A stylist és különböző művészeti képzéseket kínáló Werk Akadémia története 2007-ben vette kezdetét, de annak ellenére, hogy az ország legismertebb filmesztétája, Réz András is alapítói között volt, mégis csak egy évvel később került be a repertoárba a film. „Elkezdtek nyaggatni,
hogy te mégis filmekkel foglalkozol, azért illene ezt is belevennünk.” Réz ennek hatására felvázolta a filmes képzés alapkoncepcióját: „A cél az volt, hogy olyan kurzust hozzunk létre, aminek az elvégzésével a hallgatók beléphetnek a filmiparba. Az online térről akkoriban még nem gondolkodtunk, azt akartuk átadni, hogyan jut el egy ötlet a mozivászonig vagy a tévéképernyőig.”
Aki elvégzi a Werk filmes képzését, annak akár a saját ötletét valósítja meg, akár a társainak segítve, az év végére rövidfilmet kell készítenie. „Az egyik filmrendező barátunk, aki az SZFE-n tanított, azt mondta, ez lehetetlen, gondoljunk bele, náluk mennyi időbe telik, amíg a hallgatók egyáltalán eljutnak addig, hogy leforgassanak valamit.” Réz viszont ebből nem engedett. „Nem azért kell a filmeket elkészíteniük, hogy remekművek születhessenek, hanem mert így tapasztalják meg először, milyen egy stábbal együttműködni. Ők osztják fel a szerepeket, hogy ki-kivel akar együtt dolgozni. A félév végére nagyjából kiderül, hogy ki az, aki rendező alkat, kinek megy inkább a gyártásszervezés, vagy épp a scriptelésben erős.”
Réz András / Fotó: Fülöp Flóra
„Én mégiscsak egy megmondó ember vagyok, elméleti kérdések foglalkoztatnak, de ez nem biztos, hogy annyira fontos a jövőbeli filmkészítőknek. Szerencsére jött Erzsi, aki határozottan a filmkészítés gyakorlati oldala felé terelte az egészet, a hallgatókat elkezdte küldözgetni mindenféle produkcióba.” Réz András szerint Dubóczky Erzsébet rendezőasszisztens, produkciós vezető egy kemény gyakorlati menetet épített fel, miután kézbe vette a filmes kurzusokat.
A filmes képzés jelenleg két fő részre oszlik. Az egyéves alapképzés végén a résztvevők érdeklődésüknek megfelelően szakosodhatnak különböző irányokba (vágó, vágóasszisztens; gyártásszervező, produkciós munkatárs; script supervisor, rendezőasszisztens). Az alapozó (vagy más filmes előtanulmányok) teljesítése után mesterképzésre lehet jelentkezni, ami szigorúan a gyakorlatra fókuszál.
Mirrorball (r.: Hofmeister Anna)
A diszkót bezárták. A fények kihunytak. De mi lesz a diszkógömbbel? Néhány alapvető megfigyelés a tükörgömbök lelki életét illetően.
A filmes alap- és mesterképzés mellett 2016 óta évente átlagban 2-3 specializálódott kurzusra nyernek támogatást az NFI-től a hiányszakmai képzés keretében. Ezek széles spektrumon mozognak, indítottak már külön videóasszisztens, vágóasszisztens, rendezőasszisztens képzést. Erzsébet egyik kedvence az öltöztető képzés volt. „Ez pszichológia is, hiszen kulcskérdés, hogyan nyúl hozzá a színészhez az utolsó ember, akivel találkozik, mielőtt belép a setbe.”
A filmes képzésre jelentkezőknek felvételi vizsga helyett „minőségbiztosítási beszélgetésen” kell részt venniük. Ez a kezdeti időkből fakad, amikor az első stylist képzésükre hatalmas volt a túljelentkezés. „Ott ült a bizottság, kérdéseket tettünk fel és jegyzeteltünk. De egyszer csak
rájöttünk, hogy ez hülyeség, miért azt nézzük, hogy tudja-e már, amit meg akarunk neki tanítani? Miért jelentkezett volna, ha már tudja? Ezért váltottunk a beszélgetésre”.
Dubóczky Erzsébet / Fotó: Fülöp Flóra
Filmes szempontból azért tartja ezt működőképesnek, mert úgy véli, a filmesek egy év alatt rengeteget képesek tanulni és eljutni oda, hogy érdemi munkát végezzenek egy kisfilmben, „de tisztázni kell, hogy ő mit vár és mi mit tudunk nyújtani. Ne az történjen, mint amikor valaki beiratkozik az egyetemre, és egy hónap után rájön, nem neki való az adott szak.”
Réz úgy emlékszik, a kezdeti időkben a tanulók eléggé ódzkodtak attól, hogy iskolán kívüli embereket hívjanak segítségül a vizsgafilmekbe, inkább mindent maguk próbáltak megoldani a stábban. „Ezen hamar továbbléptünk, mert a filmcsinálás nem egyszemélyes játék. Nyilván szükség van egy stábra, ami már az előkészítéstől szorosan együtt dolgozik, de rengeteg olyan feladat is felmerülhet, amit nem lehet házon belül megoldani. Példának okáért, ha pirotechnikáról van szó, akkor jobb, ha nem ők gyújtogatnak.”
A végtelenben kettő (r.: Pinczés Dávid)
Két zsörtölődő öregember szokványos társalgása kifejezetten unalmas, ha már ismerik egymás minden gondolatát. Az életről, sakkról, emlékekről folyó beszélgetés azonban abszurddá válik, amint felmerül az egyetlen téma, amiről addig sohasem esett szó – és ez minden korábbi történést újraértelmez.
Mivel a stáb tagjai szívességből állnak össze, Dubóczky Erzsébet sokszor hangsúlyozza a hallgatóknak, hogy ezzel nem szabad visszaélni, de ezt annak sem szabad megengedni, aki belement a szívességbe. „Ha valaki elvállalta, hogy segít, akkor csinálja úgy, mintha sztárgázsiért dolgozna.”
A két féléves filmes képzés során nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy minden résztvevő tisztába jöjjön azzal, hogy a filmkészítés során a stábtagok egymás munkájától függenek. „Fontos, hogy megérezzék egymással a kohéziót és lássák, hogy épülnek egymásra a részlegek, amik elsőre függetlennek tűnnek egymástól, de a valóságban mit sem érnek a másik nélkül” – Dubóczky elmagyarázta, hogy a tanulók a saját vizsgafilmjükben rendezők, a másikban asszisztensek, míg mondjuk a harmadikban scripterként vagy felvételvezetőként működnek közre. „Mindegyik feladat más, más a felelősség és az elvárás, de közös bennük, hogy egyiket sem lehet vállrándítással elintézni, ebben a szakmában nem lehet úgy jól dolgozni.”
Arra bátorítják a tanulókat, hogy nyugodtan próbáljanak meg elhívni profi színészeket szerepelni és Réz szerint legtöbben szívesen jönnek is. „Persze ilyenkor felmerül a kérdés, hogyan kell bánni a profi színésszel, aki rááldoz egy vagy két napot a felvételre? Hiszen a rendezőnek ugyanúgy kell instruálnia őt, mint a mellette ülő amatőrt, és azt sem lehet csinálni, hogy nem készülnek el a felvétellel a megbeszélt idő alatt”.
A válasz Dubóczky Erzsébet szerint a felkészültség, ezt próbálja átadni a hallgatóknak is. „Aki asszisztens szeretne lenni, annak is azt szoktam mondani, a legfontosabb, hogy felkészült legyen, mert ettől lesz hiteles. Ekkor fognak megbízni benne a részlegek, segítséget kérni tőle, ha valami baj van és ő kezelni tudja majd a problémát. Fontos világosan kommunikálni és mindenkire figyelni. Nem mindegy mondjuk, hogy három percet várunk valakire, vagy tizenötöt.”
Revolver és Tyúkhúsleves (r.: Kocsis Gergely)
Szigfrid, az anyjával élő középkorú férfi hosszú éves csatározások és húsleves evészet után fontos elhatározásra jut: El kell költöznie. Azonnal. A bűnügyi komédia a Mamahotel lakójának kitörési kísérletét követi végig, de vajon sikerrel járhat-e főhősünk burleszki kalandjai során?
A siker zálogát emellett a munkatársakhoz való hozzáállásban látja. „A kérem és a köszönöm varázsszavak, ezekről nem szabad elfeledkezni a forgatáson, még akkor sem, ha feszült helyzet adódik.” Arra ösztönzik a hallgatókat, a filmkészítés során megosszák egymással az információkat. „Különben benne marad a filmben az összes hiba és zavar. Nem hiszünk abban, hogy bárkinek végtelen lenne a bölcsessége” – jegyzi meg Réz.
A jelenlegi félévben a forgatókönyvek fejlesztésénél tartanak, mivel áprilisban már kezdeniük kell a hallgatóknak a forgatást. „Nagyon tömörített formában szimuláljuk, amin a rendes filmfejlesztésben is végig kell menni” – jellemzi ezt a szakaszt. Elmondása szerint az év végi filmek előkészítési fázisában a kisebbnek tűnő kérdésekre is igyekeznek felhívni a hallgatók figyelmét, mivel akár ezeken is állhat vagy bukhat az egész projekt.
Erzsébet szerint fontos, hogy a forgatókönyv készítése során meglássák az összefüggéseket és megértsék a következményeket, hogy amit leírnak, az felvehető legyen – mindez nem pusztán forgatókönyvírói feladat. Szerinte sokszor a szakmában dolgozó forgatókönyvíróknak sem
ártana, ha kijönnének a helyszínekre vagy a díszletbe, és az alapján gondolnák újra a leadott jeleneteket.
Réz András szemlélete szerint nincs egyetlen működő szabályrendszer, ami alapján filmet lehet csinálni. „Amikor a forgatókönyvírásról dumálunk, mindig feljön, hogy van egy hatalmas irodalma, szabályrendszere. Én viszont állandóan azzal csesztetem őket, hogy nincs képlet, aki már egyetlen filmet csinált, hozzátett valami sajátot a filmnyelvhez. Amikor forgatnak, nem egy létező filmnyelvet használnak, hanem valami újat alkotnak, ami korábban sosem létezett.” A lehetséges nézőpontokról viszont sokat beszélgetnek. „Hányféle nézőpontból lehet megcsinálni egy filmet? Amikor megkonstruáljátok a jelenetet, látjátok magatok előtt, hogy a néző sírni vagy nevetni fog rajta? Megérti egyáltalán a jelenetet?”
Narancsfák (r.: Urbán Zsanett)
Egy nem mindennapi kihallgatáson veszünk részt, három férfi meggyilkolása kapcsán. Egy nyomozó azonosításra/szembesítésre viszi a Nőt egy boncterembe. Halványfekete történet arról, milyen is az, ha egy férfi egyetlen személybe szerelmes. Önmagába.
Dubóczky Erzsébet úgy tapasztalja, a jelentkezők gyakran megkérdezik, mire jogosítja fel őket, ha elvégzik a képzést. „A válaszom, hogy semmire az égvilágon. Itt nem egy automatikus belépőt vásárolsz a különböző film- vagy utómunka stúdiókba. A megszerzett tudást és tapasztalatot, viszont lehet hasznosítani, ki-ki tehetsége és ambíciója szerint megtalálhatja a helyét a magyar és nemzetközi filmgyártásban."
Réz elárulja, hogy már az első beszélgetésen világossá teszik a jelentkezőknek, a filmipar bármilyen fejlett technológiákat is alkalmaz, alapvetően még mindig analóg-módon, kapcsolatrendszerek alapján működik. „Ha elmegy a gyakorlatokra, megismerhet szakembereket, a tanáraink pedig viszik őket. Miért fontos ez? Mert ott látnak először. Lehet, hogy lóti-futi leszel, de el kell kezdeni valahol, a semmiből nem fognak felfedezni. Legyél ott, dolgozz, és ne az öndivatbemutatódon gondolkodj. Oké, hogy bejársz az órákra, de ennél fontosabb, ha kapsz egy lehetőséget, akkor élj vele. Ilyenkor igazoltan hiányozhatsz, mert olyasmivel találkozol, amit szavakkal nehéz elmondani.”
