Az egész ország területén feloldották a korlátozásokat. Ez mennyire változtatta meg a kialakult napi rutinodat?
Alig befolyásolja az életem, ugyanazt csinálom, mint eddig. Továbbra sincsen munkám és az iskola sem indul el újra. Augusztus végéig nem lesznek színházi előadások, forgatásra pedig nem érkezett felkérés. Ennek ellenére sűrűbb az életem, mintha dolgoznék: itthon vagyok a gyerekekkel, és tanítom őket. A boltba már egy kicsit bátrabban járunk el, ez heti egy alkalmat jelent. Az biztos, hogy egyelőre nem fogok teraszokon kávézni. Van két nagymama a családban, akik a járvány előtt aktívan részt vettek a család életében. Rájuk nagyon vigyázzunk, miattuk is óvatosan állunk a nyitáshoz.
Az Instagramra feltettél egy képet: egy szoba közepén ülsz a rumliban, és arról írsz, hogy de jó lenne lustulni. A karantén ezek szerint nem jelentett több lustulást számodra.
Anyák napjára készült az az írás. Amúgy pedig jellemző, hogy nincs időm lustulni. Eddig sem volt, most pedig még kevésbé. Takarítok, amit egyébként szeretek csinálni. A gyerekekkel foglalkozom, hetekig tartott, mire fel tudtam venni a fonalat a tanításban. A főzést részben átvállalta a férjem, a házimunka és a tanítás mellett azt már nem bírtam volna csinálni. Meg az is igaz, hogy ő jobban főz, mint én.
Kitaláltunk egy rendszert, gyakorlatilag ugyanazt az időrendet követjük, mintha lenne iskola. Nem akartunk szétfolyni. Felkelünk korán, nem hagyjuk magunkat addig aludni, ameddig akartunk. Reggel kimegyünk az utcára biciklizni a gyerekekkel, mielőtt még a többi ember kijönne futni, sétálni. Délelőtt tanítás, rendrakás, besegítés a főzésbe aztán ebéd. A nap végén, mikor túl vagyunk a napi háromszori étkezésen - ráadásul az étkezések között is mindig kérnek ezt meg azt -, gyakorlatilag hullaként fekszem. Énidőnek azt tudtam kitalálni, hogy elmegyek futni. De ezt is csak úgy tudtam megoldani, hogy fél hatkor kelek, és hatkor már kint vagyok az utcán.
Három gyereket neveltek a férjeddel, a legkisebb 5, a legnagyobb 11 éves. Mennyire világosítottátok fel őket a járványról?
Beavattuk őket, és fontosnak is tartom, hogy tudják, mi folyik körülöttük. Szuper óvodába és iskolába járnak, ahol sok segítséget, szövegeket és képeket kaptunk ahhoz, hogy az életkoruknak megfelelően magyarázhassuk el nekik, hogy mi ez az egész. De magunktól is nyíltan beszéltünk a járványról, nyilván nem a horrorisztikus részét kihangsúlyozva egy óvodás korú gyereknek.
Hamar megtanulták, mire kell odafigyelni járvány idején. Amikor az anyukám meglátogatott minket, óvatosságból nem jött be a házba, megállt a kertben és a gyerekek nem mentek közel hozzá. Pedig imádják, és szívesen odaszaladtak volna. Amikor reggelente biciklizünk, megesik, hogy előresietnek. Ha jön valaki szemben, szólnom sem kell, maguktól szépen félreállnak a túloldalon. Nem félnek, csak a barátaik hiányoznak nekik – ahogy nekem is. Most nem töltök egy hónapban 14-15 estét a színházban, többet vagyok velük, és nagyon jól éljük meg ezt az együtt töltött időt.
Egyik barátom, aki kétgyerekes családanya, példaképnek tart téged. Érzékeled magad körül ezt a fajta szeretetet?
Időnként érzékelem. Interjúk után szoktam több levelet kapni idegenektől, akár külföldön élő magyaroktól. Szépeket írnak, és ez nagyon jól esik. Nem egy tudatos döntés volt, hogy nyilvánosan beszéljek arról, hogyan nevelem a gyerekeimet, hogyan működök anyaként, csak így alakult. Örülök, ha tudok segíteni, ha megragad bennük egy általam mondott fél mondat, és azt tudják hasznosítani.
Ha lenne egy másik életed, akkor abban mit csinálnál?
Ugyanezt.
A férjed, Garas Dániel operatőrként dolgozik. A járvány megjelenésével a filmipar leállt. Mindketten egyik napról a másikra munka nélkül maradtatok?
Igen, hirtelen jött a munkanélküliség. De akinek van három gyereke – vagy akár csak egy –, az sokkal jobban megtervezi a jövőt, sokkal jobban felkészül extrém élethelyzetekre. A legelején azért volt olyan, hogy nagyon meg voltam ijedve. De mivel egy jól működő rendszerben élünk, nem uralkodott el rajtunk a pánik, és viszonylag gyorsan tudtunk reagálni a járványra. Már sok nehéz élethelyzetet megoldottunk, és úgy érzem, a mostanihoz is ügyesen viszonyultunk. Békében telt el az elmúlt időszak.
Április elején leadta az Apatigris című új magyar sorozat első részét az RTL Klub. Aztán a járványra hivatkozva eltolták a többi rész tévés sugárzását őszre. Dühös voltál emiatt?
Nagyon sajnáltam, hogy nem adta le a tévé. Én is csak az internetről, kommenteket olvasva tudtam meg, hogy eltolták. Ősszel mindenképpen levetíti a tévé, addig online lehet megnézni, én is ezt tettem. Egy nagyon helyes sorozat.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A helyes alatt mit értesz, a humora tetszik a sorozatnak?
Igen, és nagyon jól játszanak a színészek. Színházban és filmen is szeretem nézni a színészi játékot. Szakmabeliként sok mindent figyelek, ugyanakkor szeretek átmennini civil nézőbe, és csak élvezni a filmet vagy a sorozatot. Ehhez képest a korlátozások bevezetése óta nem tévéztem többet, mint előtte.
Csak az Apatigris hatodik részében tűnsz fel, de a sorozat nagyon szépen megágyaz neked: Haumann Péter gyakran beszél a filmbéli lányáról, és az úszómestert játszó Scherer Péter figyelmébe ajánlja.
Köbli Norbert írta, akit nagyon kedvelek. Jó ötletnek tartom, hogy egy középkorú apukáról és a három lányáról szól a sorozat, ebben nagyon sok lehetőség van konfliktusok kibontására, a történet bonyolítására.
Hosszú idő után a Kölcsönlakás volt az első mozifilmed, amivel aztán a kritika kegyetlenül elbánt. Ez téged hogy érintett?
Valóban, nagyon elbántak a filmmel, amit túlzásnak éreztem, de engem megkíméltek. Nagyon szerettem ezt a munkát, és nincs bennem sem keserűség, sem rossz érzés a filmmel kapcsolatban, hiába olvastam róla néhány rossz kritikát. A nézettség fontos nekem, és az elég jó volt.
Ezeket a kritikákat abból a szempontból károsnak tartom, hogy ellene mennek annak a törekvésnek, hogy a moziban nézzünk magyar filmeket. A kritikusoknak okosan kellene fogalmazniuk, hogy ne taszítsák el a nézőket a mozitól. Egy filmajánlóval egybekötött, normális kritikát nagyon szívesen elolvasok. A pocskondiázással viszont nem tudok mit kezdeni, így az nem is érint meg.
Dereng már a következő filmszerep a horizonton?
A forgatások lassan megint elindulnak, de jelenleg nincs filmes munkám.
Szabó Simon, Haumann Máté és Balla Eszter a Kölcsönlakás című filmben (fotó: InterCom)
Mennyire aggódsz a színészszakma jövője miatt? Az egy dolog, hogy újraindulnak a forgatások, de a biztonsági előírások megnehezítik egy tömeg- vagy egy csókjelenet felvételét. Ugyanez a színházban is problémát jelent.
A járvány legeleje óta foglakoztat ez a probléma, és még nem látom, mi lesz a megoldás. Jelenleg nem tudom elképzelni, hogy bemenjek egy sötét terembe, ahol szorosan ül egymás mellett 600 ember. Aztán ha egyszer köhint valaki, akkor mi lesz? Kimegyek a teremből? És mindig figyeljem a partnerem, hogy milyen állapotban van? Meg kérdezgessem, hogy merre járt korábban? Nehezen tudnám leküzdeni a nyugtalanságom, illetve azt, hogy bizalmatlanul viszonyulok a másikhoz, ezért nem bánom, hogy nincs még arról szó, hogy visszatérjek a színházba.
A Filmarchívum ismét kiadta dvd-n a Moszkva teret. Török Ferenc mondta az egyik extrában, hogy utólag már történelmi eseménynek tartjuk a rendszerváltást, de aki kamaszként benne élt, az abban a pillanatban nem tulajdonított neki különösebb jelentőséget. Ha ezt a filmre vetítjük, te már a forgatás közben érezted, hogy itt egy kivételes és nagyszerű dolog készül vagy csak később tisztult le a kép?
Nem éreztem ilyesmit, és szerinte senki más sem gondolta azt, hogy ebből majd kultfilm lesz. Szinte mindenki elsőfilmes vagy legalábbis kezdő volt, azzal voltak elfoglalva, hogy rájöjjenek, mi fán terem a filmezés. Török Ferit mindig is jellemezte a lazaság, de ez volt a első nagyjátékfilmje, próbált minél jobb dolgot kihozni belőle, és ahogy mindenki más, a munkára koncentrált.
Karalyos Gábornak és nekem is ez volt első főszerepünk, az operatőrnek, Garas Dánielnek, aki később a férjem lett, ez a második nagyjátékfilmje volt. Többen voltak olyanok, akik gimnazisták voltak a forgatás idején. Nem érződött az a fajta magabiztosság a forgatáson, hogy ebből tuti, hogy valami jó fog kisülni. Szerintem mindenkit meglepett a Moszkva tér nagy sikere.
Te megfejtetted magadban, mi a Moszkva tér titka?
A generációs élmény. Rengeteg levelet kaptam, de a piacon és a buszon is megállítottak, és mindannyian azt mondták: "én is ‘89-ben érettségiztem, és pontosan így volt, mi is ott álltunk a Moszkva téren". A személyes érintettség vitte közel nagyon sok emberhez a filmet. De a vidékieket is megfogta, hiszen aki ebbe a generációba tartozik, annak ‘89 mindenképpen egy emlékezetes sztori az életében. A nosztalgia a kulcs a Moszkva tér sikeréhez. És az, hogy egy tök jól megírt és megcsinált film.
A rendszerváltás idején nagycsoportos voltam. Gimnáziumba jártam, amikor kijött a film, de így is nagyon megszerettem, és fontos filmmé vált számomra. És ezzel sokan mások is így voltak a korosztályomból.
1980-ban születtem, kisiskolás voltam a rendszerváltás idején, ráadásul Kaposváron éltünk, ami egy teljesen más közeg, mint Budapest. Miután kijött a film, és kaptam ezt a sok lelkes visszajelzést, akkor jöttem rá, hogy milyen fontos időszak volt ‘89.
Jól értem, a Moszkva térnek nemcsak az első nagy filmsikeredet, de a férjedet is köszönheted?
Pontosan. A Moszkva tér forgatásán jöttünk össze, ennek most nyáron lesz húsz éve.
Hogy képzeljem ezt el? Mint egy jelenetet egy filmből? Garas Dániel vesz fel téged kamerával és közben beléd szeret?
Nem tudom, ezt tőle kérdezd. De az én esetemben ez történt. Egy színművészetis bulin már megismerkedtünk, aztán pár hónappal később a Moszkva tér castingján találkoztunk, a forgatáson pedig egymásba szerettük.
Karalyos Gábor és Balla Eszter a Moszkva tér című filmben
A kevés szabadidődben mit nézel, mit olvasol?
Eddig nem mertem, és csak most néztem meg a Fertőzést Steven Soderbergh-től. Durva, hogy ehhez hasonló esemény történik a világban. Az új pápát nézem Paolo Sorrentinótól, és imádom. Még úgy is alig tudok időt találni sorozatok nézésére, hogy a Netflixen vagy az HBO GO-n én döntöm el, mikor kezdek neki. A gyerekeknek Berg Juditot olvasunk, magam miatt pedig A 22-es csapdáját olvasom újra. Mostanság ahhoz van kedvem, hogy visszanyúlok azokhoz, amiket szerettem vagy kimaradt klasszikusoknak fogok neki. Sajnos keveset olvasok, mert korán megyek aludni, nap közben pedig semmi időm.
Van már tervetek a nyárra?
Van egy terepjárónk, és a tetejére vettünk egy sátrat. Tervezgetünk és kivárunk. Mivel nagy szabadságot ad a sátor, bármikor dönthetünk úgy – ha azt látjuk, hogy van egy vagy két szabad hetünk –, hogy elutazunk. Nem kell előre megtervezni az utazást, nem kell előre szállást foglalni. Veszünk konzerveket, összepakoljuk a ruhákat, feltöltjük a kocsit és már úton is vagyunk. Tetszik ennek az egésznek az olcsósága, a vagánysága és a szabadsága. Ki fogjuk próbálni a nyáron, csak még nem tudjuk, mikor, mennyi időre és hol.
Az eredeti nagy terv egy európai körút volt?
Sok terv felmerült, az egyik egy európai körút volt. Aztán ezt leszűkítettük bizonyos országokra. Tavaly elutaztunk Bosznia-Hercegovinába, eredetileg Albániáig mentünk volna le, ami plusz két ország. De végül nem mentünk el odáig, azt éreztük, hogy hibát követnénk el, ha pár nap alatt átszáguldanánk egy gyönyörű és izgalmas országon. Ezért inkább Boszniában maradtunk, és alaposan megnéztük. Volt egy útitervünk, amitől már a harmadik nap eltértünk. Sátraztunk kempingekben, napról napra terveztük meg, hogy mit csináljunk, és csodálatos, igazi családépítő utazás volt.
