Csáki László

Az animáció lehetőségei

filmhu: Amikor meghallottam, hogy Hajnóczy Péter A hangya és a tücsök című állatmeséjét készülsz feldolgozni, biztos voltam benne, hogy animációs filmet forgatsz. Adaptációd azonban élőszereplős – mitől függ, hogy egy történetet animációként vagy kisjátékfilmként készítesz el?

Csáki László: A Hajnóczy novellát Szemző Tibor ajánlotta a figyelmembe: bevallom őszintén, előtte nem olvastam Hajnóczyt, de A hangya és tücsök nagyon megtetszett. Tibor látta a kréta-animációmat és azt mondta, hogy ennek a történetnek jól állna a krétatechnika vizuális világa. A novellában szépen keverednek a reális és a szürreális elemek úgy, hogy Hajnóczy egyenlő arányban ábrázolja a szereplőket emberként és rovarként. A zseniálisan megírt párbeszéden kívül talán, a szürreális látásmód fogott meg a legjobban, azaz ennek a kettős világnak a megjelenítése. Így egyértelmű volt, hogy animációs film lesz A hangya és a tücsök, de aztán rájöttem, a karakterek lerajzolása közben, hogy sokkal többet tenne hozzá a novellában ábrázolt helyzethez az élőszereplők és az épített díszlet. Nagyobb volt így a kihívás, hogy egy fiktív, részben emberi, részben állati környezetet jelenítsek meg. Az animációban sok mindent tudok ábrázolni, irányítani – nagyon egyszerű lett volna megrajzolni egy tücsköt és egy hangyát.

A zseniálisan megírt párbeszéden kívül talán, a szürreális látásmód fogott meg a legjobban - A hangya és a tücsök

filmhu: Az animációnál ennek az ellenkezője lenne igaz: az adott történeteknek akarsz egyedi értelmezést adni?

CSL: A két kréta-animáció esetében (Napok, melyeknek értelmet adott a félelem; Darazsak, ludak, körtefa) a technika megismerése, újrafelfedezése érdekelt, ehhez kerestem történeteket. Noha A hangya és a tücsök is olyan sztori, ami jól megcsinálható animációban, mégis a valós térben, szereplőkkel akartam ezt a történetet elmesélni. Mert a novella annyira hétköznapi tipikus helyzetet ábrázol, amit csak abszurddá tehet az animációs megjelenítés, és ezt nem szerettem volna.

filmhu: Lezártad a krétás korszakodat?

CSL: Semmiképp sem. Nagyon szeretek krétával dolgozni, a minimalizmusa és az egyszerűsége miatt, és amiatt, hogy ezzel az egyszerű technikával bármit el tudok mesélni. Persze vannak korlátai, határai, de ezt is szeretem benne. Nagyon szeretnék egy egész estés kréta-animációt forgatni a jövőben. Készítettem egy-két próbafelvételt még az egyetemi éveim alatt krétával, amit megmutattam, Bánóczki Tibor barátomnak, és ezek a snittek alapján írta meg a Napok forgatókönyvét. Itt az ábrázolás módja határozta meg a történetet. A Darazsak esetében már tudtam, hogy mit lehet és mit nem ezzel a technikával, és így választottam ki a Richard Brautigan novellát. A külföldi fesztiválokon kedvelték a krétafilmeket: az Oberhauseni Fesztivál díjának indoklásában is szerepel, hogy „a film egyetemes mondanivalót képes közvetíteni egyszerű, lényegre törő, letisztult stílusban”. A technika egyedisége miatt kap meghívásokat elsősorban a filmem. A külföldi fesztiválsikerek fontos visszajelzések, de nem szeretnék ezentúl csak kréta-animációkat csinálni, mert vannak olyan történetek amelyek más vizuális világot igényelnek.

filmhu: A két feldolgozási mód kétfajta filmkészítési metódust takar. Melyiket kedveled jobban?

CSL: Az animációt azért szeretem, mert egyszemélyes műfaj, legalábbis ahogyan én dolgozom. Magam rajzolom a storyboardot, tervezem a hátteret, építem fel karaktereket, még a gesztusokat is én játszom el egy tükör előtt, majd lerajzolom. A játékfilmes műfajban viszont több emberrel tudtam együtt dolgozni – egy rendszer része vagyok, nem kell mindent nekem egyedül megálmodni. Kreatív emberekkel vagyok körülvéve, akik sokat hozzátesznek a készülő filmhez  Az animáció esetében csak a vágásnál jön be a külső szem, Czakó Judit vágó az, aki játékfilmes irányokat tud adni az animációs történeteimnek és rávilágít olyan lehetőségekre, amire én sosem gondolnék. Ezért sokszor volt olyan, hogy Judittal való hosszas megbeszélés után pótforgattam az animációmat. De ez már az utómunka fázisa, míg a natúrfilmnél már az előkészítéskor és a forgatás közben is sokkal több „külső” véleményt tudok figyelembe venni. Másfajta hozzáállást kívánnak: a legideálisabb talán váltogatni a két filmkészítési metódust. Nem szeretnék elköteleződni az animációban, mást is ki akarok próbálni. De ezek átjárható műfajok és médiumok szerintem – egyrészt a képzőművészet és a film is, másrészt az animáció és a natúrfilmezés is.

A Darazsak esetében már tudtam, hogy mit lehet és mit nem ezzel a technikával, és így választottam ki a Richard Brautigan novellát Darazsak, ludak, körtefa

filmhu: A te munkáidat is kedvelik külföldön, a Nyócker is nagyot aratott. Te hogyan látod a magyar animáció jelenlegi helyzetét?

CSL: Az animációban óriási lehetőségek vannak, főleg az egészestés filmekben. Nagy az igény az animációra ez talán annak is köszönhető, hogy kevesebb készül, mint játékfilm és a műfaj maga nagyon populáris, népszerű. A Nyócker sikere azt bizonyítja, hogy megjelent az új generáció a magyar animációban, akik ezzel a műfajjal jól tudnak kommunikálni. Ha sikerülne megoldani az animációs filmek finanszírozási hátterét, és évente legalább négy-öt egészestés film tudna készülni akkor újra fénykorát élhetné a magyar animáció. Ez komoly lehetőség lenne a generációmnak De úgy, hogy tíz év alatt készül két egészestés film, úgy nem lehet letenni azokat az animációkat, amelyek fontosak lennének, hogy az új nemzedéket képviseljék. Pedig ritkán hallunk olyat, hogy egy animációs film moziba kerülése után megbukott volna.

Jó kis pezsgés van most, úgy érzem, nagyon jó filmek születnek szinte az összes műfajban, így az animációban is. És ha megoldódnának olyan problémák, mint az animációs kuratórium kérdése, a filmek finanszírozása és az animációs diplomafilmek támogatása, akkor végre sokkal többen dolgozhatnának, és nem mindig ugyanazok az alkotók jutnának lehetőséghez. Ugyanis a megélhetési filmezés nem teremt értéket a jövőre nézve.

Az animáció nincs jelen a Magyar Filmszemlén – ami azért furcsa, mert az egyetlen olyan műfaj, amely nem képviselteti magát, hiszen idén már a tudományos-ismeretterjesztő filmeknek is önálló versenyszekciója és zsűrije volt. Az animációs kisfilmek kiszorulnak versenyen kívül a játékfilmek előtti sávba, arról nem is beszélve, hogy ezek mindig a Pannónia Filmstúdióban készült munkák, miért csak ennek a stúdiónak kiváltsága már évek óta a megjelenés? A többi műhelynek még csak lehetősége sincs a megmutatkozásra. Vagy egy teljes keresztmetszetet mutatnak be az évi animációs filmtermésből vagy egyet sem. A kecskeméti animációs filmfesztivál háromévente kerül megrendezésre, ahol bemutatják a filmeket, de miért ne lehetne az új munkákat abban az évben a szemlén bemutatni?

Mi inkább próbáltuk megfogni azt a különös hangulatot, ami minket is megragadott - Egerszalók

filmhu: Mindig ott zsizsegsz az animáció körül: fontos neked, hogy tegyél is érte?

CSL: Pálfi Szabolccsal közösen tanítunk az Iparművészeti Egyetem animáció szakán, és hihetetlen sok tehetséges embert látok, akiknek nagyon jól megy animáció. Sok lehetőség van ebben a műfajban, és valójában olcsó is, és nagyon sokat tud adni. Nincs szükség óriási stábra, hogy kifejezd magad. Ma már elég, ha van egy jó számítógéped, és forgathatsz is. Igen, fontos, hogy amit tudok, azt megtegyem, de persze jobban szeretem csinálni, mint csak okoskodni róla.

A dokumentumfilm lírája

filmhu: A 37. Magyar Filmszemlén egy újabb műfajban mutattad magad, legalábbis én nagyon meglepődtem, hogy a dokumentumfilmesek között fedeztem fel a nevedet. Hogyan jött az ötlet, hogy Pálfi Szabolccsal közösen dokumentumfilmet készítsetek?

CSL: A lírai dokumentumfilm műfaját próbáltuk meg újra feleleveníteni. Bánóczki Tibor jelenleg Londonban tanul az National Film and Television School-on, és elküldte a dokumentumfilmszak vizsgafilmjeit: igényes képi világú, lírai dokumentumfilmek voltak, ott feladat a lírai dokumentálás. Végignéztük őket, és rájöttünk, hogy sokkal több lehetőség és eredetiség van abban, ha a képek erejével dokumentál az alkotó, mint amikor kiültetem a riportalanyt a kamera elé, és konkrét kérdésekkel bombázom, ő meg feszeng az egész szituációtól, mert elmondatom vele, mit is kellene gondolnia a nézőnek.

A hatvanas években a BBS-ben nagyon markánsan jelen volt ez az irányzat: próbáltak a dokumentumfilmben is a képpel mesélni. Nagyon sokat gondolkodtam ezen. Megtetszett ez a forma, a „tévés”szemléletű gondolkodással teljesen ellentmondó dokumentálás. Pálfi Szabolcssal és Horváth Árpád operatőrrel együtt vágtunk bele a forgatásba – így hárman örökítettük meg az egerszalóki fürdő régi állapotának utolsó napjait. Sohasem gondoltam volna, hogy egyszer majd dokumentumfilmet fogok forgatni, de nagyon nagy kedvem lett hozzá.

filmhu: Valószínűleg azért, mert az Egerszalók nem hagyományos dokumentumfilm, inkább a műfaji határokat próbálja meg feszegetni.

CSL: Az Egerszalók történetmesélési módszere nem hagyományos, keveredik a valós kép és az animáció. Nem alkotunk ezzel a filmmel valamiről véleményt, hanem állapotot rögzítünk, amely inkább gondolkodtat, miközben képileg igényesen próbáltuk megjeleníteni azt a feelinget, ami ott fogadott bennünket. Teljesen külön kezeltük a képet és a hangot – Pálfi Szabolcs beszélgetett az emberekkel egy mikrofonnal a kezében, amit sokszor észre sem vettek. Emiatt sokkal lazábbak és intimebbek lettek a felvett interjúk, beszélgetések. Nem azt látjuk, amit hallunk, és nem azt halljuk, amit látunk. Mégis létrejön kapcsolat a kép és hang között, ami együttesen közvetíti a hely atmoszféráját. A tévés szemlélet egyik hozadéka, hogy amiről éppen beszélnek, arról gyorsan betesznek egy vágóképet. Mi inkább próbáltuk megfogni azt a különös hangulatot, ami minket is megragadott. Négy évszakon keresztül, hol éjszaka, hol nappal forgattunk: végül két órányi 16 mm-es nyersanyagból állt össze ez a tizenhét perc.

Az egyetlen problémám a dokumentumfilm műfajával, hogy nagyon nehéz kimondani, hogy kész, itt a vége. Még most sem tudom eldönteni, hogy befejeztük-e egyáltalán. Az Egerszalók szerintem nagyon tömény lett: nagyon gyorsan van vágva, olyan, mint egy szocio-videóklip. Kicsit lassítani fogunk a tempóján, hogy a nézőnek legyen ideje megpihenni és felfogni mit is látott.

Bizonyos napszakokban a hangyák vannak az utcán, bizonyos napszakokban viszont a tücskök - A hangya és a tücsök

filmhu: Mit lehet tudni az Egerszalók utóéletéről?

CSL: A Filmunió kért egy angol feliratos verziót, hogy elküldje különböző fesztiválokra. Megszenvedtünk az angol feliratok elkészítésével, nemcsak a tájszavak miatt, hanem nagyon nehéz volt egy külföldi számára is érthetővé tenni ezt a különös világot. A Filmuniósegítsége nagyon sokat számít: azelőtt a Napok és A busz (Pálfi Szabolcs kisfilmje – a szerk.) esetében állandóan mi figyeltük a kiírásokat, töltöttük ki az adatlapokat, fénymásoltunk, postáztunk. Nagyon fontos, hogy átvállalta ezt a feladatot a Filmunió, és szerintem nagyon jól csinálják. Sok film jut el nagyon jó fesztiválokra. Remélem az Egerszalók is megtalálja a közönségét a világban.

Emberek és állatok

filmhu: A hangya és tücsök tehát élőszereplőkkel készül. Hogyan teszed állativá a színészeidet?

CSL: Először arra gondoltam, hogy viseljenek maszkot, de ez is túl egyértelmű lett volna, ahogyan az animációs feldolgozás is. Sipos Gáborral, a film producerével, sokat beszéltünk a filmről és rájöttünk, hogy bizonyos napszakokban a hangyák vannak az utcán, bizonyos napszakokban viszont a tücskök. Így elég, ha körbenézel az utcán. Ezeket a karaktereket kezdtük el kasztingolni, és így találtuk meg a színészeinket: Máté Zsoltot és Katona Lászlót. A novella is arra a befogadói elvárásra épít, hogy ismerjük a Lafontaine mesét, ezért nem kell túlmagyarázni a történetet. Mindenki ismeri a két karaktert, ezért csak jelzésszerűen kell meghatározni őket. A kettejük életét bemutató leírások nincsenek a novellában, a szöveg lényege az erdő szélen kettejük között elhangzó párbeszéd. Nekem viszont fontos volt a karakterek jellemzése a környezetükkel, úgy, hogy egy stilizált világban helyezem őket, ami magán viseli az ember és az állatvilág jellemzőit.

filmhu: Te is említetted, hogy a Hajnóczy novella az emberi és az állati világ keveredésére épül. Hogyan fog ez megjelenni a filmedben?

CSL: Ágh Márton látványtervező sok olyan ötletet adott, amelyek az animációt nagyon szépen kiváltották. Sosem dolgoztam még együtt látványtervezővel, de nagyon jó volt a közös munka. Az emberi életterüket próbáltuk meg állatiba fordítani. Nem lépcsőn mennek le a földalatti lakásukba, hanem egy rúdon csúsznak le. A gyár, ahol a hangya dolgozik, villanykörtéket tesztel: nagyon jól mutat ez a világító, lárvaszerű gömb a hosszú, petevezetékszerű gyársoron. Felvállaltuk a stilizációt: ez egy fiktív világ, amelyben mégiscsak van realitás: az eredmény egy szürreális környezet. Egy ferencvárosi gyárcsarnokban építettük fel hozzá a díszleteket, amit minden forgatási nap végén átépítettek a díszletesek, így egy helyszínen készült minden, a külsők és a belsők egyaránt. A külső képeken látszanak is a csarnok belső falai, de mivel az egész film stilizált, belefér az is, hogy megmutatjuk a műterem falait. Már a film első kockái után a tudatosodik a nézőben, hogy amit lát az nem egy valós világ, hanem egy fiktív, meseszerű környezet. Horváth Árpád operatőrrel kitaláltuk a beállításokat, a jelenetekhez, és koncepció volt, hogy sok makrót fogunk használni. Bizonyos történéseket ezekből a nagyon közeli részletekből vágunk össze a filmben.

Nagyon jól mutat ez a világító, lárvaszerű gömb a hosszú, petevezetékszerű gyársoron - A hangya és a tücsök

filmhu: Hol tartanak jelenleg a film munkálatai?

CSL: A forgatás már lezajlott. A film elején van egy nagytotál, amely elhelyezi a karaktereket ebbe a fiktív világba, és megmutatja, hogy a szereplőink egy apró és jelentéktelen részei a nagy egésznek. Pálfi Szabolccsal közösen készítjük 3D-ben ezt a jelenetet. Nagy kihívás, egy nem létező teret úgy ábrázolni, mintha valóságos lenne. Sokat dolgozunk a felületek kitalálásán, és a látvány anyagszerű ábrázolásán. Szeretném elkerülni a 3D-s animációkra jellemző, „műanyag” steril kép hatását. Ha nem sikerül, akkor makettben felépítjük a teret, amely más szempontból lesz nagy feladat. Emellett nagyon sokat szeretnék foglalkozni a film hangvilágával. Meg kell kreálni ennek a látványnak a hangi kulisszáit, hogy a zörejek és az atmoszférák is valóságon túliak legyenek. De lesz benne zene is: egy szál gitáros, levezető dal a végén.