Pedig volt ám szájaknak húzása, mikor közhírré lett, hogy a Kisverebes százmilkából filmet csinál a teljes magyar amatőr- és félamatőr-filmes társadalom, gondolom, csókoltatja. Aztán megjött a filmje előzetese, felkerült a netre, és láss csodát, a cucc egyáltalán nem festett rosszul. („Kilencvenpluszmillióból persze hogy kinéz valahogy!” Most kussolj.)
Mint Lem-adaptáció, abszolút megállja a helyét, és azok a személyes betoldások, amiket Szperó hozzátesz, ha ki nem is teljesítik az alapvetést, de érdekes perszonális lábjegyzetként hatnak. Csakhogy a végére maga az alkotó is belezavarodik az antiutopisztikus (már megint egy ántiutópia!) kavarásba, a film intellektuális érvrendszerei egymásra dőlnek. Nem csodálom hogy a fotósunk (pedig okos srác, egyszer még egy könyv is volt nála) zavarba jött.
