filmhu: Ez azon is múlik, hogy mit tanítanak a főiskolán, amiből egy van Magyarországon, nem?
Cs.Gy.: Ott sem tisztázott a dolog, hogy kik tanítanak. Ki az, aki meg csak bejár és nem tanít, ki az, aki a sarki kocsmában tartja az óráját, melyik tanár engedi meg magának azt a luxust, hogy megsértődjön, ha nem értenek vele egyet a növendékei. Egyáltalán mit jelent ma tanárnak lenni, mit jelent ma növendéknek lenni? Azt jelenti, amit tíz vagy tizenöt, vagy húsz évvel ezelőtt? Vagy valami mást? Ezeket ki kéne dumálni. Mert látszólag vannak az egyetemnek növendékei, de nem járnak órákra. Mert mondjuk nem szeretnek kocsmába járni, nem szeretnek orbitális szellemi vonulatokat hallgatni egy katasztrofális alkoholszinten lévő tanártól. Szóval van ott mindenféle baj, amiről nem vagyok jogosult beszélni, mert nem tanítok ott.
filmhu: Nem is tanítana?
Cs.Gy.: A múltkor nagyon felindultam és fölhívtam a főiskola rektorát – Székely Gábort – és én azt mondtam, hogy tanítani akarok. Azt mondta, neked ez nem való, Gyuri, téged ezek megölnek. Mármint a feltételezett tanár kollégáim. Azt mondta, hogy ettől ő engem inkább megkímél.
filmhu: Vannak ma sztárok Magyarországon?
Cs.Gy.: A sztár ugye csillagot jelent. Az ember bárhol van a világon, ha felnéz az égre, tudja, hogy az ott mondjuk az Esthajnalcsillag. Az Esthajnalcsillag sztár, mert azt mindenhonnan lehet látni a világon. Ilyen csillagot én nem látok a magyar égbolton, mert hogy ha Pozsonyig elmegyünk, már azt se tudják, hogy kifiaborja az ember. Ez megint az az eset, amikor a provincia birodalomnak képzeli magát. Van egy helyes latin tanmese erről, Rana rupta et bos. Nem fogom elmondani, aki kíváncsi utánajár. A vége az, hogy szét fogunk pukkadni…
