Aki pár hónapja rangsorolni kezdte volna Hajdu Szabolcs filmjeit, erős a gyanú, hogy a 2010-es Magyar Filmszemlén az itthoni szakma és a külföldi kritikusok által egyaránt legjobbnak ítélt Bibliothèque Pascalt tette volna meg első helyezettjének. Néhány hete viszont lezajlott az idei, 22. Karlovy Vary Filmfesztivál, ahol bemutatták Hajdu legújabb munkáját. Az Ernelláék Farkaséknál nem csak a közönség körében aratott osztatlan sikert, de az odaítélt Kristályglóbusszal a zsűri is elég egyértelműen utalt rá, hogy az utóbbi évek nehézségei után Hajdu újabb remekművet tett le az asztalra.

 

Mindebből persze nem következik az, hogy a Pascal lekerült volna a trónról. A sajátos rendezői kézjegyeket egyaránt magán tudó, az anyaghoz való közelítés tekintetében viszont két, teljesen eltérő munka társbérletet kapott a dobogó legfelső fokára. A kelet-európai leányanya vesszőfutását hol precízen kisrealista, hol szürrealitásban tobzódó, ám legtöbbször a két stílust bravúrosan ötvöző módszerrel elmesélő Bibliothèque minden, a kortárs magyar (és kelet-európai) film alakulását figyelő laikus vagy szakavatott szempár számára nélkülözhetetlen darab - ezért is különösen fájó, hogy a heti tévékiínálat (szerintünk) legfontosabb darabját ismét sikerült a hajnali műsorsáv gettójába zárni. Vigaszra ad okot, hogy aki ma rendelkezik televízióval, az valószínűleg rögzíteni is tudja az adást, hogy egy későbbi időpontban nyugodtan megnézhesse, amiről másként lemaradt volna. A Bibliothèque Pascal a merevlemezünk tárhelyére is egyaránt méltó.

 

A hét másik nagy eseménye, már ami a Dobozban történik, Reisz Gábor VANjának, becsületes nevén Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című generációmozijának sugárzása, megyre valamivel emberibb időpontban kerül sor. A legfiatalabb rendezőnemzedékhez tartozó filmes két évvel ezelőtti diplomamunkájáról van szó, amely anno bekerült a mozikba, ott egyre többen nézték meg, vitték a hírét, míg az elmúlt néhány év legnagyobb sikersztorijaként jócskán lekörözte nézőszámban az előlről-hátulról médiatámogatott hazai mozifilmeket. A VAN a Moszkva térhez hasonló nemzedéki látleleletként vonult be a legfrissebb magyar filmtörténetbe - a szerelmet Lisszabonig kergető srác nagytotálban hétköznapinak tűnő, szuperközelikkel véve viszont egyáltalán nem hétköznapi története kötelező tananyag minden mozgóképfogyasztónak.

 

Csökkentett üzemmód ide vagy oda, még három filmcímet mindenképp véssen be a fejébe az, aki kitart a távirányító mellett. A hét közepén kerül képernyőre Brian De Palma 1983-ban készült, Howard Hawks azonos című, évtizedekkel korábbi gengszterfilmjének újragondolása, A sebhelyesarcú. Új Hollywood egyik emblematikus rendezője tulajdonképpen ugyanazt a témakört dolgozta fel, mint pálya- és kortársa, Francis Ford Coppola A keresztapával, az olasz-amerikai kisebbséget Florida latin (főként kubai) diaszpórájával, egy komplett dinasztia történetének bemutatását pedig egyetlen nagyágyú, Tony Montana tündöklésének és bukásának lefestésével helyettesítve.

 

Ízléstől függ, hogy kinek mi jelenti a hét megkoronázását. Az egyik jelölt Alfred Hitchcock Psychoja, amelyről legfeljebb annyi újdonságot tudunk elárulni, hogy szombat este vetíti a Duna tévé. (Visszautalva a szabadtéri programokra: hétfő este egy másik Hitchcock-remekmű, az Észak-Északnyugat látható a Rooftop Cinema vásznán.) Ha a Bates-motel beli kaland után úgy gondolnánk, hogy puska kellett volna ehhez a melóhoz, elég vasárnap este is bekapcsolni a tévét, és a spagetti westernek koronázatlan királyával, a Volt egyszer egy vadnyugattal zárni a hetet. Hogy minek köszönhető Sergio Leone 1968-as filmjének az egekig magasztalása, arra például az alábbi klip 27. másodpercétől látható snitt adhat választ.

 

Július 26., kedd

Bibliothèque Pascal (Hajdu Szabolcs, 2010). TV2, 02:55

Július 27., szerda

A sebhelyesarcú (Brian De Palma, 1980). Digi Film, 21:30

Július 28., csütörtök

VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan (Reisz Gábor, 2014). AMC, 14:55

Július 30., szombat

Psycho (Alfred Hitchcock, 1960). Duna, 23:00

Július 31., vasárnap

Volt egyszer egy Vadnyugat (Sergio Leone, 1968). Duna, 21:10