A Varga Katalin című ballada a Berlinale versenyprogramjának egyetlen magyar résztvevője. A Székelyföldön játszódó, magyar operatőrrel (Győri Márk) magyar vágóval (Fekete Mátyás) és az utómunkákat tekintve teljesen Magyarországon készült produkció (R.D.I. Sound Design), igazi különlegesség a Berlinalén több szempontból is. Egyrészt Peter Strickland személye miatt, aki nagybátyától örökölt pénzét ölte élete filmálmába, másrészt a magyar nyelv és nem utolsó sorban a gyönyörű erdélyi havasok miatt.
Nagy nevek, nagy várakozások után sok csalódás, illetve a kevésbé nevesebb alkotók és filmek előretörése jellemezte az idei Berlinalét. Ennek egy magyar vonatkozású film is örülhetett: Peter Strickland filmje, a Varga Katalin hangmérnöki teljesítményéért ifj. Erdélyi Gábor Ezüst Medvét vehetett át. A fődíjat pedig szintén egy ismeretlenebb, perui film nyerte el. Tóth Orsi pedig bemutatkozhatott a Shooting Star keretein belül. Gyűjtőcikk.
Kicsit megint agódtunk, hogy a tavasszal esüllyed a Titanic, de közel sem, nagyot utaztunk a világ körül, s olyan csodákat láthattunk, mint az Ember a magasban, a Gomorra vagy a Fehér nászéjszakák....
Elröppent a másfél hét, vége a hajózós-katasztrófafilmes szóképeknek, megnézhettünk temérdek filmet úgy Iránból, Kazahsztánból, mint az USA-ból, Bolíviából, Japánból. Beszélgethettünk filmesekkel, eltűnődhettünk a szakadék szélén billegő, csomagtartóba zárt, ijedt szemű ló sorsán.
... és beszélgethettünk Baltasar Kormakurral is.
Az idei Titanic Filmfesztivál zsűrielnöke az izlandi filmrendező Baltasar Kormákur volt. Tavaly elnyerte a fődíjat, ám ezúttal sem csak értékelni érkezett hazánkba, hanem elhozta legutóbbi munkáját, a Fehér nászéjszakát, amely Csehov Ivanov című darabja alapján készült.
A tavasz Cannes-t is elérte, ennek ellenére Haneke nyert.
Egy kedves 3D-animációval indult, aztán vér, izzadság, könny, és még ki tudja, mi csordogált napokon át, hogy végül a nagy európai kultúrszkeptikus, Michael Haneke megdicsőüléséig fajuljanak el a dolgok. Huppert kisasszony választása, azaz ezt írtuk Cannes-ról az idén.
Közben észrevétlenül 15 éves lett a Cirko-Gejzir, e jeles alkalomból Balassa Péter mozivezetővel beszéltünk.
15 éve él és virul a
Cirko-Gejzír mozi.
Ezt ünnepelheti a közönség egész júniusban, a sok kísérőprogram mellett újranézhetjük a mozi történetében forgalmazott összes filmet, köztül olyan csemegéket is, amelyekhez a hétköznapokon lehetetlen hozzájutni. Balassa Péterrel, a mozi vezetőjével beszélgettünk kedvenc filmekről, múltról és jövőről, fűtési rendszerekről és 30-as értelmiségi nőkről.
A nagy ünnepésben nem felejtkeztünk meg a kétévente aktuális KAFF-ról sem - ömlöttek az animációk az immár A kategóriás kecskeméti animációs seregszemlén:
Bár a magyar animációs szakma sem mentes a konfliktusoktól, azzal szemmel láthatóan mindenki egyetért, hogy fontos egymás munkáit megismerni és elismerni, és a külföldi trendekkel kapcsolatban sem árt képbe kerülni. Mindezen tevékenységekhez ideális terep a KAFF, ahol kétévente találkozik az animációs szakma és a műfaj iránt rajongó közönség. Ez történt Kecskeméten.
Nagyszerű volt az idei Cinefest, Kevin MacDonald személyében igazi sztárvendég is adatott, nem mellesleg Emmeric Pressburger unokája, eképp miskolci kötődésű filmes. És persze sok-sok film.
Az idei Cinefestet a szervezők a rekordok fesztiváljának tartják, ami a nagyjátékfilmes versenyprogramra mindenképpen igaz. A meghívott tizenkét filmből ötöt emelünk ki: hármat magyar vonatkozásai miatt, kettőt pedig azért, mert nagyon tetszett.
Az átépítés alatt álló velencei Mostra a szükségből kovácsolt erényt, és a maga nagypolgári-artisztikus stílusában kiosztotta díjait - Tóth Orsi filmje díjat kapott, Gryllus Dorka pedig az új Fatih Akin-filmben volt látható.
Diadalmaskodtak a politikai témájú filmek, de szó sincs politikai döntésről. Magyar film nem, de magyar színésznők voltak a Lidón. (A képen a vörös nyakkandős különítmény: Oliver Stone rendező és Hugo Chavez elnök - a szerk.)
Ha november, akkor Verzió: az emberi jogi fesztiválon részt veni nem mindig kellemes, de mégis az év egyik csúcspontját jelenti a dokumentumfilmeket szeretők körének.
Az idei Verzión a világ legfrissebb dokumentumfilmjeit felvonultató Nemzetközi panoráma szekció alkotásainak nem annyira a valóság ábrázolása, még kevésbé az igazság feltárása az elsődleges céljuk, hanem a történetmesélés. A Föld legkülönfélébb országaiból érkező igaz mesékben előtérbe kerülnek a fikciós, játékfilmes elemek: a legtöbb esetben nemcsak a játékidő nagyjátékfilmnyi hosszúságú, de a szerkezet, az építkezés és a filmnyelvi eszközök használata is ennek megfelelő.
De mi van a rövidfilmekkel? Láttunk párat azokból is:
Lelkes és ambíciózus fiatalok, a rövdfilm feltétlen hívei 2007 után második alkalommal rendezték meg az EUShortsot Budapesten, amelynek keretében hat napon át kényeztették a rövidek kedvelőit a Toldi moziban. Mészárlás, romantika, abszurd humor és tabudöntögetés.
A vörös szőnyeges, fesztiváltermes típusú filmes találkozások után végül emlékezzünk meg egy rendhagyó osztálytalálkozóról is:
November 27. és 29. között zajlott le a Színház- és Filmművészeti Egyetem 2005-ben végzett, Grunwalsky Ferenc és Simó Sándor vezette filmrendező osztályának első hivatalos találkozója. A rövidfilmek vetítése után az eddig elkészült, bemutatkozó nagyjátékfilmekre is sort került. Faur Anna Lányok, Mátyássy Áron Utolsó idők, Kocsis Ágnes Friss Levegő és Gigor Attila A nyomozó című filmjét nézhette végig újra a szerény számban megjelent közönség.
