Innentől lényegében nincs megállás a lány számára: a halál bűvkörébe kerül, halott állatok fényképezésével kezdi, majd emberekkel folytatja, és egyre inkább érzi, hogy kontrollt vesztett, közel került ahhoz, hogy embert öljön azért, hogy modellt találjon.
 |
| A látvány lenyűgözi, és fogva tartja a közönséget Abnormális szépség |
Míg Arisztotelész Poeticája tiltotta és elítélte a borzalmak ábrázolását, a modernség egyenesen Charles Baudelaire Egy dög című versétől számítja önmagát: a halál ilyetén leplezetlen, részletekbe menő ábrázolása nem csupán részét képezheti a művészetnek, de az sem elítélendő, hogy a látvány lenyűgözi, és fogva tartja a közönséget.
A látomásokkal, izgalmas kameraállásokkal, kimerevített képekkel bemutatott út, amit Jiney bejár leköti a nézőt, ám mielőtt túlzottan elméláznánk mindenféle elméleti és erkölcsi kérdéseken, a rendező észbe kap, és hirtelen zsánerfilmre vált: a lány leszbikus barátnője, Jas (Rosanne Wong) segítségével megküzd a démonjaival, és vadászból vaddá válik, amikor egy örülttől videókazettát kap, melyen bestiálisan megkínoznak és megölnek egy nőt.
Bár a film felvezetése valami nagyon cseles csattanót sejtetne (mind a segítőkész és szerelmes Jas, mind pedig a főszereplő felmerül, mint lehetséges zaklató), a megoldás a lehető legbanálisabbra sikeredik, ráadásul egy hosszas szado-mazo jelenet végignézésére kárhoztatja a nézőt, aki egyre csalódottabban konstatálja, hogy az utolsó harmadban már egy tucat-horrort néz, ami ráadásul felvonultatja a slasher összes paneljét is.
Oxi-Pang Chun úgy érzi, illő hősnője elmeállapotára is némi magyarázatot adnia – az autokrata mama, aki csak pénzeli a lányát, de nem szereti, semmi ahhoz képest, hogy a múltban, mint azt a bevillanó flashbackekből megtudjuk, a kis Jineyt szexuális zaklatás érte: csoda, hogy hullák fotózására adta a fejét?
Két nővér
Láthatóan valami nem stimmel ezekkel az ázsiai családokkal – a dél-koreai Két nővér problematikája is egészen a felmenőkig vezethető vissza; a hongkongi filmhez hasonlóan, a borzalmak itt is a múltban gyökereznek.
A történet szerint a két nővér anyjuk halála után érkezik meg a családi házba, ahol a gonosz mostoha és a papa fogadja őket. Hamarosan kísérteties jelenségek veszik kezdetüket: rémálmok, fura hangok, azonosíthatatlan lények, megmagyarázhatatlan események.
 |
| A lassúság azonban nem válik kárára Két nővér |
A rendező, Kim Ji-woon a klasszikus kísértetház motívumot állítja a film középpontjába; a család mellett a zegzugos ház egyenrangú főszereplője a mozinak, mely, az egyik leglassúbb horrorfilm, amit volt szerencsém látni.
Ez a lassúság azonban nem válik kárára a Két nővérnek – az események fokozatosan értelmet nyernek, ráadásul a csattanó is nagyot szól. Sajnos azonban a direktor nem elégszik meg ennyivel, tovább ragozza a filmjét, és még bő fél óráig folytatja azt követően, hogy a két nővérről kiderül, hogy (vigyázat spoiler!) valójában egyen vannak.
A történet innentől lényegében elveszíti a tétjét – hogy az utolsó félórában miért kell végignéznünk ugyanazokat a jeleneteket különféle nézőpontokból, hol a mostohaanya, hol pedig a nővérek szemszögéből rejtély: a dilemma eldőlt, így a néző nem érzi szükségét annak, hogy az összes lehetséges variációt lássa az ügyben, hogy ki a leginkább abnormális a családban. Különös tekintettel arra, hogy már tudja: a szépség.
