A külföldi magyar kultúrintézetek funkcióit illetően számos vita folyt az elmúlt években. Az intézmények java részét a huszadik század első felében alapították, elsősorban azért, hogy reprezentálják a nemzetállamot - a drága, patinás épületekbe költöztetett intézetek azóta is lényegében változatlan formában működnek, miközben a világ, a kultúra, és a nemzetállam fogalma is megváltozott; így nem meglepő, hogy több kultúrközpont vezetője azon a véleményen van, hogy az intézetek működését újra kell gondolni, s kevésbé a saját szervezésű, belterjes programok megrendezésére lenne érdemes koncentrálni, mint inkább az adott ország (város) kulturális életének hálózatába egyfajta menedzseri, közvetítői irodaként bekapcsolódni.
Ezek közé a vezetők közé tartozik Derdák András is, aki 2005-ben került a párizsi magyar kultúrintézet élére. Szerinte a fent vázolt megújulás egyik fontos területe a magyar filmek külföldi népszerűsítése lenne, s ötletének prezentálására remek alkalom az idei Filmszemle és a Balassi Intézet által szervezett találkozó.
Derdák szerint ugyanis abszurd, hogy van egy működő filmiparunk, amely évről évre értékes alkotásokat termel, emellett létezik egy kultúrintézet-hálózatunk, de a két rendszer csak nagy ritkán találkozik. A párizsi intézetigazgatót arról faggattuk, eddig milyen tapasztalatai vannak Párizsban a magyar filmek népszerűsítését illetően. "A filmklubunkat 40-50 ember látogatja, ami nagyon kevés" - mondta Derdák, aki szerint így nem teljesül az intézet missziója, a magyar kultúra - jelen esetben a filmek - valódi terjesztése.
"Sajnos ez a nézőszám az adott intézményi keret között nem növelhető" - szögezte le az intézetigazgató, aki korábban a Menekülés a rövidfilmbe fesztivál-sorozatot szervezte, részben innen a filmek iránti érdeklődése. Derdák modellje szerint a párizsi intézet vetítőtermét érdemes nyilvános mozivá alakítani, "körülbelül olyan szerepet tölthetne be odakint, mint Budapesten a Cirko-Gejzír". A magyar kultúrintézet igazgatója úgy tapasztalja, komoly érdeklődés van a kelet-közép-európai filmek iránt. A visegrádi országokkal (Csehország, Szlovákia, Lengyelország) egyeztet a közös mozi létrehozásáról, "hiszen együtt könnyebb lesz meggyőzni a forgalmazókat" - állítja.
A mozi beindításánál is azt az elvet igyekszik érvényesíteni, amit az egész kultúrközpont missziója kapcsán is érvényesnek tart. "Az intézet biztosítja a helyet, viszont a szervezésbe időről időre külső produkciós céget vonunk be" - fejtette ki, hiszen - tette hozzá - egy ilyen vállalat tudja az üzemeltetést profi módon megoldani, ismeri a helyi viszonyokat, tudja, kiket és hogyan lehet becsábítani egy adott filmre.
Derdák szerint hosszú távon úgy lehetnek életképesek a magyar filmek külföldön, ha minél több koprodukciós partnert sikerül bevonni, már a gyártás-előkészítés során. "Ha már egy produkcióban például egy francia produkciós cég is szerepet vállal, nem lesz számára közömbös, mennyien nézik meg a filmet Párizsban." Hogy tud közreműködni egy magyar kultúrintézet a koprodukciók tető alá hozásában - tettük fel a kérdést? "Ha beindul a mozi, időről időre szervezünk olyan alkalmakat, esteket, mini-fesztiválokat, amelyekre meghívunk francia és magyar producereket, filmeseket, megint arról van szó tehát, hogy alkalmat teremtünk az együttműködés létrejöttéhez" - vázolta fel terveit Derdák.
Az egész a Zene Ünnepének szervezése kapcsán vetődött fel Derdákban, amit Párizsban már megreformált; az eseménysorozat folyamán biztosította olyan magyar zenekaroknak a párizsi bemutatkozását, amelyek népzenei alapú zenét játszanak (de nem klasszikus értelemben vett népzenét); az intézet állta az útiköltséget, illetve a szállást, gázsi viszont nem volt. Kaptak viszont egy promóciós anyagot, amelyben röviden összefoglalták múltjukat, diszkográfiájukat - képekkel színesítve - s egy kontakt-listát, azokkal a szakemberekkel, akiket érdemes megkeresni, ha Párizsban szeretnének érvényesülni. A fent említett elv tehát a zenekarok esetében bevált; a lehetőséget megkapták, amivel aztán vagy éltek vagy nem.
Ezt próbálná meg a párizsi intézetigazgató átültetni a filmes világba, ami erősen különbözik ugyan a zenei élettől, főként abban, hogy sokkal több a pénz és a zavaros érdekviszony, emiatt nehezebb elindulni. Ötletének részleteit természetesen – avatta be a filmhut – a szombati eseményen a filmes szakma elé tárja.
