A fesztivál legellentmondásosabb filmje, Terrence Malick Az élet fája (The Tree of Life) című munkája kapta az Arany Pálmát a vasárnap esti zárógálán. Az elképzelhetetlent megmutató filmben a harminc éves karrierje alatt csupán ötödik filmjét jegyző rendező nem kevesebbet, mint az univerzum és az élet keletkezését majd elmúlását jeleníti meg. A világegyetemet teremtő erő mikrovilágban fellelhető párhuzamaként pedig egy átlagos amerikai családot választ, amelynek autokratikus apját Brad Pitt alakítja. A grandiózus filmet jól jellemzi, hogy sajtóvetítése után a kritikusok egyik része búzott, a másik pedig állva ünnepelt.
A díjkiosztó nagy kérdése az volt, hogy a hatalmas botrányt kavaró, a fesztiválról magát kitiltató Lars von Trier kap-e mégis valamilyen díjat. A hétvégi cannes-i pletykák szerint a zsűri nagyon megosztott volt a kérdésben, mivel a filmet nagyon szerették, Kirsten Dunst alakítása pedig nagyon felkavarta őket. Végül a díjazás mellett döntöttek, így a színésznő átvehette a legjobb női alakításért járó díjat, aki kiemelten köszönte meg „Lars-nak”, hogy ilyen bátor és szabad lehetett ebben a szerepben. A kegyetlenül szép, művészeti és filozofikus utalásokkal teli Melancholia egyébként a depresszió mindent megsemmisítő működését és a Földnek a Melancholia nevű bolygóval való végzetes ütközését mutatja be.
Jelzésértékűnek tekinthető a fesztivál vezetőségének azon gesztusa, hogy Emir Kusturicát kérte fel a nagydíj átadására. Lars von Trier kitiltása után ugyanis két bosnyák rendező nyílt levelet intézett a fesztivál vezetőihez, hogy teljesen egyetértenek dán irányában hozott döntéssel, viszont nem értik, ilyen körülmények között miért ülhet az egyik szekció zsűrielnöki székében a szerb háborús bűnösökkel parolázó, hőstetteiket megéneklő Kusturica. Kemény, ellentmondást nem tűrő választ kaptak a díjkiosztó gála ceremóniájának formájában.
A nagydíjat egyébként megosztva kapta a török Tarkovszkijként számon tartott lassú, kifinomult filmjeiről ismert Nuri Bilge Ceylan (Once Upon a Time in Anatolia – Volt egyszer egy Anatólia) és a Cannes-ban kivétel nélkül mindig díjazott Dardenne fivérek (Le gamin au véló – A bringás kissrác). A török film egy holttest éjszakai keresésébe merült társaságot követ, a feltételezett gyilkos vezeti az orvost és a nyomozót Anatólia kihalt vidékein, és eközben feltárul szinte szürreális életük néhány szelete. A belga testvérek ezúttal egy kevésbé sikerült filmet forgattak egy intézeti gyerekről, aki egyszerűen képtelen elfogadni, hogy imádott apja elköltözött, nem is akar hallani róla, ráadásul még a biciklijét is eladta.
A fesztivál legmerészebb díja egy másik, ugyancsak kult státusz közelében lévő dánnak, Nicolas Winding Refn-nek jutott, akit a legjobb rendezésért ismertek el. A kőkemény, halálpontos, félelmetes ritmusú Drive-ban egy nappal autós kaszkadőrként dolgozó, éjjel rablások helyszíneiről a tetteseket elmenekítő sofőrnek nyílik végre lehetősége egy normális viszonyra egy gyerekét egyedül nevelő nővel. Azonban a kegyetlen körülmények, amelyektől a kis családot meg kell védenie, olyan tettekre kényszerítik, amelyek vállalhatatlanná teszik őt a nő szemében. Ezt a filmet valóban Pusher (Az elátkozott város) trilógiából már ismert Winding Refn elképesztő rendezői kvalitásai teszik naggyá; no meg Ryan Gosling hátborzongató alakítása,
A sokak által fődíjra is esélyesnek tartott francia The Artist (A művész) csak a férfi főszereplő (Jean Dujardin) alakításáért részesült elismerésben. A két tudós (apa és fia) szakmai féltékenységét bemutató izraeli The Footnote (Lábjegyzet) a legjobb forgatókönyv díját kapta.
A Robert de Niro által vezetett sztárzsűri (többek között Jude Law és Uma Thurman is részt vett benne) az utóbbi hét-nyolc év legjobb fesztiváljának felhozataláról dönthetett. Legalább négy-öt olyan film volt idén versenyben, amelyek közül vonakodás nélkül bármelyik megkaphatta volna az Arany Pálmát. Úgy tűnik, a sok halvány év és a tavalyi mélypont után mintha újra erőre kapott volna a filmművészet, ráadásul az iparági szereplők nyilatkozatai szerint a filmvásáron is újra forgott a pénz, és sokan keresték a kísérletezőbb, merészebb projekteket.
