2001. 10. 04. Lovas Balázs
A téma húz - Beszélgetés Mathieu Kassovitz-cel
Beszélgetés Mathieu Kassovitz-cal
Míg a Titanic fesztivál nyitóvetítésén a Kassovitz játszotta Nino kereste Jeunet elvarázsolt Párizsában a félénk Amélie-t, addig mi odakinn a szavakat keresgéltük Kassóval, hogyan lehet filmes diploma nélkül bejutni az élmezőnybe, aktuális-e A gyűlölet, hogy keletkeznek a képi ötletek?
- Számos filmed képi világában érezhető az amerikai film hatása. Különösen erős a párhuzam Scorsesével, de más rendezőket is említhetünk az új-hollywoodi iskolából, szociális elkötelezettségükben pedig Spike Lee-hez hasonlíthatók filmjeid. Kedveled ezeket a rendezőket?
- Szeretem őket, illetve szakmai életem különböző szakaszaiban szerettem őket, és természetesen a filmjeimnél ezek bizonyos értelemben referenciák, előképek számomra.
- Ifjúkorodban imádtad az amerikai B-szériás mozikat. Ki tudnál emelni példákat?
- Nem szeretek példákat említeni, mert ez az egész túl személyes dolog. Nem tudom igazán megmagyarázni, miért ezt vagy azt szerettem. Egyszerűen olyan zsánerfilmek voltak, amiket kedveltem.
- Ha jól tudom, te nem végeztél filmfőiskolát...
- Nem.
- Tudnál esetleg egy mai fiatalnak tanácsot adni abban, hogyan lehet autodidakta módon belevágni a filmezésbe? Létezik olyasfajta Kassovitz-féle módszer, mint Robert Rodriguez gerillafilmes harcmodora?
- Először is kell egy jó történet, és ha az embernek nincs sok pénze, akkor meg kell találni a módját annak, hogy ne akarjon túl sokat, csak amennyit meg tud valósítani. Ne legyenek túl nagy elképzelések, a lényeg: a jó történet.
- A gyűlölettel 1995-ben egy világméretű problémát vetettél föl, az etnikai konfliktusokra hívtad föl a figyelmet, melyek nyilvánvalóságuk ellenére sincsenek kellőképp kezelve. Az ebből eredő elfojtások bármikor erőszakban törhetnek ki, ennek most egy világrengető példáját láthattuk a szeptember 11-ei amerikai események kapcsán. Aktuálissá vált az általad márt hat éve fölvetett téma?
- Nem, úgy érzem, hogy nem lenne szabad összefüggésbe hozni a két dolgot. A filmet és a politikát nem szabad összekapcsolni. A mozi szórakozás. A Függetlenség napja egyébként valószínűleg sokkal nagyobb hatást gyakorolt a szeptemberi eseményekre, mint bármely más film.
- Nem is úgy gondolom, hogy A gyűlölet hatással volt a terrorcselekményre, éppenhogy jóelőre felhívta a figyelmet egy problémára.
- A gyűlöletben a fiatalok és a rendőrök közti gyűlöletről és ellentétről van tulajdonképpen szó, tehát sokkal kevésbé van köze az eseményekhez, mint például a most kijött Travolta-filmnek, a Swordfishnek. Igaz, a filmet mindig a valóság inspirálja, ugyanakkor a filmek hathatnak is a valóságra. Ez azonban egy ördögi kör, a dolog ennél sokkal összetettebb. Létrejönnek filmek, s beívódnak az emberek agyába. Valószínűleg a terroristák is látták A Függetlenség Napja képeit, amint összeomlik Washington és New York, és azt gondolhatták: ez az. De azt mégse mondhatjuk, hogy ezért történtek az események.
- Az Assasin(s) című filmed után számos támadás ért annak brutalitása miatt. A kritika hiányolta A gyűlölet rendezőjének kiegyensúlyozottságát, visszafogottságát...
- Én szarok az ilyen összehasonlítgatásokra. Mindig különböző filmeket csináltam, bár a személyem hasonlóvá teszi őket. Sosem azoknak csinálok filmet, akiknek az előző filmem tetszett. Az ember vakon vág bele egy film elkészítésébe, nem számítgat előre, azért csinálja, mert kedve van hozzá, s amíg el nem készült, addig nem is tudja, hogy mi lesz belőle.
- A filmjeidre nagyon erős vizuális stílus, gondosan kimunkált kameramozgások jellemzőek. Olybá tűnik, mintha a forgatandó film már előre meglenne a fejedben snittről snittre, mozgásról mozgásra. A képi világot az operatőröddel közösen találjátok ki?
- A módszer a következő: én magam gondolom ki fejben a filmjeim képvilágát, s csak utána beszélem meg ezt az operatőrrel. Egyébként megpróbálok nagyon sok mindent előre elképzelni, amikor azonban ott vagy a gyakorlatban egy forgatáson, akkor rengeteg elgondolt dologról kiderül, hogy az a valóságban nem úgy működik, ekkor improvizálni kell, s nyitottnak kell maradni arra, hogy újabb és újabb ötleteket tudjál kitalálni.
- Hová tűnt Pierre Aim, első három filmednek az operatőre, hisz a Bíbor folyókat már Thierry Arbogast fényképezte?
- Nagyon sok filmen dolgozik ő is, én is. Nem vagyunk összekötve.
- Ugyanakkor a Bíbor folyók vizuálisan sokkal kevésbé bátor, mint a korábbi filmjeid...
- Ez mit jelent?
- Csak kibújt belőlem a rajongó, s kíváncsi arra, várhatunk-e A gyűlölet képi világához hasonló vizuális újításokat még tőled?
- Mindig a témához kell adaptálódni, nem kell extra dolgokat csinálni, hogyha maga a téma nem követeli azt meg. Ezért más képileg a Bíbor folyók, ugyanakkor a rendezés szempontjából egy sokkal összetettebb film, mint a korábbiak.
- Színészként az Amélie...-vel legalább akkora hírnévre tettél szert, mint rendezőként. Hogyan segít színészi gyakorlatod a saját filmjeid forgatásán a színészek vezetésekor?
- Azért dolgozom színészként olyan rendezőkkel, akiket szeretek, mert látni akarom, ők hogyan rendeznek. Ezért dolgoztam Jeunet-vel, Costa-Gavras-szal, tőlük sokat tanultam, és ez jobb rendezővé tesz engem.
- Vincent Casselt a te filmjeid tették világszerte ismertté. Mondhatjuk azt, hogy ő az állandó főhősöd, netalán alteregód?
- Mi nagyon különbözőek vagyunk, ő egyáltalán nem az alteregóm, egyszerűen csak egy barát, akivel még a filmezés előtt ismertük egymást, és akivel szeretek együtt dolgozni, és együtt lenni.
- Korábban te magad vágtad a filmjeidet. Az egyre növekvő profizmussal együtt került le a stáblistáról a neved, mint vágó?
- Nincsenek ilyen szabályok meg törvények. Egyszer az embernek kedve támad csinálni valamit, másszor meg nem, ez teljesen a filmtől függ. Amit egyszer csináltam, nem feltétlen csinálom meg legközelebb. És fordítva.
- A francia film mára kétségtelenül Európa vezető filmiparává vált a brit mellett. Mi lehet ennek ez oka? Te elégedett vagy a jelenlegi francia mozival?
- Hosszú ideig nem szerettem a francia filmet, de tény, hogy egy fontos és erős változás történt, és egyre több jó film és jó filmrendező van Franciaországban.
- Luc Bessonnal és Jan Kounennel megalapítottátok a 1B2K nevű gyártóstúdiót, ami azonban végül nem tudott működni…
- Megpróbáltuk hármunk kreativitását és energiáját összehozni, bár igazán magunk se tudtuk, milyen céllal. Közösen akartunk csinálni valamit, de mindegyikünknek annyi saját terve és saját elképzelése van, hogy először ezeket kell megvalósítani, ezért váltunk külön. Össze nem vesztünk, azóta is nagyon jóban vagyunk, együtt járunk nyaralni, és jól érezzük magunkat együtt, de én például létrehoztam egy céget, mert úgy vélem, sokkal izgalmasabb egy producerrel filmeket gyártani, mint három rendezőnek együtt.
- Mik azok a témák, amik e pillanatban foglalkoztatnak?
- Nagyon sok tervem van, nagyon sok dolog foglalkoztat, de nem tudom, mi lesz a következő filmem. Az akciófilmtől a kamaradarabig mindenféle ötletem van.
- Ha minden lehetőség adott volna - pénz, alkotói szabadság -, van egy kifejezett álmod, amit nagyon meg szeretnél csinálni?
- Nem szeretném azt, hogy minden lehetőség adva legyen. A cél éppenhogy az, hogy ne legyen meg minden, és legyenek olyan korlátok, amik kényszerítenek arra, hogy másképp és tovább gondolkozzak.