Alice 27 éves lány, éppen szülinapja van. Még nem költözött el a szüleitől – a film azt sugallja, hogy ez az ő központi problémája. Ezt egy általános jelenségnek látod a környezetedben? Szerinted mindenképpen rossz 27 évesen a szülőkkel élni?
Igen, nagyon gyakori jelenségnek látom és a kutatásaim is ezt bizonyítják. A probléma nem a szülőkkel vagy a szülői házzal van, hanem azzal, hogy a mentális egészségre negatív hatással lehet az, ha sok felnőtt egy fedél alatt él. És óhatatlanul is benne ragadhatsz harminc felett is egy ilyen szülő-gyerek dinamikába ami a természetes jellemfejlődés amúgy is rögös útját még inkább megnehezíti. Miközben a válladon a társadalmi elvárás súlya, hogy szülj és/vagy tarts el három gyereket és házasodj meg. Ez mind persze nem menti fel az egyént a saját felelőssége alól, de az tény, hogy erősen paralizáló hatása van.
Rent, house, lotto, sale, cosmos. Ezeket a szavakat látja Alice a város fölött – ez talán azt sejteti, hogy anyagi okokból nem tud elköltözni. Szerinted konkrétan az ő esetében van valamilyen lelki gátja is az elköltözésének?
Fontos szerintem kimondani, hogy sokan vannak, akik anyagi okokból nem tudnak elköltözni otthonról, ez persze nem kizárólag csak a pénzről szól, de jelentős szerepe van. Gondolj bele, hogy van egy álom szakma, amit szeretsz csinálni de azt sehogy nem támogatja az állam és olyan helyzetbe kerülsz, hogy vagy spórolsz a lakbéren és otthon maradsz, vagy feladod az álmaid és elköltözöl, vagy feladod a környezeted és emigrálsz. Nálam végül az utóbbi győzött.
Buda Flóra Anna
Neked személyesen fontos volt, hogy korán elköltözz otthonról?
Nem feltétlen volt fontos, hogy korán elköltözzek, ugyanakkor az a tapasztalatom, hogy ha előbb sikerült volna, talán hamarabb találom meg a saját utamat. Utólag már nem bánom, és most, hogy nagy nehezen sikerült, örülök, ha hazalátogathatok. De még mindig, harminckét évesen is érzem a hatását az élet különböző területein, hogy bizonyos dolgokban lassabban fejlődök, mint azok az ismerősök, akik korábban önállósodtak.
Te és a főszereplő, Alice külsőre nagyon hasonlítotok. Azon túl, hogy a saját dilemmáidról, élethelyzeteidről mintáztad a karaktert, vallomásosnak is érzed a filmet?
Vallomásosnak érzem sok szempontból. Tulajdonképpen valamilyen formában minden eleme a filmnek saját élményen alapul, de fontos kimondanom azt is, hogy a film többi szereplője fikciós karakter és végeredményben ez egy fikció.
Ha egy halmazállapotként kellene meghatároznom a 27-et, akkor én folyékonynak mondanám. (A homály effektje helyett is hullámzást használsz, amikor Alice bódultan meglátja a rendőröket, de a testek, a függöny, mind úsznak.)
A folyékony halmazállapot nem volt tudatos, de tetszik, mert leírja azt az állapotot, amikor nem igazán vagy jelen az életedben, csak úgy folyik az idő meg az élet veled együtt.
27
Nem csak a szereplők teste, de a virágok, a torta, minden forma, sőt a rózsaszínes alaptónus is nagyon erotikus a filmben. Ez arról szól, ahogyan te érzékeled a világot, vagy inkább a lány gondolat- és érzésvilágát fejezi ki?
Szerettem volna elkülöníteni színekben a realisztikus és a fantáziavilág részeket. Egyrészt egy pornóra adaptált fakó bűnügyi tévéfilm hangulatát akartam megidézni a lefojtott pasztellszínekkel meg rendőrökkel, ugyanakkor az is fontos volt, hogy kontrasztot teremtsen a film többi részével, ahol sokkal telítettebb színeket használtam. Emellett egy könnyed, levegős hatásra törekedtem, ami szintén ellensúlyozza a valóság klausztrofobikus, fülledt hangulatát.
A szexuális fantáziája az egyetlen, amit megismerünk a lány belső világából. Az, hogy a szexualitás tölti ki a gondolatait, a maszturbálás a saját testének birtokbavételeként is értelmezhető, de van egy furcsa, bűnös hangulata attól, hogy a testvére rányit. Ez szerinted egy általános kettősség a maszturbálásban, vagy konkrétan erről a lányról mond el valamit?
Az én meglátásom ezzel kapcsolatban az, hogy még mindig sok a tabu, ami a szexualitás témáját övezi. Ez részben kapcsolódik a különböző vallások túlértelmezett szankcióihoz, ami Magyarországon mára a politikába is beépült. Sajnos tény, hogy aki Európában nőtt fel (nyilván nem csak Európára igaz), még ha ateista családban is nevelkedett – már transzgenerációs szinten sem menekülhet a vallás által átitatott bűntudatkeltő és tabusító gondolatoktól, amik a szexualitáshoz kapcsolódnak. Szerencsére látom a kisközösségekben megjelenő pozitív változást is, ami az elmúlt évek során elindult, de tény, hogy a többség még mindig nehezen képes kommunikálni a szexszel kapcsolatos gondolatait és szükségleteit.
Alice-t mintha paralizálná a testisége (úgy, mint az egyetlen dolog, ami kitölti a gondolatait, ami leköti szellemileg és fizikailag is), másfelől viszont ez adja a gondolkodás, az alkotás alapját. Te hogyan látod a testi vágyak szerepét a mindennapokban? Lehet ez első számú inspirációs forrás?
A testiségnek és az érintésnek rendkívüli sresszoldó szerepe van. Gyakorlatilag a legkézenfekvőbb és legstimulálóbb stresszoldó folyamat, amiért nem kell feltétlenül fizetni. Természetesnek éreztem, hogy ezt a zsigeri menekülési útvonalat kináljam a főhősnek egy ilyen bezárt szituációból. Ugyanakkor az is fontos volt, amit végül csak egy finom áthallás szintjén van jelen a koncepcióban – mivel az màr nem az èn történetem lenne –, hogy sokan vannak, akik a film szereplőjéhez hasonló anyagi helyzetükből kifolyólag választják hivatásnak a testiség árulását, akár mint pornófimben szereplő színész, vagy szexmunkás, de azt a sztorit majd nekik kell elmondani.
27
A film végén Alice a szobájában is táncol. Fel akartad oldani a benne lévő feszültséget?
Nem. Nagyon érdekel a kortárs tánc, mint kommunikációs forma és azt akartam, hogy a film dialógusain és a szimbólumrendszerén kívül ebben a zavarbaejtő és szürreális koreográfia formájában is kifejezze a karakter a benne rejlő érzelmeket.
A fontosabb szereplők hangját olyan ismert színészek adják, mint Stork Natasa, Fekete Ádám, Farkas Franciska vagy Szabó Simon. Hogyan kerestél hangot a karakterekhez? Mi lebegett a szemed előtt?
Teljesen intuitív volt ez a szakasz. Ismertem a hangjukat és pont velük álmodtam meg a közös munkát.
Nem is fordult meg a fejedben, hogy amatőrökkel dolgozz?
De igen. Amikor az animatikot – ami a film vázlatos szerkezete jelzésszintű hanggal – készítettem, a főszereplő hangját a sajátommal vettem fel, a többi szereplőre pedig megkértem barátokat és munkatársakat, hogy mondják fel a dialógust, amit írtam. Szeretem visszanézni azt a verziót is, adott egy frissességet a filmnek, de mivel ez volt életem első dialógusa, biztonságot nyújtott, hogy végül profi színészekkel dolgozhattam, akiknek nagyon hálás vagyok és a közös munka minden percét élveztem.
A film zenéjét a COMMITTEE szerezte. Hogyan dolgoztatok együtt, milyen instrukciókat adtál nekik?
A COMMITTEE-vel, azaz Mákó Márival és Mákó Rozival természetes volt együtt dolgozni. Amikor kijött az új EP-juk még 2020-ban, megvettem és azonnal beleszerettem a zene hangulatába. Eleinte csak rezonàlt bennem, de aztán kíváncsi lettem, hogyan működne a filmben játszódó partijelenettel. Kifejezetten jól passzolt, így megkérdeztem, hogy van-e kedvük együtt dolgozni. Szerencsére igent mondtak. Aztán egyik nap a lányok – teljesen random megérzésből – átküldtek egy régebbi közös improvizációt. Kiváncsiságból rápróbáltam a film elejére, aminek akkor még rendes látványa sem volt, és egyszerűen tökéletesen működött. Mindenkinek ilyen kollaborációt kívánok.
A zene, a fények, a házak nagyon kapcsolják a filmet egy nagyvárosi hangulathoz, de nekem úgy tűnt, a helyet, ahol Alice lakik, nem magyar városról mintáztad. Volt előtted egy konkrét város, ami inspirált?
Mire a háttereket elkezdtem festeni, már Párizsban éltem és a város építészetileg sokszínű képe inspirált. De például a kocsmajelenetet a Kisüzemben képzeltem el. Egyébként ott is vettük fel hozzá a háttérzajt. A tetőjelenetet meg a Corvintető inspirálta, ahol egyszer kidobott a biztiőr, mert kimásztunk a tető szélére. A bicikliút meg a Rákoczi út és a Rue de Belleville keveréke, ahol sokat bringàztam hazafelé. Mivel a film problémája univerzális, és leginkább a nagyvárosokra jellemző, nem éreztem szükségét, hogy egy bizonyos város tűpontos mását ábrázoljam, ezért azokbol a városokból merítettem, amiket már jól ismerek.
Most Párizsban élsz – miért döntöttél úgy, hogy ott folytatod a karrieredet? Mennyire látod át a francia animációs színteret, és milyennek érzed a magyarhoz viszonyítva?
Eredetileg három hónapra terveztem az ott tartozkodásomat, de nagyon hamar azon kaptam magam, hogy az ottlét természetes érzést nyújt és lassan de biztosan megtaláltam ott a helyem. Franciaország ugyanúgy ambivalens hely, mint a világ minden pontja. Az animációs színtér viszont sokkal nagyobb, ezáltal jobban szervezett és több lehetőséget tud biztosítani a szakmát képviselők számára. Alapvetően a kultúrára több figyelem és anyagi támogatás jut, mint a világ összes többi országában.
27
Mit szóltál, amikor kiderült, hogy a filmed Cannes-ban fog versenyezni?
Teljesen meglepetéssel hatott. Korábban tudtam, hogy a filmet előválogatták több szekcióban is Cannes-ban, de sokáig semmilyen reakció nem érkezett. Aztán jöttek a visszautasító levelek a különböző alfesztiválok kommunikációs koordinátoraitól, de a fő szekciótól semmi hír nem érkezett. Akkor azt gondoltam, hogy tuti nem fog bekerülni, csak biztosan túl elfoglaltak, hogy szóljanak. Meg is nyugodtam egyébként, és teljes békében mentem át egy barátnőmhöz adóbevallást csinálni, amikor hívott egy francia szám. Biztos voltam benne, hogy egy telefonos ügynök lesz, aki majd el akar adni nekem egy új internetcsomagot, de ehelyett a cannes-i rövidfilm szelekció koordinátora volt, én pedig nem hittem a fülemnek.
Mi a következő projekted, amin dolgozol?
A 27 gyártása közben elkezdtem álarcokat horgolni, amik szorosan kapcsolódnak a rajzaimhoz. Most épp egy zenész barátomnak horgolok egy maszkot, amit majd a fellépésein fog hordani. Az egészet videóra vesszük és lesz belőle majd egy élőszereplős film. Van pár hasonló folyamatban lévő kollaboráció, amit a film elkészülése után kezdtünk el páran. De semmi komoly, ez most egy kísérlet. Emellett írok egy filmet, de erről nem tudok nyilatkozni, mert még nagyon képlékeny a halmazállapota.
