A történet innentől lényegében elveszíti a tétjét – hogy az utolsó félórában miért kell végignéznünk ugyanazokat a jeleneteket különféle nézőpontokból, hol a mostohaanya, hol pedig a nővérek szemszögéből rejtély: a dilemma eldőlt, így a néző nem érzi szükségét annak, hogy az összes lehetséges variációt lássa az ügyben, hogy ki a leginkább abnormális a családban. Különös tekintettel arra, hogy már tudja: a szépség.