A zsűri "kiugróan jó filmet" nem látott a Szemlén, de mind a harmincöt filmben talált pozitív értékeket. Dettre kifejezte abbéli sajnálatát, hogy kevés olyan rendező nevezett a szemlére kisjátékfilmmel, akik a nagyjátékfilmes műfajban már sikereket értek el. Szerinte ezzel a műfajjal szinte csak az elsőfilmesek és a nagyjátékfilmes munkához nem jutó alkotók foglalkoznak.

Varga Balázs azt emelte ki, hogy filmesek azt a széles mozgásteret, melyet a kísérleti és kisjátékfilmes kategória biztosított számukra, stílus, műfaj és terjedelem tekintetében egyaránt kihasználták. Varga szerint a műfaj, amellett, hogy megfelelő kifutópályát jelent a nagyjátékfilmes jövőt megcélzó alkotóknak, kezdi visszanyerni szuverenitását, és - azáltal, hogy gyakran a filmkészítés módjára reflektál - új csapásirányokat is kijelöl a filmművészetben.  

Jankura Péter arról a "szakmai indulatról" beszélt, melyet az váltott ki belőle, hogy a stabil anyagi háttérrel rendelkező filmekben kevés gondolatiságot vélt felfedezni, azok a filmek pedig, melyek kellő tartalmi mélységgel bírnak, azt nem tudták megfelelő vizuális színvonalon kivitelezni. Dettre Gábor hangsúlyozta, hogy a zsűri a filmek értékelése során a gondolatiságot fontosabb értékként kezelte a professzionális kivitelezésnél. A zsűri azt is előrebocsátotta, hogy részletes értékelésében elsősorban a kritikai észrevételek fognak nagyobb teret kapni. Ezzel a zsűri a jelenlévő alkotókkal való párbeszédet próbálta előremozdítani - kevés sikerrel.   

A harmincöt film egyenkénti véleményezéséből valóban az derült ki, hogy a zsűri nagyon kevés filmben tudott vizuális és dramaturgiai koherenciát felfedezni, valamint, hogy valóban azokat a filmeket tartotta igazán értékesnek, melyekben mélyebb gondolatiságot talált. Az egy szellemes ötletre (Mindjárt meghalok) vagy jó forgatókönyvre (1 és a Semmi, Páternoszter, Gen(i)us Diabolis) épülő filmekből általában a megfelelő képi kidolgozottságot, a jó színészvezetést vagy a történet következetes végigvitelét hiányolta a zsűri. Az olyan filmek esetében pedig, ahol az operatőri munkát (Titkos hely, Játszó gyerekek, A sor, Édes kettes, Fiúk a házból), a vágást (S/he, Trick), vagy a vizuális atmoszférát dícsérte (Lag, Tarka képzelet, Ki a macska?, A ház, Hotel Tubu, Exit), általában közhelyesnek, didaktikusnak vagy dramaturgiailag hiányosnak nevezte a történetet. A legtöbb méltatást a rec lamp, a Határontúl és a Kis apokrif No.1 című filmek kapták.  
              
Az értékelés végén Dettre Gábor - visszautalva bevezetőjére - azt emelte ki, hogy szerinte a nagyjátékfilmes rendezők munkáinak színvonalán sokat javítana, ha rendeznének kisjátékfilmeket is. Dettre - Pasolinit idézve - azt mondta, hogy ez a műfaj szonetthez hasonlítható: tömör formában fejezhetők ki benne nagy gondolatok. Dettre ezzel magyarázza, hogy ezeknek a filmeknek a többsége magasabbb színvonalat képvisel a játékfilmek átlag nívójánál. A kísérleti és kisjátékfilmes mezőnyt Jankura is magas színvonalúnak nevezte. Ezért tartja problematikusnak, hogy ezek filmek leginkább csak filmszemlékre készülnek, holott jó lenne, ha nagyobb nyilvánosságot kapnának mind a mozikban, mind a televízióban.