A létezés eufóriája (r.: Szabó Réka)
Szabó Réka dokumentumfilmjét nem csak az évtized, hanem a tavalyi év legjobbjának is megválasztottuk. Történetében Fahidi Éva holokauszttúlélő 90 évesen egy olyan táncelőadásra készül, amiben az őt és családját ért traumát próbálja feldolgozni, Czuhorka Emese táncosnő oldalán. A múlt súlyos, Éva pedig kendőzetlenül mesél róla, A létezés eufóriája mégis egy felemelő, életigenlő dokumentumfilm az emlékek fontosságáról, nőiségről és a testünk megbecsüléséről. A 90 éves asszony eufórikus táncától és személyiségétől egy kicsit jobb hely lesz ez a világ.
Egy nő fogságban (r.: Tuza-Ritter Bernadett)
Az elmúlt tíz év egyik legmegrázóbb dokumentumfilmjében Tuza-Ritter Bernadett elképesztő türelemmel és empátiával fordul a főszereplőjéhez, aki egy anonimitásba burkolt magyar család csicskájaként, fogva tartva él. A rendező a kamerával az oldalán lépésről lépésre férkőzik be Maris bizalmába, a barátjává válik, majd egy drámai éjszakán megszökik vele a fogvatartóktól. Az Egy nő fogságban kiáltvány a modernkori rabszolgaság ellen, egy hihetetlen szabadulás és két rendkívül bátor nő története. Elsöprő erejű példája annak, hogy a dokumentumfilmezés életeket tud menteni.
Könnyű leckék (r.: Zurbó Dorottya)
Kafia 15 évesen, egy év menekülés után érkezett meg Szomáliából Magyarországra, és társaitól elszakadva úgy döntött, hogy Budapesten marad és új életet kezd. Elszakadva az otthonától, az édesanyjától, egy számára teljesen idegen kultúrában megtapasztalja a szabadsággal járó felszabadító és kellemetlen dolgokat is, miközben Zurbó Dorottya éveken keresztül követi a kamerával. Empátiával és kíváncsisággal fordul a lány felé, velünk együtt csodálja a kitartását, ahogy a vallásos neveltetésű, visszahúzódó fiatal lány önálló, célokkal teli magyar nővé érik.
Szerelempatak (r.: Sós Ágnes)
Sós Ágnes derűs dokumentumfilmjében egy kis erdélyi falu lakói mesélnek a szerelemhez, a testiséghez fűződő fiatalkori élményeikről és vágyaikról, amik idős korukra sem szűntek meg, sokkal inkább átalakultak. Csak azért mert a szexről beszélgetnek, a Szerelempatak egyszer sem fordul át közönséges, pajzán humorizálásba, imádnivaló szereplői segítségével sokkal inkább az életet, a szerelmet, az időskori derűt és harmóniát ünnepli.
Ultra (r.: Simonyi Balázs)
A világ legkeményebb ultramaratonján 246 kilométert kell lefutniuk a versenyzőknek, kevesebb mint 36 óra alatt. Simonyi Balázs a depresszió miatt vágott neki ennek a hatalmas távnak, de többi szereplőjének is megvan a saját motivációja. Ők sem sportolók, hanem hétköznapi emberek, akiket a gyász vagy az önkifejezés hajt előre. Az Ultra nem csak az elszántságot és alázatot boncolgató sportfilm, hanem mély, emberi dráma, emellett olyan motivációs erőt sugároz magából, hogy nekünk is azonnal kedvünk támad felhúzni a futócipőt.
Kilenc hónap háború (r.: Csuja László)
Jani, a kárpátaljai fiú hirtelen felindulásból csatlakozik a kelet-ukrajnai fronton harcoló katonákhoz, hátrahagyva anyját és menyasszonyát. A frontvonalról mobiljával közvetíti az eseményeket, amik sokszor megrázó harci felvételek, néha pedig csak a gyilkos, félelemmel teli várakozás képei. Csuja László két szálon futó dokumentumfilmje hitelesen mutatja be az impulzív fiú és a családja sorsának alakulását és a háború rideg valóságát, ami a rázkódó, mobilos felvételektől csak még intenzívebbé válik.
Nagyi projekt (r.: Révész Bálint)
Egy holokausztot túlélő magyar, egy náci rendszerben felnövő német és egy világháborús kódfejtő angol nagymama sorsa unokáik segítségével összefonódik. Révész Bálint és két barátja felismerte, hogy az eltűnőben lévő nagyszülők generációjával nem szabad óvatoskodni, hanem gondolkodás nélkül fel kell tenni nekik a kérdéseket, mielőtt még nem késő, és be kell őket vonni a játékba. A Nagyi projekt legalább annyira az ő történetük is, mint a történelem csapásait túlélő, és virágzó, csodálatos nagymamáké.
Tititá (r.: Almási Tamás)
Almási Tamás a Snétberger Zenei Tehetség Központba érkező Anti történetén keresztül olyan kérdéseket vizsgál, hogy mi kell ahhoz, hogy megvalósíthassuk álmainkat, hogy élni tudjunk a lehetőségeinkkel, és hogy mi is tesz valakit jó zenésszé. A fanatikus gitáros fiú sorsánál azonban még tovább megy a Tititá-ban, és a felnőtté válás problémája mellett az egyre növekvő társadalmi egyenlőtlenségekkel, szociális és kulturális szakadékokkal is mélyrehatóan és érzékenyen foglalkozik.
Soul exodus (r.: Bereczki Csaba)
Bereczki Csaba dokumentumfilmjében öt klezmermuzsikus útnak indul Amerikából, hogy Európában megtalálja a zsidó gyökereit. A zene szeretetén kívül a kíváncsiságuk, az identitásuk felfedezése hajtja őket Párizs, Berlin, Nagyvárad, Budapest és más városok felé. A kontinenseken áthidaló utazás örömteli zenei betétekben gazdag, így a Soul Exodus koncertfilmként is bravúrosan működik, de a rendező azután se engedi el zenészei kezét, miután lesétáltak a színpadról. Lélekemelő, varázslatos utazás, olyan zenével, amitől az embernek egyszerűen élni támad kedve.
Kanzoli (r.: Hajdu Szabolcs)
Hajdu Szabolcs kreatív kollektívája, a Látókép Ensemble első dokumentumfilmje egyben az évtized kakukktojása is, hiszen első ránézésre a Délibáb werkfilmjének egy epizódja, de ahogy haladunk előre, sokkal inkább egy humoros és drámai látkép rajzolódik ki a mélyszegénységben élő román családok kötelékéről és az ismeretlentől való félelemről. Az egyik kiemelt lovas statiszta szerepére beválogatott Rémusz az istennek se akar a film rendező asszisztensével, Zoltánnal elutazni a forgatásra, de az idő vészesen fogy. A 70 perces huzavona sokszor humoros és már-már mesei fordulatokban gazdag, emellett egy csodálatos szerelmeslevél a keményen dolgozó rendezőasszisztensekhez - nélkülük a kedvenc filmjeink soha nem tudnának elkészülni.
