„Amikor először felkértek, hogy játsszam el a legendás ügynököt, reszketés futott végig rajtam – meséli a színész. – Természetesen magam is Bond-filmeken nőttem fel, és Sean Connery volt az a férfi, akivel titkos álmaiban megmérkőztem, és akit még titkosabb álmaiban le is győztem. Később, magamhoz térve ezekből az álmokból, csupán arról ábrándoztam, bárcsak valaha is olyan jó színész lehetnék, mint amilyen ő.
Meg kell vívnod a figuráért, és gyakran ez a harc kifejezetten jót tesz a munkának. A HALJ MEG MÁSKOR! esetében például erényt tudtam kovácsolni a saját benső tusáimból, hiszen most épp egy olyan 007-est kellett alakítanom, aki nemcsak az ellenséggel, saját magával is megküzd.
Bond örök mozihős – generációról generációra megtartja ezt a státuszát. Ugyanakkor ő is változik, és ez a mindenkori Bondot alakító színész számára roppant lehetőség! Szeretném minél hitelesebben ábrázolni az én korom 007-es ügynökét. Ebben nem támaszkodhatom kizárólag a saját tapasztalataimra. A forgatókönyvíróktól a sminkesekig mindenki alakított a bennem kialakult Bond-képen.
Amolyan dolgozós-színész vagyok, nem az a fajta, aki kizárólag az ösztöneire hallgat és a maga feje után megy. Sok-sok fejtörést okozott, hogyan dolgozzam ki az ügynök figuráját, és rengeteg emberrel beszélgettem róla. De épp ez az, amit nagyon szeretek a szakmámban.”
Három sikeres Bond-mozival a háta mögött, Pierce Brosnannek úgy áll a szerep, mintha egyenesen rá szabták volna. Vajon milyen különbségek vannak a GoldenEye-beli és a mai ügynök között?
„Hátad mögött három sikeres filmmel, az álomszerep háromszoros alakítása után természetesen már nem úgy bánsz a figurával, mint egy hímes tojással. Továbbra is küzdened kell, de erőlködés nélkül. Nem erőszakot kell tenned magadon, hanem százszázalékosan kell koncentrálnod – méghozzá egész testeddel, lelkeddel, teljes értelmeddel. Éppúgy szeretem ezt a szerepet, mint amikor először kaptam meg. A különbség talán annyi, hogy ma már nem akarok mindenkinek megfelelni. Elsősorban magamnak szeretnék megfelelni. Végül is egy Bond nem tehet mindenki kedvére…
Mindemellett persze szert tettem némi rutinra is, és jóval egyszerűbb Bond-módra gondolkodnom vagy viselkednem, mint kezdetben. Sokkal pontosabban tudom, mit kell tennem.
Az új film cselekményvezetése lineáris, ellentétben az utóbbi kettőével. Ez néző és színész számára egyaránt élvezhetőbbé teszi a mozit. Valóban van miért izgulni: nincs az az érzése az embernek, hogy »Á, ez a Bond a következő jelenetben úgyis kivágja magát.« Purvis és Wade forgatókönyve ebből a szempontból újszerű az utóbbi Bond-filmekéhez képest. Bond szinte elveszíteni látszik legendás erejét, már-már megfosztják identitásától, és szüksége van rá, hogy a néző izguljon érte.
A rosszfiúk ezúttal lényegesen fiatalabbak, mint az elmúlt negyven év James Bond-történeteiben. Toby (Stephens) valószínűleg az eddig színre lépett valamennyi ellenfél legifjabbika.
Ha belegondolok, mit is jelent ez – a gengszterek egyre fiatalabbak, én meg csak öregszem –, hát ki kell zárnom annak az esélyét, hogy még egy Bond-filmben játsszak… ha viszont megint Halle Berry lehetne a partnerem, nem haboznék újra belevágni!”
