló hullámról és hatásairól mesél. Inkább azt fejti fel, hogy milyen érzés kívülállóként egy olyan országban élni, ahol van munkád, lakásod és néhány barátod is, de a rendszer mégsem akarja, hogy a tagja legyél. A nigériai férfi több sikertelen állampolgári vizsga után segítséget kér egy tanárnőtől, akivel egymásba szeretnek, majd a lakásában meghúzódó iráni kismamával bonyolult kapcsolati háromszögbe kerülnek. Vranik okosan jár el, nem csinál áldozatot a férfiból, egy-két kivétellel a környezete, sőt az állami szervek is normálisan viselkednek vele, benne mégis egyre nő a türelmetlenség és a feszültség, mert tudja, hogy itt sosem kaphatja meg azt, amire igazán vágyik. Dr. Cake-Baly Marcelo és Máhr Ágnes nagyszerű párosa, a film letisztult képi világa és Wilson sorsa sokáig velünk marad. (PJ)


8. Ruben Brandt, a gyűjtő (r.: Milorad Krstić)



Valószínűleg nem készült még itthon olyan animációs film, aminek minden kockája annyi meglepetést tartogat, mint amennyivel a Ruben Brandt, a gyűjtő büszkélkedhet. Okosan válogatott utalásai egyenrangú félként kezelik a populáris kultúra és a magas művészet termékeit, vizuális gegjei pedig az animációs jellegből fakadó lehetőségeket is maximálisan kiaknázzák. Milorad Krstić akciófilmbe oltott műkincstolvajos thrillerje legalább oly sok forrásból merít, mint ahány híres festményre ráteszik a kezüket az avantgárd stílusban megrajzolt műkincstolvajok, az összkép mégis lehengerlően eredeti és magával ragadó. (HB)


7. Egy nap (r.: Szilágyi Zsófia)



Egy háromgyerekes anyának válságban a házassága, küzd a munkahelyén, szerelőre vár, különórákra cipeli a kicsiket, és közben majdnem belegebed, de nem állhat le, mert akkor minden összeomlik. Szilágyi Zsófia filmje intim közelségben mutatja meg egy magyar család működését, olyan hitelesen, hogy kapkodjuk a fejünket és belesüllyedünk a székbe. Szamosi Zsófi fantasztikus az életvezetés és idegösszeomlás között lavírozó nőként, de minden szereplő hús-vér ember, a sunyi férjtől a hamis barátnőn át a gyerekekig – beszélgetéseikben és gesztusaikban újra meg újra a saját problémáinkra döbbenünk. A kétezres évek közepét meghatározó román újhullám mutatta meg először a világnak, milyen egy kelet-európai, hétköznapi hős, aki pont attól lenyűgöző, hogy nincs benne semmi különös. Csodálatos, hogy nekünk is lett egy ilyen filmünk. (PJ)


6. VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan (r.: Reisz Gábor)



A VAN premierje idején egy egész generációból tört elő a boldog felismerés: „Jézusom, ez a film rólunk szól!” A 29 éves, az önállósággal még csak ismerkedő Áron története megnevettetett, tükröt tartott elénk, végső soron pedig segített eligazodni az életben. A film emberszeretete, finom humora, a valóságtól el-elszakadó, frappáns jelenetei pedig azok számára is szerethetővé tették, akiktől amúgy távol áll a filmszakos főszereplő teszetoszasága. A VAN ráadásul egy bátorító tündérmese a szakmabelieknek, és tágabban értelmezve bárkinek, aki alkotni szeretne. Reiszék minimális pénzből szívós munkával és lelkesedéssel jutottak el a mozikba, ahol aztán az évtized egyik legnagyobb hazai meglepetéssikere lett belőle. Jó, hogy van egy VAN-unk, ami most már az idők végezetéig megmutatja, milyen volt sodródni, remélni, bizonytalankodni a tízes években. (VD)


5. A torinói ló (r.: Tarr Béla) 



2011-ben, egy utolsó apokaliptikus hajrában Tarr Béla lezárta az életművét, és Berlinben el is nyerte érte a zsűri nagydíját. A torinói ló-ban nem csak a filmezéstől, de az összes filmnyelvi elemtől, a képtől, a hangtól, a történettől is búcsút vesz, és leépíti mindazt, ami miatt az egész világ piedesztálra emelte. A 150 perces pusztulástörténetben egy kietlen tanyán élő apa és lánya szerény életét követi. Süvítő szélben, az elemekkel megküzdve próbálnak életben maradni, amihez három dologra van szükségük: vízre, főtt krumplira és a lóra, aki viszont gyengül. Amikor a víz is elfogy, és a szél is elcsendesedik, a rendezői szándék is kitisztul: nem is pusztulás, amivel elbúcsúzik a mozitól, sokkal inkább egy fordított teremtéstörténet, ami élettel, káosszal és küzdéssel indul, és nem marad más belőle, csak csend és sötétség. Hiába köszönt el a filmezéstől, Tarr továbbra is az európai filmművészet legzseniálisabb fekete lovasa, nem véletlen, hogy ha bármit tesz a világ bármelyik pontján, minden szem újra rászegeződik. (PJ)


4. Liza, a rókatündér (r.: Ujj Mészáros Károly)

A bájos, kicsit szürreális mese az évtized legeredetibb magyar fekete komédiája. A japánmániás, kedves ápolónő párkeresési nehézségeinek minden perce élvezetes és jó értelemben meglepő. Az alternatív 70-es évek kapitalista Budapestje teljesen egyedi atmoszférájú világ, ahol könnyű elhinni, hogy szegény Lizát tényleg ősi japán átok sújtja, és ezért hullanak körülötte őszi légyként a kérők. Balsai Móni bájosan szelíd játékát elsőrangú színészgárda támogatja, ami mellett az okosan kigondolt történet, a jól adagolt akasztófa-humor, és az egészen merész, fiktív japán táncdalokat svéd country music-al mixelő soundtrack mind-mind hozzájárultak, hogy a rókatündér első pillantásra elcsavarja a fejünket. (HB)


3. Bibliotheque Pascal (r.: Hajdu Szabolcs)

Hajdu Szabolcs olyan kreatív lendülettel és friss szellemiséggel indította el a 2010-es éveket, aminek azóta se tudott senki a nyomába érni. Filmje egy mágikus realista elemekben gazdag, eklektikus, vibráló történet, amiről ha lefejtjük az álom- és mesevilágot, akkor egy prostitúcióra kényszerült, egyedülálló anyát találunk pőrén, aki a gyámügytől próbálja visszaszerezni itthon hagyott gyerekét. Szól az anyaságról, az erdélyi magyarságról, szexuális perverziókról, az irodalom kifacsarásáról, valamint a mesék fontosságáról, a fantázia túlélést jelentő, gyógyító erejéről is. A Bibliotheque tarolt a filmszemlén, megjárta Berlint, és tíz év után is ugyanúgy üt és hat, mint mikor bemutatták. (PJ)


2. Saul fia (r.: Nemes Jeles László)

Immerzív, nem csak érzelmileg, de fizikailag is megterhelő filmélmény, amely a holokauszt újszerű ábrázolásával a borzalmak részesévé teszi a nézőt. Nincsenek távolságtartó nagytotálok, nincsen lehetőség fellélegezni, nincsen remény, itt már az élők is halottak – legfeljebb még nem tudatosult bennük. Társul szegődve Röhrig Géza gépiesen mozgó, szélsőségesen csökönyös Saulja mellé megszülethetett bennünk egy hideglelős érzés, hogy milyen is lehetett létezni egy haláltáborban. A Saul fia a semmiből jött – ez Nemes Jeles első egész estés alkotása –, és megrengette az egész filmvilágot, miközben begyűjtötte a cannes-i fesztivál nagydíját és az Oscar-díjat. Nagyon kevés az ehhez hasonló film: nehéz megszólalni utána, olyan erővel telepszik rá a befogadóra. (VD)


1. Testről és lélekről (r.: Enyedi Ildikó)


                   
Ha egyetlen tanulságot vihetnénk magunkkal a múlt évtized magyar filmjeiből, akkor az Enyedi Oscar-jelölt, Arany Medve-díjas romantikus drámájának szelíd optimizmusa lenne, amely szerint ott rejtőzik a csoda a hétköznapok monotóniájában. Ezt a csodát azonban iszonyú nehéz tetten érni, rendkívüli pillanatnak számít, ha két ember, levetve gátlásait és rutinjait, testileg és lelkileg egymásra talál. Magával ragadó költőiséggel, ugyanakkor bámulatosan letisztult fogalmazásmóddal hatol a lélek mélyére a film, amelynek Borbély Alexandra felejthetetlen alakítása emeli tovább az értékét és amely többek között az álmok és az emberi érintés fontosságáról is mesél. Mennyivel könnyebb úgy nekimenni egy napnak, ha előtte szarvasként ugrándozik az ember a havas erdőben, és mennyire felszabadító élmény tud lenni elfeküdni a mezőn, megérezni a fűszálak bizsergető közelségét. Főleg, ha ezeket a személyes felfedezéseket még meg is tudjuk osztani valakivel, akiben megbízunk, akit szeretünk. Szép és bölcs film a Testről és lélekről - neki adjuk a Filmhu pálmát. (VD)

A toplistát Csejdy András, Horváth Bálint, Pozsonyi Janka és Varga Dénes állította össze.

Az elmúlt tíz év legjöbb rövidfilmjeit ITT és ITT találod meg, a kedvenc dokumentumfilmjeinkről ITT írtunk. Ha ez nem lenne elég, podcastben is megbeszéltük a magunk mögött hagyott időszakot.