50. 180/100 (r.: Lőrincz Nándor, Nagy Bálint, 2011)

Sok film készült már a szakítás utáni órák és napok gyötrelmeiről, de az biztos, hogy csak a 180/100 főhőse viselt magán eközben vérnyomásmérő készüléket. 2011-et írunk, amikor a Facebook még gyerekcipőben járt, de már bőven megbolygatta az emberek életét. Roli (a csodálatosan idegbeteg Kovács Lehel) is itt szembesül vele, hogy a csaja egyedülállóra változtatta a kapcsolati státuszát, és ez aztán megbocsáthatatlan. A fiú szívfájdalma hiteles és közben fájdalmasan vicces is, nem csak az orvosi szerkentyű miatt, hanem mert a film a szakítás, és egyben a gyász minden fázisát - tagadás, düh, alkudozás, depresszió és elfogadás - is pontosan végigkíséri. (PJ)


49. Superbia (r.: Tóth Luca, 2016)

A 2010-es évek egyik legfontosabb előrelépése, hogy az animációval foglalkozó rendezőnők végre szélesebb utat törtek ki maguknak. Évről évre egyre több alkotás születik a nőiség, a szexualitás, és nemi szerepek témájában, és ennek a hullámnak az egyik úttörője Tóth Luca. Kisfilmje egy vadregényes, szürrealista világban játszódik, ahol a nemi szerepek meghökkentő fordulatot vettek: groteszk izomzatú, meztelen nők csordában vadásznak az érzékeny, törékeny, jól öltözött férfiak csapataira. Ezt a hierarchiát borítja fel egy nő és egy férfi szexuális és lelki egymásra találása. A Superbia univerzumában nem csak a kendőzetlen meztelenség fokozza a pajzán hangulatot, erre erősít rá a különleges, színpompás látványvilág és Lukács Péter Benjámin hangkulisszája is. (PJ)


48. Uchebnik (r.: Csicskár Dávid, 2016)

Amikor 1956 kerül szóba egy filmben, jellemzően a golyónyomos, fegyverropogástól és Molotov-koktélok robbanásától hangos pesti utcákon játszódik a cselekmény. Ehhez képest Csicskár Dávid ’56-os filmjében egy árva puskalövés sem dördül el, senki sem lenget lyukas zászlót, és nem is gurulnak át az úton a lánctalpak, mégis a forradalom témájának legátélhetőbb feldolgozásai közé tartozik. A vidéki iskola tanulói számára a legvakmerőbb forradalmi tettet a gyűlölt orosz nyelvkönyvek elégetése jelenti, de a kicsit Nemecsek Ernőre hajazó, naivan lelkes főhőst (Cservák Zoltán) jobban érdekli, hogy bevágódjon egy vagány felsősnél. Emiatt bajba kerül, végül pedig kemény leckét kap, ami miatt ugyan megszakad érte a szívünk, mégis érezzük, hogy ezt bizony meg kellett tanulnia. (HB)


47. Limbo Limbo Travel (r.: Kreif Zsuzsanna, Zétényi Bori, 2015)


Kreif Zsuzsanna és Zétényi Bori kisfilmje is a szexualitás és a nemi szerepek témakörét dolgozza fel, igaz, a Superbiá-hoz képest játékosabb módon. Egy olyan világban, ahol a férfiakat már csak a telefon és a tablet izgatja fel, nyolc nő befizet a Limbo Limbo Travel exkluzív ajánlatára, hogy egy bajusz alakú, egzotikus szigeten újra megtalálják a szenvedélyes szerelmet. A szigetre érkező nők nem fogják vissza magukat, és kezdetét veszi egy szürreális, pajzán (rém)álom, ahol néha a bajszuknál fogva rángatják elő az ijedt bennszülötteket, máskor meg csecsemőkkel dobálóznak. Ez egy vicces animált káosz, amely ötletességével Kovásznai György stílusát idézi, az ő örököseire pedig sose szabad nemet mondani. (PJ)


46. A pingvinkonstrukció (r.: Schwechtje Mihály, 2013)


Szükségünk van mesékre. Tanulhatunk, erőt nyerhetünk belőlünk, elszökhetünk a világukba, ha már egészen kibírhatatlan a sajátunk. Hát még az ilyen elbűvölően romantikus mesékre, amelyben csilingel a Quimby zenéje, zsiráfot etet Rezes Judit, és csokorral a kezében, egy új életet ajánlva jelenik meg Csankó Zoltán, hogy visszahódítsa őt. A kegyetlen, korrupcióval, csalással átszőtt valóság azonban még a legszívmelengetőbb történetbe is képes belerondítani. Bárcsak a mese győzhetne, és ne lenne fájóan ismerős A pingvinkonstrukció lezárása. (VD)


45. Provincia (r.: Kárpáti György Mór, 2014)

Sokunk elvágyódását örökíti meg ez a halk szavú, finom kisfilm: kiszakadni a hétköznapokból és részesévé válni valami rendkívülinek. Az áruszállító sofőr kocsija lerobban, így kénytelen egy teljes napot egy régészeti ásatáson tölteni. Rácsodálkozik egy frissen feltárt sírra, diákat nézeget, egyre inkább hatalmába keríti a múlttal való találkozás élménye, ráadásul még az egyik régészlány is érdekelni kezdi. Téblábolás, bámészkodás, óvatos közeledés – ezekkel a cselekvésekkel lehet leírni a Provinciá-t, amiben mégis végig ott bujkál a feszültség. Bekövetkezik egy nagy horderejű változás a srác életében? Vagy az egész megmarad egy melankolikus emléknek, ami kapcsán még sokáig ott kavaroghat a kérdés a sofőrben és bennünk: mi lett volna, ha… (VD)


44. Ricsi (r.: Hörcher Gábor, 2014)


Az elmúlt tíz év egyik fontos újítása volt, hogy a filmes iskolák végzős hallgatói elkezdtek támogatást kapni a diplomafilmjükre - így készülhetett el a Ricsi is az ELTE Filmtudomány szakán. Ricsi 16 éves, egy rosszul sikerült balhé után börtönbe kell vonulnia egy időre. Bár sok esélye nincsen, de a szökni készülő fiút mégis hamar a szívünkbe zárjuk, és a végsőkig elhisszük neki, hogy van kiút ebből az egyirányú utcából. Steinbach Richárd a való életben is megihlette Hörcher Gábort: 5 év közös forgatás eredménye lett a Drifter című dokumentumfilm, amiből kiderül, hogy Ricsi a való életben is csak saját feje után megy, és tovább kerget egy elérhetetlen álmot. (PJ)

 

43. Szokásjog (r.: Füzes Dániel, 2019)


Diósgyőr-drukkerként nagy öröm volt azt nézni, ahogy vadállatként viselkedő zöld, illetve lila színekbe öltözött futballszurkolók verik egymást. Ez persze csak egy felszínes és otrombán vicceskedő olvasata a Szokásjog-nak, amelyben a huliganizmus nyers bemutatása mellett az is benne van, mennyire mámorító érzés tud lenni a közösséghez tartozás. Olyan hatást kelt ez a film, mintha közvetlenül mellettünk ketyegne egy bomba. Egy őrjöngő, frusztrált srác feszültséggel teli portréja, akinek durva túlkapásai ellenére is teljes szívvel lehet drukkolni, hogy tanulja már meg kezelni a kudarcait, a benne felgyülemlett dühöt. (VD)


42. Itt vagyok (r.: Szimler Bálint, 2010)



Viktor egy fura srác. Megállás nélkül beszél és cigizik, járja a várost, utcákon, liftekben, vécékben, boltokban ismerkedik, hozzácsapódik emberekhez és megy is tovább. Tulajdonképpen mást sem csinál 40 percen keresztül, mégsem tudjuk levenni róla a szemünket. Céltalan mászkálásában van egy adag kis Valentínó és egy kis Godard is, de legfőbb erénye természetesen maga Vida Viktor személye, a motyogó, önzetlen hős, aki akármerre megy, szívesen követjük, hátha egyszer megtalálja, amit keres. Megérdemelten került be anno a cannes-i Cinefondationba, és most az elmúlt tíz év legjobbjai közé is. (PJ)


41. Take me please (r.: Hegyi Olivér, 2017)



Ahogy haladunk előre az évtizedben, úgy rajzolódik ki egyre jobban: a szerelem tényleg halott. Hegyi Olivér ötletes, látványra tökéletesen naiv animációs stílusban kelti életre azt a valóság és rémálom közötti tudathasadásos állapotot, amit egy fájdalmas szakítás okoz. A lepattant házibuliban vagy a madaras Tescóban történő kellemetlen találkozás az ex-szel, részeg, szexuálisan túlfűtött kirohanások és a rögtönzött menekülés egy francia pár kocsijával mind olyan pillanatok, amik felidézik saját keserves szakításaink emlékét. (PJ)


40. Fizetős nap (r.: Bernáth Szilárd, 2016)


Fekete-fehér képeken elevenednek meg Magyarország leszakadt régióinak a mindennapi problémái, például a mélyszegénység és a kilátástalanság. Láttunk már ilyet, a Fizetős nap esetében viszont egy torokszorítóan izgalmas thrillerbe van becsomagolva a szociográfia. Már az első percben berántja a nézőjét: egy telepi srácot látunk, aki az életét kockáztatja azzal, hogy a rendőrségen a kiskirályként viselkedő uzsorás ellen vall. Bernáth Szilárd nem tapicskol a nyomorban, helyette rokonszenves visszafogottsággal, hiteles hangot megütve, a műfaj feszültségfokozó elemeit ügyesen elhasználva mesél az eladósodott emberek kiszolgáltatottságáról. (VD)


39. A nyalintás nesze (r.: Andrasev Nadja, 2017)

Pont úgy babonázott meg minket ez a bizarr, mégis finoman érzéki kisfilm, mint az ablakban leselkedő macskát a vetkőző szomszédasszony látványa. A lakótelepi lakásban játszódó, kezdetben egészen hétköznapinak tűnő történet egyre álomszerűbbé válik, amikor kiderül, hogy a nő mennyire intim kapcsolatot ápol szobanövényeivel, majd a kukkoló cica (vagy emberi megfelelője) is felugrik hozzá egy kicsit nyalakodni. Igézően furcsa, sejtelmes látványvilágú animáció, amiben minden újranézéskor találhatunk egy eddig fel nem fedezett réteget. (HB)


38. Susotázs (r.: Tóth Barnabás, 2018)



A szakmabelieket leszámítva valószínűleg keveseknek csenghetett ismerősen a susotázs szó, de ezen egész biztosan változtatott ez a kisfilm. Két unatkozó tolmács egy agyzsibbasztó konferencia egyetlen magyar résztvevőjének fülébe suttog meglepő dolgokat. Göttinger Pál és Takács Géza kedvelhető párost alkotnak, akiket remekül kiegészít a rejtélyes harmadik felet játszó Osvárt Andrea. Az Oscar-jelölésről épp csak lemaradt, mi viszont így is az utóbbi idők legszórakoztatóbb hazai alkotásai között tartjuk számon, amit univerzális témája és befogadhatósága miatt bátran megmutathatunk hazai és külföldi barátainknak is. A kisfilm jelenleg az HBO GO-n tekinthető meg. (HB)  


37. Entrópia (r.: Buda Flóra Anna, 2018)

Az animációs női filmek sorát gazdagítja Buda Flóra Anna kisfilmje is, ami a létező legszínesebb módon, egy disztópikus álomvilágban gondolja tovább a női szerepek kérdését. Három különböző ösztön szerint élő nő fellázad és újra egymásra talál egy futurisztikus világban, ahol a modern rendszert légylárvák sokasága tartja életben. Vajon ők egy nő három felé szakadt személyisége? A vásárlásba beleőrülő, a természetbe visszatérő és a futurisztikus rendszer rabszolgája három olyan szerep, aminek a nőknek nap mint nap meg kell felelniük? Ahány néző, annyi értelmezés, többek közt ezért is izgalmas az Entrópia, amit idén Berlinben egy LMBTQ-díjjal is elismertek. (PJ)


36. Láthatatlanul (r.: Szentpéteri Áron, 2017)



Egy vak fiú és egy látó lány megismerkednek egy kiállításon. A találkozást mindketten másképp élik meg, de érezhetően hatással vannak egymásra. Ebből akár még egy kedves romantikus komédia is kikerekedhetne, de Szentpéteri Áron filmje sokkal bátrabb utat választ, és a látássérült főszereplőjét nemcsak pozitív tulajdonságokkal meri felruházni. Barkó Tamás és Józsa Bettina karakterei élő, hús-vér személyek, kapcsolatuk alakulását figyelni pedig legalább annyira szokatlan, néhol kényelmetlen, mégis érdekes érzés, mint részt venni a teljes sötétségben zajló interaktív kiállításon. (HB)


35. Tabula rasa (r.: Csoma Sándor, 2016)

Egy valószerűtlenül kék szemű lány megment a biztos verésről egy fiút, és hamarosan már együtt sétálgatnak a falu poros utcáján, szotyit rágnak, és még egy bátor puszi is elcsattan. Már az első szerelem erőteljes ábrázolása is figyelemre méltóvá teszi, de ez csak egy rétege az ambiciózusságával, feszültségteremtő erejével kitűnő Tabula Rasa-nak. Időtlen történet szerelemről, árulásról és bosszúról, amely viszont nagyon is pontosan el van helyezve időben és térben: Erdélyben, 1990-ben járunk, és a két kiskamasz kapcsolatára rávetül a nemrég megdöntött diktatúra árnyéka. A rendező ügyesen házasította össze a coming-of-age történetek a politikai thrillerek műfaji jegyeit, a hatást pedig látványos helyszínek beemelésével növelte tovább. (VD)


34. Ischler (r.: Hartung Attila, 2014)

Az Ischler ide kattintva nézhető meg

A Szálasi-kormány végnapjaiban egy özvegy orvos három zsidó lánytestvért rejteget a lakásában, kultúrával szórakoztatja őket, és közben egyre határozottabban udvarol az egyikőjüknek. Hartung Attila kisfilmje nem csak azért kiemelkedő, mert néhány képből, névből és gesztusból felismerjük a történelmi kort és viszonyokat, hanem mert az elejétől a végéig pattanásig feszíti a húrt, egy pillanatra sem hagy megnyugodni, még a látszólag békés percekben sem. A kamaradráma minden szereplője csodálatos, de közülük is kiemelkedik Szervét Tibor, aki mesteri módon palástolla el nyájas viselkedéssel az orvos kegyetlenségét - egészen a megrendítő fináléig. Kijárna neki már egy hasonlóan aljas nagyjátékfilmes főszerep is. (PJ)


33. Előbb adtam (r.: Brauner Máté, 2014)

Még sosem volt ennyire élvezetes valakinek a kínos vergődését nézni, mint az otthoniakat állandó terrorban tartó, fölényeskedő családapa vasárnapi ebédjét. Rába Rolandot egyszerűen imádtuk utálni a kőbunkó családfőként, minden rezzenésével és mondatával uralja ezt a rendkívüli, sötét humorú alkotást. Pompás döntés volt, hogy a kisfilm második felében a kamera vágás végig Rábát mutatja, így minden pillanatát láthatjuk a megsemmisülésének.  (HB)


32. Apám szíve (r.: Fazekas Máté, 2018)

A legtöbb fiatal életében eljön az a pont, amikor ráébred, hogy mostantól neki kell megsegítenie a szüleit, akik nem hogy nem mindenttudóak, de még nehezebben is boldogulnak az életben, mint bárki más. Tomi apja, a kivénhedt rocker azzal a - szerinte legalábbis - zseniális tervvel áll elő, hogy kivárva a megfelelő alkalmat szívrohamot fog tettetni, hogy a volt felesége visszafogadja. Az orvosnak készülő fiú szkeptikus, de belemegy a játékba, és a következő pillanatban már egy sokkolót ragaszt fel az apja mellkasára. Szerelmi küszködés és problémás szülő-gyerek viszony hétköznapi groteszkbe csomagolva, amit Dragomán György A seprű című novellája ihletett. (PJ)


31. Minimál (r.: Szirmai Márton, 2013)

 

Vajon a nyugdíjas műfordító, az egyetemi tanár, a friss diplomás álláskereső vagy az egyszeri kisvállalkozó nyeri a középosztály egyéni döntőjét azzal, hogy a legkevesebb pénzből gazdálkodja ki a mindennapokat? Egyszerre vicces, ugyanakkor rendkívül szomorú ötlet sportközvetítésként bemutatni, mennyire szűkös keretek között kénytelen élni az ország lakosságának az a jelentős hányada, amit itthon középosztálynak nevezünk. Ennél frappánsabb választ nem is tudunk elképzelni arra, akárhányszor egy méregdrága öltönyben feszítő okostojás kikászálódik a hivatali luxuskocsijából, hogy a pódium mögül kioktassa a köznépet, hogyan kellene otthon spórolni a minimálbérrel meg a kisnyugdíjjal. (HB)

 

30. Ahogy eddig (r.: Moldovai Katalin, 2018)

 

Az időskorú anya és lánya kórházba készülődik, a szoba levegője megtelik feszültséggel. Az ingerült gesztusok mellett azonban a másik iránti törődés, a nehezen kimutatható szeretet is ott lappang a kapcsolatukban. Az Ahogy eddig két csodálatos színész, Tóth Ildikó és Venczel Vera filmje, de ugyanúgy lehet dicsérni a rendezőt is, aki a román újhullámra jellemző szikársággal és természetességgel mesél szörnyen komplex témákról: az anya-lány viszonyról és az elmúlásról. Az amúgy törékeny alkatú Venczel Vera bámulatos erővel és mélyről jövő méltósággal ruházta fel a kilátástalan helyzetbe került nőt. Megrázó erejű alkotás, ami után számot vethetünk azzal, hogy ott vagyunk-e, amikor a családtagjainknak szükségük van ránk, illetve azon is eltanakodhatunk, mi hogyan viselnénk a halál közelségét. (VD)

 

29. Játszótársak (r.: Visky Ábel, 2014)

 

Mit tehet az elnyomott, féltékenységben élő fél egy kapcsolatban, hogy helyre állítsa az önbecsülését? A nőcsábász fényképész félénk asszisztense azt a megoldást választja, hogy belemegy a férfi által elkezdett szerepjátékba, sőt, aztán át is veszi a kezdeményezést. A Játszótársak szereplői egyre durvább határokat lépnek át, és egyre kevésbé van remény arra, hogy ezt lelki sérülés nélkül megússza a barátját megleckéztetni akaró lány. Húsbavágóan kegyetlen párkapcsolati dráma, amelyben a két nagyvad, Nagy Zsolt és Nagy Ervin mellett Zsigmond Emőke nem csupán felnő a feladathoz, de övé a leginkább kitárulkozó, a szívet és a lelket leginkább meggyötrő alakítás. (VD)

 

28. Záridő (r.: Reich Dániel, 2016)

Nyolcvanas évek, balatoni nyár, egy sci-fi rajongó tinédzser és egy rejtélyes, megmagyarázhatatlan eltűnés – így lehetne szűkszavúan összefoglalni a Zárídő-t, és valahogy így képzeljük el a Stranger Things magyar megfelelőjét is. A középpontban egy fényképezőgép és az eltűnt nővérét kereső kamaszfiú áll, akit egy nyomozó segít a kutatásban. A kisfilm a misztikus hangulatra retro stílusú képi világgal erősít rá, de a 80-as éveket kizsákmányoló divathullám sok külföldi képviselőjével szemben egyáltalán nem válik erőltetetté. A korabeli ifjúsági filmek és a modern sci-fik izgalmas ötvözetét nyújtja egy olyan rejtéllyel, ami a jobban sikerült X-akták-epizódokhoz hasonlóan mélyen befészkelte magát a képzeletünkbe (HB)

 

27. Vulkánsziget (r.: Lovrity Anna Katalin, 2017)

Élénk színekkel, bájosan gyermeki stílusban megfestett szigeten járunk. Az ártatlan és egzotikus fantáziavilág azonban fokozatosan szertefoszlik, és az állatmese átvált pszichothrillerbe. A Vulkánsziget egy nagyon egyedi és hatásos módját találta meg annak, hogy érzékeltesse a zaklatás, a nemi erőszak által okozott traumát. A főhős egy lány tigris, aki a vulkán füstjét beszippantva nővé érik, és felkelti a fehér hím tigris érdeklődését. Az egyre jobban elvaduló hajsza – hiába tűnnek cukinak és elvontnak ezek az állatok – fájdalmasan valószerűen visszaadja a testi erejével visszaélő zaklató könyörtelenségét és az áldozat védtelenségét. (VD)

 

26. Lidérc úr (r.: Tóth Luca, 2018)

Apró alak bújik ki egy férfi testéből – a kis figura észrevétlen marad a lakásban, amelynek minden szegletét alaposan feltérképezi, majd figyelme az egykori gazdatestére irányul, és egyre jobban vonzódni kezd iránta. Tóth Luca animációja szimbolikus módon vezet végig az egyoldalú kapcsolat érzelmi fázisain. Bármennyire is különös lény, Lidérc úrral bárki könnyen együtt érezhet, aki valaha volt már viszonzatlanul szerelmes. (HB)

A toplista összeállításában Horváth Bálint, Pozsonyi Janka és Varga Dénes vett részt. A második rész hamarosan érkezik.

címlapkép: Tabula rasa, Záridő, Entrópia, Ahogy eddig