filmhu: Az eddig látott filmek alapján mi a véleményed a szemléről?

Durst György: Összességében nem láttam sok filmet. Azok közt pedig volt egy-két érdekes, de igazán kiemelkedő nem. Tetszett például a Boldog születésnapot!, Jancsó Miklós filmjének örültem, Gothár filmjét fontosnak tartom.

filmhu: Egyetértesz Jancsó Miklóssal, aki azt mondta egy beszélgetés alkalmával, hogy elég sok a híg alkotás?

D.Gy.: Igaza van.

filmhu: Mi lehet az oka, hogy hiányoznak a nagy volumenű alkotások?

D.Gy.: Ez a jelenlegi egy akkumulációs, egy feltöltődési időszak. Az utóbbi tíz év politikai, társadalmi változásai után kicsit magukhoz kell térniük az alkotóknak. Egyfelől. Másrészt én azt gondolom, talán beindulnak folyamatok. Sok olyan trend létezik ma is, ami az elmúlt rendszerben kezdődött, s erre épülnek a mai művek. Ezt először meg kell tagadni. Új nyelvet kell kialakítani. A mai filmnyelvet a klasszikus vonalat követők és a nyersebb, durvább, újítóbb keresők artikulálják. Illetve vannak a főiskolán kívüliek. Ők szabadabbak. A ’80-as évek filmesei (BBS, Tímár, Szirtes) elfáradtak. Utánuk aránylag könnyen következtek Buharovék, Csáki László. De itt vannak a  legújabbak: Dyga Zsombor, Cs. Nagy Sándor és a többiek.

filmhu: Sokan arra hivatkoznak, hogy régen volt egy központi akarat, ami ellen lehetett tiltakozni, volt egy nagy ellenség, ma viszont mindent lehet. S a nagy szabadságban elsúlytalanodnak a rendezők.

D.Gy.: Egy nem idevágónak tetsző példát hoznék erre: Romániában a Ceaucescu-rendszer idején mindenki egy emberként állt szemben a hatalommal. Aztán a diktátor bukása után lekerült a lábasról a fedő. Mindenki mindenki ellensége lett. Hasonló ez a művészet mai helyzetéhez.

filmhu:A miniszter úr 10 milliárd forintos ígéretéhez mit szólsz?

D.Gy.: Sok ilyen ígéret hangzott el az utóbbi években. Hallottam én már, hogy „Fontos a film elvtársak, majd mi segítünk!” Majd ha megkaptam a pénzt és továbbadtam, akkor elhiszem. A különbség, hogy talán fejlődtünk annyit, hogy rá merünk majd kérdezni két év múlva, hogy hol a pénz?

filmhu:Tegyük fel, hogy teljesül az ígéret. Akkor mi lesz?

D.Gy.: A több pénzzel nem biztos, hogy egyenes arányban a filmek színvonala is emelkedni fog. Mindenképp nagyobb szabadságot fog jelenteni a filmeseknek, ha nem napi pénzhajszára pazarolják az energiáikat; ellenben azt gondolom, a művészeket nem kell burokba csomagolni. Fontos a küzdelem, csak nem olyan mértékben, mint az elmúlt tíz évben, ami hasonlított ahhoz a kísérlethez, mikor patkányokat tettek egy ketrecbe, amiből nem tudván menekülni, egymást ették meg. Ebben egyaránt benne volt a szakma, a kultúrpolitika és a korszak. Az a kor, amikor az összeomlóban lévő szocializmusból kapitalizmusba váltunk. Amikor az ideológiák helyett a pénz vezet. A pénz a cenzor. Egyébként nem kell hasra esni attól, hogy tíz milliárd. Mikor az Opera éves költségvetése 5 milliárd. Ez egy jól kommunikálható összeg. Az elosztásra leszek kíváncsi.

filmhu: Te mi alapján döntöd el, hogy kivel dolgozol producerként?

D.Gy.: Aki tetszik, azzal dolgozom. Meg aki kitartó, akin látom, nagyon akar. És aki hajlamos a kompromisszumra. Persze az sem mindegy, mennyire. Mert ha mindent elfogad, az megint nem nyerő.

filmhu: Hogy lesz valaki producer?

D.Gy.: Nincs olyan, hogy producer.

filmhu:Akkor te mi vagy?

D.Gy.: Valahogy neveznem kell magam. De ebben az országban nincs pénz. Itt egy producert nem úgy képzelj el, mint az Andrew Vajna, aki szivarral a szájában rohangál. Nézz rám. Alig vagyok ötven: ősz a hajam, árkok a szemem alatt. Az élet nem egy sikersztori. A végén mindenki meghal. És nyomot akarunk hagyni. Ezért csinálunk gyereket, filmet; én ezért vagyok producer. Mint a csepeli vasgyárban, mikor jönnek ki a gépből a lemezek, ott áll egy pasi, és minden lemezre ráüt egyet kalapáccsal. Tudod miért? Hogy ott legyen egy nyom azon a fémlapon, amiből aztán autót, tudom én mit csinálnak.

filmhu: Most is több filmmel vagytok jelen a szemlén.

D.Gy.: Igen. Mindjárt, megyek Dyga Zsombor Tesójára. Nagyon izgulok érte. Szerintem ez lett a legjobb filmje.

fotó - Gőzsy Kati